A zsidó vallás lényege a segítségnyújtás. A hagyomány szerint amikor a zsidók szeretettel és odafigyeléssel fordulnak a szükséget szenvedők felé, valójában a Teremtő mérhetetlen kegyességét próbálják meg utánozni és kifejezésre juttatni, saját tetteiken keresztül.

Amikor az ókori Hillél rabbit egyszer egy nemzsidó férfi megkérte, hogy foglalja össze neki a zsidóság lényegét, a bölcs így válaszolt: „Ne tégy olyat másokkal, amit nem szeretnél, ha veled megtennének!” (Babilóniai Talmud, Sábbát 31a). Hillél parancsát a zsidóság legfontosabb hitelvei és a mindennapok gyakorlata a jót cselekvés tevőleges parancsává módosította. Ezért talán helyesebb, ha így foglaljuk össze a zsidó élet esszenciáját: „Cselekedj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, ha veled is cselekednének!” Ennek megfelelően nem lehet véletlen, hogy a zsidó vallási irodalom a humanizmus egyetemes alapelveivel összhangban valósággal hemzseg a jó cselekedetek fontosságát hangsúlyozó felhívásoktól. Ezek közé tartozik a címben szereplő, Mózes ötödik könyvében szereplő idézet, vagy éppen Jesájá (Ézsaiás) próféta jól ismert kijelentése: „Jótetten fogsz felépülni” (Jesájá 54:15.). E felszólításokat nehéz másként értelmezni, mint a zsidóságunk lényegét megjelenítő morális természetű parancsként: tegyünk jót a szükséget szenvedőkkel!