Bizonyára mindannyian hallottatok már a híres francia hadvezérről, Bonaparte Napóleonról. Akkor most talán azon is elcsodálkoztok, hogy hogy kerül a csizma az asztalra, vagyis mit keres a francia császár és hadvezér egy zsidó mesében. Talán bizony zsidó volt? – kérdezhetitek, és erre a kérdésre teljes bizonyossággal felelhetjük, hogy nem, Napóleon egyáltalán nem volt zsidó, viszont sok mindent tett azért, hogy a zsidók jobban élhessenek Franciaországban, mint korábban. Sőt, nemcsak Franciaországban, hanem mindenfelé, ahol híres hadserege megfordult és fényes győzelmet aratott, Napóleon könnyebbé tette a zsidók életét.
A kis termetű császár – azt mondják, Napóleon igencsak alacsony volt – óriási csatákat vívott. Hiába van messze Franciaország Izraeltől, az a távolság szinte semmi nem volt az rettenthetetlen francia hadsereg katonáinak.
Azt mesélik, hogy Napóleon, 13 ezer fős serege élén, éppen a zsidó nép legnagyobb gyásznapján, tisá böáv böjtjén érkezett meg Izrael földjére. Ahova csak ment, sírást-rívást hallott: a zsidók imádkoztak a zsinagógáikban és siratták a lerombolt jeruzsálemi Szentélyt. A császár azonban nem tudta ezt, csak a sok sírást, panaszt, jajszót hallotta, látta az embereket, akik a földön ülve olvasnak szomorú hangon egy könyvből, és nem értette, mi történik. Ment ide, ment oda, mindenhol ezt látta. Végül már nagyon furdalta az oldalát a kíváncsiság, odament az egyik jajveszékelő, nagy szakállú, öreg zsidóhoz, és megkérdezte: „Mondd, mi történt veletek? Miért sírtok, miért szomorkodtok mindannyian? Miféle csapás ért benneteket, hogy ahova csak megyek, mindenütt szomorú embereket látok és sírás hangjait hallom?”
Azt válaszolta erre az idős zsidó ember: „Uram, óriási a mi bánatunk. Már több mint 1700 éve nincsen Szentélyünk, a rómaiak lerombolták, tönkretették, népünket szétszórták. Nem tudunk felmenni évente háromszor a Szentélybe, ahogyan az Örökkévaló parancsolta, nem tudunk áldozatokat bemutatni Istennek, hát hogyan ne sírnánk, hogyan ne zokognánk? Nézd csak meg, a házaink falán egy meszeletlen faldarab mutatja, hogy mindaddig szomorúan vagyunk, míg fel nem épül újra a Szentély, és, uram, ha eljönnél egy esküvőre, láthatnád, hogy még azon a boldog napon is emlékezünk a Szentélyre és egy poharat törünk el az emlékére. Mert nem lehet soha teljes az örömünk, amíg Isten nem hozza vissza az összes zsidót Izraelbe és nem építi fel Jeruzsálemben, a szent városban a Szentélyt.”
Napóleon megrendülten hallgatta az öregember elbeszélését. 1700 év telt el, és még mindig siratják a Szentélyük lerombolását? Azt mondta: „Micsoda csodálatos nép a zsidó nép! Nem feledkezik meg a történelméről és vágyik arra, hogy Istenhez közel legyen! Biztos vagyok benne, hogy Isten megsegít benneteket, és visszahozza az egész népeteket az Ígéret földjére és felépíti a Szentélyt is, ami után annyira vágyakoztok.”
Napóleon ideje óta eltelt még kétszáz év. Azóta is minden nap várjuk és imádkozunk, hogy eljöjjön a megváltás és felépüljön a Szentély. Minél hamarabb, akár már ma!
ILLUSZTRÁCIÓ: TAUSZ GÁBOR EZRA
Megjelent: Egység Magazin 32. évfolyam 149. szám – 2021. december 15.