A legutóbbi Talk-Slo alkalmával Köves Slomó és Müller Péter párbeszéde drámáról, hitről, sorsról és a világ végéről szólt, méghozzá igen személyes hangvétellel.
Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija havi rendszerességgel megrendezett TalkSlo beszélgetésein közéleti és kulturális szereplőkkel keres közös nyelvet hit, gondolkodás és személyes sors kérdéseiben. Az óbudai zsinagógában ezúttal a Kossuth-díjas író, Müller Péter volt a vendég, akinek megszólalásai különösen erős visszhangot váltottak ki a közönségből.
Zsúfolásig telt zsinagóga
Köves Slomónak, az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség vezető rabbijának általában havonta-másfél havonta megrendezett, a péntek esti kidusokat követő beszélgetéseit, a TalkSlókat rendszerint jelentős érdeklődés kíséri. A Kossuth-díjas Müller Péterre, a kortárs magyar irodalom egyik legnépszerűbb ezoterikus írójára, dramaturgjára és előadójára azonban a szokásosnál is többen voltak kíváncsiak: szinte minden korosztály képviseltette magát.
Egymást jól ismerő, húszas éveikben járó fiatal nők – Müller Péter-rajongók – népes csoportjai érkeztek ezen a zimankós hétvégén az óbudai zsinagógába.
József, a fáraó és a megkeményedett szív
A beszélgetést megelőző imán Köves rabbi írásmagyarázatában az Mózes 1. könyvének 41. fejezetéről beszélt: arról az időszakról, amikor a fáraó még tisztelte Józsefet, hallgatott a bölcsességére, és Egyiptom uralkodójává tette őt az éhínség kezelésére. Ezzel szemben a kivonulás történetében (2Mózes 7–14.) már egy olyan fáraóval találkozunk, aki konokul megtagadja Izrael elengedését.
Müller Péter drámaíróként hallgatta a történetet, és arra a következtetésre jutott: aki nem támogatja a főhőst – jelen esetben Józsefet és a rabszolgasorba taszított zsidó népet –, az óhatatlanul megkeményíti a szívét. A drámaíró nem ítélkezik: szereplőire bízza a történet továbbadását, az ítélet pedig a közönség dolga. Mint mondta, még a „gonosz” figuráknak, Jágónak vagy III. Richárdnak is volt részigazságuk.
Müller Péter drámája, élete és szerepe
Müller Péter résztvevője saját drámáinak, együtt él a szereplőkkel, ez a magatartás egész életét végigkíséri. József és a fáraó történetét azért tartja különösen nagyszerűnek, mert kemény ellenfelek állnak egymással szemben. Felidézte az általa írt, Rényi Tamás által rendezett, 1978-as K.O. című filmet is, amelyben ezt a helyzetet ábrázolta Cserhalmi György és Juhász Jácint főszereplésével.
Köves rabbi ennek kapcsán arra kérdezett rá, hogy a való életben is megtörténhet-e az, ami a filmben: az ellenfelek az összecsapás után összebarátkoznak. Vajon létrejöhetett-e ilyen feloldás József és a megkeményített szívű fáraó között?
Sors, elrendelés és felelősség
Müller Péter válasza szerint „minden úgy van, ahogy a felettünk álló elrendezi, amilyen terve van”. Ugyanakkor az ember felelőssége abban áll, miként él a Teremtő által nyújtott lehetőségekkel. Arra a kérdésre azonban, hogy az Örökkévaló külső szemlélőként figyeli-e az általa megteremtett helyzeteket, miközben az emberek másként cselekszenek, már nem tudott választ adni.
Ehelyett felidézte Jóskönyvének alapelveit: a kínai jin és jang – észak és dél, magaslat és lejtő – örök párharcát. A könyv szerint összesen 64 alapvető élethelyzet létezik, sem több, sem kevesebb, ahogyan a sakkban is 64 mező van. A fekete a női, a világos a férfi princípiumot jelképezi, a bábuk lépései pedig az élet lehetőségeit.
Erőpróba a nyilvánosság előtt
Müller Péter a Köves rabbival folytatott beszélgetést is egy ilyen sorminta részeként értelmezte. Bár elmondása szerint nem nézte meg előre a Jóskönyvet, így nem tudja, pontosan mit jelentett.
Abban azonban biztos volt, hogy kettejük között valamilyen kapcsolati feszültség jelent meg, és mivel mindez nyilvánosan zajlott, mindketten szerepet játszottak benne, az ő olvasatában egyfajta erőpróba történt.
Köves rabbi kérdésére, miszerint könnyebb-e annak, aki előre megkérdezi a Jóskönyvet, az író úgy válaszolt: igen, mert ilyenkor az ember a saját „angyala” irányításával cselekszik. Köves rabbi ezt „mélyen zsidó gondolatnak” nevezte, utalva a kiduskor elénekelt Sálom áléchem dalra, amely a jó és a rossz angyal viadaláról szól. Müller Péter erre csak ennyit mondott: „Tudom.”
Spirituális út, halálélmény és végítélet
Müller Péter nem tartja magát ebben az értelemben spirituálissá vált embernek. Szerinte a szülők megválasztása nem az ő döntése volt, és bár származását tekintve zsidó, gondolkodásában eleve spirituális beállítottságú. A „másik világ” megtapasztalása számára 1956 októberében vált nyilvánvalóvá. Akkor, amikor az Üllői úton láblövést kapott, és súlyos sérülten kívülről látta önmagát. Egy asszony mentette meg az életét, aki a közeli klinikára juttatta.
Zsidóként egy csillagos házban élte túl a vészkorszakot, akkor is kilátástalannak érezve a túlélést. Ma mindenkit túlélőnek tekint, a jövőt azonban sötétnek látja. Apokaliptikus víziója szerint az emberiség – a Homo sapiens – vége közeleg, és ez a folyamat megállíthatatlan. Meggyőződése, hogy a Teremtő célja az emberiséggel már beteljesedett.
Nem tartja magát zsidónak, de nem is tagadja meg ezt az identitást: úgy érzi, lénye máshová tartozik. Ugyanakkor megígérte, hogy időről időre visszatér a zsinagógába.
Borítókép: Müller Péter hivatalos közösségi oldaláról.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.