Molnár Ferenc neve valóságos fogalom a magyar irodalomban. Szinte nincs olyan, aki ne olvasott tőle már valamit, zsidó származása viszont csak szűkebb körben ismert.
Molnár Ferenc munkássága jóval túlmutat a gyakorlatilag mindenki által ismert Pál utcai fiúk regényén. Szenzációs drámáinak és novelláinak száma hosszú és egy pillanatra sem unalmas. Már életében sikeres volt, amiért akadtak irigyei is, akik más híján a az író zsidó származásába kötöttek be.
Molnár Ferenc mindkét ágon zsidó volt
Molnár Ferenc (1878–1952) Budapesten, egy értelmiségi zsidó családban látta meg a napvilágot.
Édesapja dr. Neumann Mór (1838–1907) sebészorvos volt. Apai nagyszülei Nógrád vármegyéből származtak, nagyapja, Neumann Vilmos (1824–1900) és nagymamája, Klein Nina (1821?–1893) még Szécsényben születettek, de később Pestre költöztek.
Édesanyját, Wallfisch Józsát (1853–1898) korán elveszítette, az asszony alig 45 évesen hunyt el hosszú szenvedés után, tüdővészben. Anyai ágon eredetileg dél-alföldi származású volt. A Wallfisch nagyszülők Gyulán éltek, nagyapja, Wallfisch Bernát fűszerkereskedő az 1848-as szabadságharcban főhadnagyi rangot nyert. Aztán az 1870-es években feleségével, Singer Eleonórával (1829–1902) a másik ághoz hasonlóan szintén Pestre költöztek.
Molnár Ferenc háromszor házasodott, de csak egy gyermeke született
Az író háromszor házasodott. Első felesége a szintén izraelita vallású Vészi Margit (1885–1961) volt, ismert író, festő, akivel 1906. május 19-én kötött házasságot. Külön érdekesség, hogy az egyik esküvői tanú az ünnepelt zsidó szobrász, Róna József (1861–1939) volt.
Vészivel egy közös gyermekük született, Márta, aki szülei pályáját követve szintén író, újságíró, műfordító lett. Férjezett nevén, Sárközi Márta (1907–1966) néven ismerik. Több gyermeke nem született.
Második felesége Fedák Sári (1879–1955) színésznő lett, aki jóllehet, katolikus volt, Molnár Ferenc nem tért ki az izraelita felekezetből. Polgári „vegyesházasságot” kötöttek 1922. október 11-én. Az író tanúja ekkor egy közeli barátja, a szintén zsidó származású Mester Sándor (1874–1958), a Pesti Napló politikai riportere, később felelős szerkesztője volt.
Molnár Ferenc, harmadik felesége, az elsőhöz hasonlóan újfent izraelita vallású volt. 1926. június 9-én kötött házasságot Darvas Lili (1902–1974) szépséges színésznővel. Az egyik tanú ekkor dr. Szalai Emil (1874–1944), műfordító, a Jogállam főszerkesztője volt, akit sajnos Auschwitzban pusztítottak el.
„Ha sikerem van, nem vagyok magyar, ha megbukom zsidó vagyok!”
Molnár 1926-ban a Fészek Klub egyik pohárköszöntőjében szellemesen így vallott magyarságáról és zsidóságáról, melyet sikereihez mérten az epés környezete határozott meg:
„Hogy én nem vagyok magyar?… Én budapesti vagyok. Én Budapest gyermeke vagyok, és nem lennék őszinte, ha most ősz fejjel faluról-falura járnék és jegyzeteket csinálnék a vidéki magyar népszokásokról. Én csak azt írhatom le, azt mondhatom el, amit láttam és hallottam.
Írónál pedig az a legfontosabb, hogy ne csaljon, ne hamisítson, hanem, hogy őszinte legyen. És mit tapasztalunk?
Ha sikerem van, azt mondják nem vagyok magyar, ha pedig megbukom, zsidó vagyok!”
Források: Erődi Jenő, „Régi szent magyar március”, Egyenlőség, 1937. 57. évf. 11. szám, 7. old. ♦ „»Ha sikerem van, nem vagyok magyar, – ha megbukom zsidó vagyok!« Molnár Ferenc és Heltai Jenő feltünő pohárköszöntői a »Fészek« klubban”, Egyenlőség, 1926. 45. évf. 48. szám, 9. old. ♦ Budapesti Házassági Anyakönyv 1904–1906. 330. old. 199. bejegyzés ♦ Budapesti Házassági Anyakönyv 1922. 148. old. 442. bejegyzés ♦ Budapesti Házassági Anyakönyv 1926. 52. old. 193. bejegyzés.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.