Mobilitás térben és státuszban

A Transznacionális Együttműködések program kapcsán többször foglalkoztunk a mobilitás kérdésével, azon belül is kifejezetten a társadalmi mobilitással – Magyarországon és a programban résztvevő partnereinknél egyaránt. Ezúttal azonban mindezt kiegészítjük a térbeli mobilitás problematikájával, így összekapcsolhatjuk a hátrányos helyzetű térségek munkaerőpiaci nehézségeit és a társadalmi mobilitás kérdéseit.

Ma Magyarországon egyaránt találunk fejlett és fejletlen régiókat. Előbbiek jellemzője az alacsony munkanélküliség és a magas várható bér, utóbbiak esetében pedig éppen fordított a helyzet: magas munkanélküliség és alacsony várható bérek jellemzik őket. Ideális esetben a népesség vándorlása révén ezek az eltérések fokozatosan kiegyenlítődnek, ma azonban ettől még igen csak messze vagyunk.

A fejletlen vagy hátrányos helyzetű régiókban, mint amilyen a Transznacionális Együttműködések program keretében többször is meglátogatott Északkelet-Magyarország, a társadalmi mobilitás beszűkül. Ennek oka egyrészt a szegénység, másrészt a szakképzetlenség, melyek egymással is szorosan összefüggenek. Jellemző az itt élő, hátrányos helyzetű csoportokra, hogy nem rendelkeznek a munkaerőpiacon elvárt kulcskompetenciákkal, ez pedig önértékelési zavarokhoz, társadalmi szegregációhoz és általában véve szegénységhez vezet. Az ilyen közösségekben élő fiatalok számára kétszeresen is nehézséget okoz, hogy társadalmi értelemben mobilak legyenek. Egyrészt a szülői háttér sem anyagilag, sem szellemileg nem tudja őket megfelelően támogatni, másrészt az iskolai kitörési esélyeik is alacsonyabbak. Az ilyen térségekre jellemző romló iskoláztatási mutatók mellett ugyanis a kallódó tehetségek felkutatása és gondozása sajnos egyáltalán nem tekinthető sikeresnek. Ilyen módon a rendszer újratermeli önmagát: a sokszor általános iskolai végzettséggel sem rendelkező, szociálisan rászoruló szülők gyermekei sem reménykedhetnek jobb a kilátásokban.[1]

Az előbbiekben bemutatott probléma megoldását tűzték ki célul olyan civil és egyházi szervezetek, mint a programunkban már többször emlegetett BAGázs Közhasznú Egyesület, akik egyszerre foglalkoznak a családok valamennyi tagjával. A szülőket segítik visszatérni a munka világába, míg a gyerekeket felzárkóztató és fejlesztő programokkal igyekeznek minél jobb iskolai teljesítmény eléréséhez hozzásegíteni.

Fontos azonban egy pillantást vetnünk arra is, hogy kormányzati szinten milyen megoldási javaslatok születtek, melyek a fejlett és fejletlen régiók közti különbségek enyhítését tűzték ki célul. Ehhez érdemes a kormányzat foglalkoztatáspolitikai irányelveit röviden szemügyre venni, hiszen ahogy korábban láttuk, a munkanélküliség jelenti az egyik legsúlyosabb problémát a hátrányos helyzetű térségekben. A 2010. óta megtett intézkedések három alappillére a nyílt munkaerőpiaci elhelyezkedés ösztönzése és támogatása, a szociális gazdaság és a közfoglalkoztatás új rendszere.[2]

Az intézkedések hatására történtek pozitív változások, de a földrajzi mobilitás terén még bőven akad tennivaló. A munkahely lokalizációjánál át kell hidalni azokat az érdekkülönbségeket, melyek a munkáltató és a munkavállaló között meghúzódnak: előbbit tisztán gazdasági haszon motiválja, míg utóbbira erősen hatnak társadalmi és lélektani tényezők is. Ez a hétköznapokban annyit jelent, hogy senki sem szívesen hagyja hátra a saját maga építette családi házat vagy a gyerekkori barátokat, még ha az ország másik végében jobb fizetést is ígérnek neki.

A fent bemutatott gondolatmenet értelmében tehát ha sikerülne további intézkedésekkel, kedvezményekkel a hátrányos helyzetű térségek népességét térben mobilizálni és olyan területek felé mozgatni, ahol munkaerőhiány és magasabb bérek várják őket, minden esély meglenne arra, hogy társadalmi státuszuk is kedvező irányba változzon. Ehhez azonban elengedhetetlen a kulcskompetenciák megléte és az, hogy hozzáférhessenek a megfelelő színvonalú oktatáshoz, hiszen csak a tanuláson keresztül vezet az út a tisztességes megélhetéshez. Az pedig, hogy ebben támogassuk őket, nem csupán erkölcsi kötelessége, hanem – ahogy az a leírtak alapján egyértelműen kiderül – jól felfogott gazdasági érdeke is a magyar társadalom valamennyi tagjának.

 

Leichter Lilla

[1] Dr. Láczay Magdolna: A társadalmi mobilitás néhány jellegzetessége a rendszerváltás óta Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Közép-európai Közlemények 11/2. 7-16. (2018)

[2] Sebők Marianna: A társadalmi mobilitás elősegítése a munkaerő-piaci mobilitás támogatásán keresztül. Humánpolitikai Szemle 2013/7-8. 40-48.

  • Küldés emailben