A hetedik nap, a sábát pénteken naplementekor kezdődik, ez az az időpont, amikor már minden szombati szabályt be kell tartani. A Talmud azonban azt írja, hogy illik némileg megtoldani a szent napot és valamivel korábban fogadni a szombatot. Ez az úgynevezett toszefet sábát. Ennek két oka van: ezzel biztosítjuk, hogy naplementekor már bizonyosan nem végzünk semmilyen tiltott cselekedetet, illetve ezzel fejezzük ki a szombat iránt érzett szeretetünket. A különböző zsidó közösségekben eltérő szokások alakultak ki a toszefet sábáttal kapcsolatban,
Magyarországon és sok más helyen 18 perccel a naplemente előtt szokás fellobbantani a szombati fényeket, és a zsidó naptárak is ezt az időpontot közlik gyertyagyújtási időként.
Ha valaki lekéste ezt az időpontot, még semmi sincs veszve, hiszen a naplemente előttig még meggyújthatja a lángokat. Ha valaki azt látja, hogy valamilyen sürgős teendője miatt nem lesz képes a naplementéig meggyújtani a sábáti fényeket, megkérhet valakit a családból, hogy tegye meg helyette a micvát, ugyanis a szombati gyertyagyújtás parancsolata az adott otthonra vonatkozik. Bár a családanyák szokása, hogy fellobbantsák a lángokat, alapvetően ezt más is megteheti helyettük.
Mi történik, ha már lement a Nap?
Mi történik azonban akkor, ha már lebukott a Nap, a gyertyák viszont még mindig nem égnek? Mivel szombaton tilos tüzet gyújtani, a micvát zsidó személy már nem végezheti el. Ilyen esetben az est beálltáig megkérhetünk egy jelen lévő, nem zsidó embert, hogy gyújtsa meg a gyertyákat, mi pedig még áldást is mondhatunk, bár kissé módosított formában. Ez így hangzik: „Báruch átá …. ál hádlákát hánér”. (A szokásos „lehádlik nér sel sábát” helyett).
Ha azonban már besötétedett, senki sem gyújthatja meg a szombati fényeket, így ez a micva az adott héten nem teljesíthető. Ha a mulasztás tőlünk független események (például betegség, vészhelyzet) következménye volt, nincs mit tenni és felelősség sem terhel minket. Ha azonban figyelmetlenség vagy hanyagság miatt maradt el e parancsolat teljesítése, akkor az általános szokás az, hogy a továbbiakban eggyel több szombati gyertyát kell gyújtani, mintegy figyelmeztetésként a micva fontosságára.
Előfordulhat olyan helyzet, hogy a már meggyújtott gyertyák hirtelen kialszanak. Ha ez még naplemente előtt történik meg, meg lehet kérni valakit, aki még nem vette magára a szombatot (egy másik nőt, aki még nem gyújtott gyertyát vagy egy férfit, aki még nem mondta el a szombatköszöntő imát), hogy lobbantsa fel újra a lángokat. Ha ez nem megoldható, akkor másnap, a szombat kimenetele után szokás ismét meggyújtani a kialudt gyertyát és hagyni, hogy leégjen. Mivel nem szándékos mulasztásról van szó, ilyen esetben nincs szükség a következő héttől a gyertyák számának növelésére.