L’Chaim-mal végződött a szombatfogadás és ugyanezzel a szóval kezdődött az azt követő, a Lefkovicsék gyászolnak című nemrégiben bemutatott, hazai és nemzetközi elismeréseket begyűjtő film kulisszatitkairól szóló beszélgetés Köves Slomó rabbi és Szabó Kimmel Tamás, a film egyik főszereplője között múlt pénteken este Óbudán.
Este 8 óra után mindenki a színpad elé járult a kis süteményével a kezében, amelyet a szombati vacsora és a kiddusbor után magához vett (akinek még fért a sok-sok finomság után), hogy jól hallja a beszélgetőket. Felütésként a rabbi a héber nyelvtanulás nehézségeiről kérdezte a filmben az Izraelben élő Lefkovics Ivánt alakító színészt, aki elmesélte, hogy több nyelvtanárral is tanult együtt, akik a különböző kiejtési szokások kapcsán olykor egymással is vitába kerültek. Az egységesítés után már gördülékenyen ment a héber nyelvű imák és párbeszédek megtanulása. A film ezen részei (is) nagy körültekintéssel készültek, így több héberül tudó néző a mozi után meg is dicsérte Szabó Kimmel Tamás „nyelvtudását”. A színészek agya azonban olyan, hogy egyik fülükön be, a másikon ki, így aztán arra hiába vártunk, hogy ebből a főszereplő most megmutasson élőben valamit. Emlékeiben azonban megmaradt egy káromkodás (amely egy olyan jelentben hangzott el, ami végül nem került be a filmbe), amelyet megtanult, ennek kiejtését a rabbi segítségével tökéletesítették – kisebb derültséget kiváltva a közönségben.
Szó volt a film alapkonfliktusáról, ami apa és fia között húzódik. Kifejezetten érdekes és a filmkészítőket dicséri, hogy értelmezési különbségek merültek fel a mozilátogatók között ennek okairól. A Szabó Kimmel Tamás által alakított figura kapcsán egyesek egy, az édesapja abúzusa elől külföldre (és a vallásba) menekülő fiút láttak, mások szerint természetes folyamat, hogy egy zsidó származású fiatal Izraelben folytatja az életét, megint mások a fiúnak a gyökereihez visszatérő, nem vallásos környezetben nevelkedő zsidóvá (báál tsuvá) válását a katonaságnál szerzett tapasztalatai következményeként értelmezik. Ezt továbbgondolva a rabbi és a színész személyes példákkal illusztrálták a véleményüket. Abban azonban mindketten egyetértettek, hogy egy művészi alkotás legfőbb erénye, ha sokan sokféleképpen értelmezünk egyes részeket vagy akár a mű mondanivalóját, ami a Lefkovicsék gyászolnak című film esetében leginkább az elfogadás, a szeretet és a család fontossága.
A későbbiekben szó volt a film más szereplőiről, így az esten a szüleivel együtt szintén megjelent Leo Gagelről, aki Lefkovics Iván kisfiát, Arielt alakította. Ő egy Magyarországon élő izraeli család gyermeke és rövid időre bekapcsolódva a beszélgetésbe elmondta, hogy minden dicséret ellenére egyelőre esze ágában sincs színészi pályára lépni. Szó volt még a zsidó identitás vállalásának az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változásairól és Szabó Kimmel Tamás megosztott számos vicces és megható kulisszatitkot a filmről.
A jó hangulatú epizódokban és spirituális témákban (is) bővelkedő beszélgetés a végéhez közeledve váratlan fordulatot vett: Szabó Kimmel Tamás „kihasználva”, hogy egy rabbival beszélget, egy személyes, a hittel, annak elvesztésével és újra megtalálásával kapcsolatos kérdéssel lepte meg Köves Slomót, aki vallási vezetőhöz méltóan az est hangulatához illő válasszal szolgált.
Ezzel az útravalóval sétáltunk haza, volt miről beszélgetnünk.