A választ a Tórában, a Misnában és a Talmudban lévő szövegek együttesen adják meg.
Hamarosan ránk köszönt a ros hásáná, a zsidó újév és vele az 5783-as esztendő. Számos fogalom kapcsolódik e jeles naphoz: az első ember teremtése, isteni ítélet a világ minden lakója felett, az Örökkévaló megkoronázása, sófárfújás, megtérés és bűnbánat – hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ha azonban a Tórába pillantunk, mindebből csupán a sófár megszólaltatására találunk utalást és az ünnep neve, ros hásáná, tehát az év feje, nem is kerül említésre.
Ezt találjuk Mózes III. könyvében (23:24):
„A hetedik hónapban, a hónap elsején legyen számotokra szombati nyugalom, a kürtharsogás napja emléke, szent gyülekezés”.
A IV. könyvben (29:1) pedig ez áll:
„A hetedik hónapban, a hónap elsején szent gyülekezés legyen nálatok; semmilyen munkát ne végezzetek, a kürtharsogás napja legyen az nektek”.
A fenti sorokból mindössze az derül ki, hogy a hetedik, azaz tisré hónap elsején munkaszünettel járó ünnepet kell tartani, melynek során meg kell szólaltatni a kürtöket. Azonban tudjuk, hogy Mózes nem csupán az írott tant vette át a Színáj-hegyen, hanem a szóbeli tant is, amely nélkül a Tóra parancsolatait – ahogy az újév kapcsán is látjuk – nem lehet értelmezni. A szóbeli tan magja, a Misna (Ros hásáná 1:1) újabb aspektusát világítja meg az újévnek, amelyből, ahogy alább olvashatjuk, mindjárt négyet sorol fel:
„Négy újév van. Niszán elseje a királyok és a zarándokünnepek újéve. Elul elseje az állati tized újéve. Eliezer rabbi és Simon rabbi mondta: Tisré elseje. Tisré elseje az évek, a smiták és a jovelek, az ültetés és a zöldségek újéve. Svát elseje a fák újéve, Bét Sámáj szavai szerint. Bét Hilél azt mondta: tizenötödikén”.
Minket most csak az aktuális, tisré elsején beköszöntő „évek újéve” érdekel. A Misna szavaiból a következő fontos tudnivaló derül ki: a zsidó évek nem az első hónap (niszán) első napján fordulnak, hanem a hetedik hónap elsején, és így a mezőgazdasággal összefüggő törvények szempontjából is ettől számoljuk az új esztendőt.
A Misna következő passzusa egy újabb rétegét világítja meg az ünnepnek:
„Négy alkalommal születik ítélet a világ felett. Peszáchkor a gabonát illetően, áceretkor [sávuotkor] a fa gyümölcseit illetően, ros hásánákor a föld minden lénye elhalad Előtte, mint egy nyáj, ahogy áll (Zsoltárok 33:15): „Ő, ki együtt alkotja szívüket, aki figyel mind a tetteikre”. Az ünnep [szukot] alkalmával a vizet illetően születik ítélet”.
Ebből a mondatból derül ki, hogy ros hásáná nem csupán a kürtharsogás és az új esztendő ünnepe, hanem egyben az ítélet napja is. Az Örökkévaló végigtekint a teremtményein és végigveszi cselekedeteiket. Az, hogy mindez miként történik, a Misnából nem derül ki. Ehhez a Misnát magyarázó Gemárát, azaz Talmudot kell elővennünk. Ezt találjuk a szintén Ros hásáná nevet viselő traktátus 16/b oldalán:
„Kruszpedáj rabbi mondta Jochánán rabbi nevében: Három könyvet nyitnak meg ros hásánákor. Egyet a teljesen gonoszoknak, egyet a teljesen igazaknak és egyet a közepeseknek. A teljesen igazakat azonnal beírják és bepecsételik az életre. A teljesen gonoszokat azonnal beírják és bepecsételik a halálra. A közepesek függőben maradnak ros hásánától jom kipurig. Ha kiérdemlik, beírják őket az életre. Ha nem érdemlik ki, beírják őket a halálra”.
Tehát ezen a napon születik ítélet az elkövetkező évre:
mindenkire a tettei által kiérdemelt ítélet vár, ám a kedvezőtlen döntést jom kipurig, az engesztelés napjáig még orvosolni lehet: megtéréssel, jócselekedetekkel, adományozással, imával elhárítható a kedvezőtlen ítélet.
Minderre – az ünnepeket is beleértve – tíz napunk van. Az első dolog, amit megtehetünk, hogy pontosan teljesítjük az újév, már a Tórában is szereplő, legfontosabb előírását, a kürtharsogást. Mózes könyveiben nem találunk magyarázatot arra, hogy mi okból kell sófárt fújnunk ezen a napon, de a Talmudban (Ros Hásáná 34/b) erről is felvilágosítást kapunk:
„Mi az oka [a sófárfújásnak]? Rábá mondta: Így szólt az Örökkévaló: Mondják el előttem ros hásánákor a királyságot, az emlékezést és a sófárokat. A királyságot, hogy a királyukká tegyenek maguk fölé, az emlékezést, hogy jó emlékeket ébresszenek bennem magukról. És hogyan? A sófárral”.
A kürtszó tehát két feladatot lát el: Ezzel nyilvánítjuk ki, hogy az Örökkévaló a világ királya, illetve ezzel kiáltunk fel hozzá, hogy megemlékezzen jócselekedeteinkről, melyek pozitív irányba billenthetik a mérleg nyelvét az ítélethozatalkor.
Honnan tudjuk azonban, hogy a kürtszó ez esetben éppen a kosszarvból készült hangszerre utal és nem például a Szentélyben használt ezüst harsonákra? Ismét a Talmudot vegyük elő (Ros hásáná 33/b), melyben a következőt találjuk:
„Egy Brájtában tanultuk: Honnan tudjuk, hogy sófárral [kell a micvát teljesteni]? Így áll (3Mózes 25:9): »Akkor szólaltasd meg a riadás sófárját a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján szólaltassátok meg a sófárt egész országotokban«. De ez csak a jovél évre vonatkozik. Hogyan kapcsolódik ez a ros hásánához? Így áll: »a hetedik hónapban«. Nincs szükség kijelenteni, hogy »a hetedik hónapban«, de akkor miért áll mégis, hogy »a hetedik hónapban«? Azért, mert a hetedik hónap kürtharsogásainak egyformának kell lenniük”.
A Tóra közli velünk, hogy a minden ötvenedik évben beköszöntő, számtalan szabállyal járó jovel (jubileum) év kezdetét sófárhanggal kell jelezni. Feltűnhet azonban, hogy a szöveg duplán utal jom kipurra: közli a dátumot, majd az ünnep nevét is. Tudjuk, hogy a Tóra szűkszavúan fogalmaz, tehát további információt kell keresnünk, ha valami felesleges ismétlésnek tűnik. A Talmud bölcsei szerint a hetedik hónap ismételgetése jel arra, hogy minden kürtszónak, melyet erre az időszakra ír elő a Tóra, a sófárból kell megszólalnia.
A tórai szöveget elemezve azt is megállapították a bölcsek, hogy a sófár felharsanásakor egy hosszú, egyenletes hangot kell megszólaltatni, melyet egy szaggatott hang követ és egy újabb egyenletes hang zár le. Ezt a mintát pedig háromszor kell végigfújni. A Tóra tehát összesen kilenc hang megszólaltatását írja elő ros hásáná napjára. A hosszú, egyenletes hang, a tekiá tekintetében nem volt vita bölcseink között. Abban azonban nem értettek egyet, hogy mit is ért a Tóra szaggatott hangon. Három lehetséges esetet fogalmaztak meg: 1. svárim – három rövid hang. 2. truá – legalább kilenc egészen rövid hang, gyors egymásutánban. 3. A svárim és a truá kombinációja. Azért, hogy mindegyik vélemény érvényesüljön, minden lehetséges variációt megszólaltatunk, s ezért nem a Tórában előírt kilenc, hanem összesen harminc hangból áll az újévi kürtharsogás, a következő sorrendben:
tekiá – svárim – truá – tekiá 3X (12)
tekiá – svárim – tekiá 3X (9)
tekiá – truá – tekiá 3X (9)
A zsinagógába ellátogatva azonban még ennél is több hangot hallhatunk, sok helyen egyenesen százat. Ennek oka, hogy a tóraolvasás után megszólaltatott, kötelező harminc hangot a későbbiekben, a muszáf ima ismétlése alatt, illetve azt követően még további fújásokkal egészítik ki, az adott közösség szokásának függvényében.
Legyenek e hangok egy sikeres, boldog új év előhírnökei az 5783-as évben!
kép: Marc Chagall: Sófár (1911)