A Tóra szakaszai az első, második, vagy harmadik szavukról kapják a nevüket, kivéve, ha bevezetővel indul a rész, melyben Isten felszólít valakit valamire. Ebben az esetben a felszólítást követő első, második vagy harmadik szó a cím. A hetiszakasz címe a legtöbb esetben csupán az eligazodást szolgálja, és sokszor csak kevés kapcsolata van a szakasszal.
A Korách hetiszakasz egy meglehetősen kétes személyiség nevét viseli. Korách lázadó volt: fellázadt a zsidó nép Isten által kinevezett vezetője, Mózes és ezáltal az Örökkévaló ellen is. A Tóra hetiszakaszai közül összesen hat viseli személyek nevét: Noách (Noé), Chájé Szárá (Sára élete), Jitró, Korách, Bálák és Pinchász. Érdekesség, hogy hatuk közül Jitró, Mózes apósa midjáni főpap volt, Korách lázadó, akit isteni büntetésként a föld nyelte el családjával és minden tulajdonával együtt, Bálák pedig gonosz király, mégis mindannyian kiérdemelték, hogy hetiszakaszt nevezzenek el róluk, míg Mózes vagy Áron nveét egyetlen párásá címe sem őrzi. Az ő tetteik magukért beszélnek.
Noé nemzedékének legjámborabb embere volt, aki az egész világon egyedül érdemelte ki, hogy ő (és közvetlen családja) és általuk az emberiség megmeneküljön a teljes pusztulástól. Szárá az első ősanya, Jitró, a midjáni főpap végül elismerte az Örökkévalót mint a Világ Urát. Pinchász az Örökkévaló parancsolataiért való kiállás és önfeláldozás mintaképe. Bálák a róla elnevezett hetiszakasz főszereplője, bár gonoszságával csak elrettentő példaként szolgálhat, de megmutatja, hogy vannak olyan párásák, melyek a tartalmukhoz szorosan kapcsolódó címet viselnek.
Hetiszakaszunk, a Korách valódi főszereplője Áron, a főpap, Mózes bátyja. Mégis a pártoskodó Korách nevét viseli a szakasz. Ki volt Korách, Mózes és Áron elsőfokú unokatestvére? Lévi törzsének tagja, tudós, a parancsolatokat betartó ember, aki egészen a lázadásig mintaszerű életet élt. Egyiptomban született, átélte a tíz csapást, a kivonulást és a Szináj-hegyi tóraadást. A Lévi törzs tagjaként fontos szerepet töltött be az istenszolgálatban, feladatokat látott el a pusztai Szentélyben, a Miskánban. Bölcseink azt mondják: Ki a gazdag? Aki megelégszik azzal, amije van. Korách épppen erre nem volt képes, és ez okozta a vesztét. Tiszteletet és hatalmat akart, elismerést követelt, arra vágyott, hogy felnézzenek rá. Úgy érezte, hogy társadalmi állása, gazdagsága, tudása feljogosítja őt arra, hogy magasabb rangra emelkedjen, hogy ne egy legyen a zsidó nép tagjai közül, hanem valamiféle kiemelkedő, különleges szerepet töltsön be. Ezért aztán gyenge akaratú embereket gyűjtött maga köré, akiknek elegendő volt annyit mondania, hogy „nem jó a mostani vezetés, én jobb leszek náluk” – és máris a markában voltak. Korách azzal akart hírnevet és hatalmat szerezni magának, hogy a meglevő vezetőket ócsárolta, ám éppen ebből látszik, hogy nem volt valódi vezető. A siránkozás és mások hibáztatása nem a valódi vezető ismérve. A szavak csak üres kifejezések maradnak, ha nem követik őket valódi, maradandó és előrevivő tettek. Korách és követőinek gyászos vége örök időkig emlékeztet minket: ha egy önjelölt vezető leginkább üres ígéretekre támaszkodik, annak nincs helye a zsidó nép élén.
Mit is tett Korách? Irigységétől és hatalomvágyától vezérelve fellázadt Mózes és Áron ellen. Azzal vádolta őket, hogy önző módon maguknak tartják meg a vezető szerepet, holott minden zsidó ugyanúgy az Örökkévaló népének tagja és egyformán szent. Az is bosszantotta, hogy Áron és leszármazottai lettek a kehuná, a papi tisztség örökös viselői, és nemzetsége, a Lévi törzséből származó Kehát fejének sem őt, hanem unokatestvérét, Elicáfánt választották meg, pedig úgy érezte, hogy e tisztség feltétlenül őt illeti. Dühében és elkeseredettségében végül kérdőre vonta Mózest, aki azt ajánlotta, hogy hozzanak illatáldozatot az Istennek, és az Örökkévaló annak az áldozatát fogja elfogadni, akit valóban kiválasztott a főpapi tisztségre.
Korách 250 embert tudott maga mellé állítani, elsősorban Reuvén törzséből. Másnap ők vitték a füstölőszert a sátorszentélybe, az istenítélet helyszínére. Az Örökkévaló súlyosan megbüntette a lázadókat: Koráchot, valamint két legfontosabb követőjét, Dátánt és Ávirámot, családtagjaikat, sátrukat és minden tulajdonukat nyom nélkül nyelte el a föld. (Korách három fia még idejében megtért, így őket nem érte el apjuk végzete. Leszármazottaik között volt Smuél, a zsidó nép híres prófétája.) A 250 embert, akik jogtalanul vittek füstölőszert az Örökkévaló oltárára, isteni tűz emésztette el. A serpenyőket, melyekben a füstölőszert vitték, Áron fia, Elázár beolvasztotta, és az oltár bevonásához való lemezeket készített belőlük. Bölcseink azt mondják, hogy a föld szája, mely elnyelte a lázadókat, egyike volt annak a tíz különleges dolognak, melyeket a teremtés hatodik napjának vége felé, alkonyatkor teremtett az Isten (ezek közé tartozik például a sámir vagyis kőrepesztő féreg, illetve a táchás, az egyszarvú is).
A zsidók mindig két dimenzióban kapcsolódnak Istenhez: spirituálisan, illetve a micvák útján, melyeknek a jelentős része tetteket, tárgyakat, földi, materiális dolgokat igényel. Korách tudta, hogy spirituális szempontból Mózes és Áron egyaránt messze túlszárnyalja őt. Éppen ezért a micvák szempontjából érvelt, és kijelentette, hogy ebben minden zsidó egyenlő. Azt hangoztatta, hogy a Tóra elsődleges célja a micvák betartása, és ebből a szempontból nincs különbség zsidó és zsidó között. Ha pedig így van, akkor miért lenne Mózes előbbre való, mint a legegyszerűbb zsidó, miért illetné meg őt inkább a vezetőség, mint Koráchot vagy bárki mást? Isten azonban nemcsak a micvák betartását várja el tőlünk, hanem azt is, hogy megfelelő spirituális tartalommal töltsük meg azokat. Koráchot az irigység vezérelte, míg Mózest és Áront a lehető legnagyobb szentség elérése. Koráchnak önző céljai voltak, Mózes és Áron az istenszolgálatot látta mindenben.
zsido.com
A Korách hetiszakaszról szóló film megtekintéséhez és további magyarázatok megismeréséhez kattintson ide. A filmből megismerhetik Korách és társainak hiteles történetét is.