Mi a magyarázata a purimi alkoholfogyasztás szokásának?

Elmondjuk azt is, hogy mivel váltható ki az ivászat.

Purim ünnepe, bár nem szerepel a Tórában (hiszen története jóval a pusztai vándorlás után, az első Szentély lerombolását követően játszódik), az egyik legnagyobb ünnepünk. Honnan tudjuk ezt?

A cfáti Lurja rabbi, az Árizál azt mondta: legnagyobb böjtnapunk, a zsidó év egyik legkiemeltebb napja jom kipur, az ítélet napja, melyet jom kipurimnak is nevezünk. Ha másként olvassuk (mivel a héber nyelvben nincsenek magánhangzók, ezért erre lehetőség van): jom kepurim, a nap, amelyik olyan, mint purim. Jom kipur szent napján megtérünk az Örökkévalóhoz. A jeruzsálemi Szentélyben szolgáló főpap (kohén gádol) ezen az egy napon léphetett be – különleges előkészületeket követően – a szentek szentjébe, a Szentély épületének legszentebb, legbelsőbb kamrájába. Ez a szoba el volt zárva a mindennapi élettől, mondhatjuk, hogy a létezés egy másik dimenzióját testesítette meg. Jom kipurkor igyekszünk megszabadulni materiális kötöttségeinktől, és a legbensőbb lényegünkkel kapcsolódni az Örökkévaló Istenhez, aki megítéli a világot. Ez a kapcsolat purim és jom hákipurim között: a purimi megváltás és a jom kipuri megtérés szükségessé teszi, hogy ahhoz, hogy a lehető legközelebb kerüljünk Istenhez, felismerjük és felszínre hozzuk legbelsőbb, spirituális lényegünket, azt az isteni lelket, mely a felszín mögött rejtőzik.

Azt olvassuk a Talmudban (Megilá 7b): „Azt mondta Rává: Az embernek annyira mámorosnak kell lennie purimkor, hogy ne tudjon különbséget tenni az »átkozott Hámán« és az »áldott Mordecháj« között”. Felmerülhet a kérdés: valóban annyira részegnek kell lennie az embernek, hogy a két kifejezés között ne tudjon különbséget tenni? Nem lenne-e lehetséges más módon kifejezni az örömünket?

A purimi történet különlegességét az adja, hogy az Örökkévaló neve egyetlenegy alkalommal sem jelenik meg a szövegben, bár a történések fordulataiból nyilvánvaló, hogy minden egyes mozzanat mögött Isten akarata áll. A purimi csoda akkor érthető igazán, ha megvizsgáljuk az események váratlan fordulatait, és felfedezzük, hogy a háttérben folyamatosan Isten akarata irányítja a történéseket. A purimi jelmezek és álarcok, valamint az ilyenkor fogyasztott, tölteléket rejtő ételek (kindli, hámántáska, töltött káposzta, kreplách) is erre utalnak: Isten az események mögött, rejtőzködve irányította a folyamatot.

Ebből a szempontból érthető a purimi alkoholfogyasztás szokása is. A Talmudban olvashatjuk azt is, hogy az ember belső lényege felszínre kerül az alkohol hatására. „Nichnász jájin, jácá szod” – bement a bor, kijött a titok, mondják héberül. A részegség emlékeztet arra, hogy az ember igencsak más lehet belülről, mint aminek kívülről látszik. A belső lényeget eltakarja a külső álarca. Az ivás által tehát ismét azt ünnepeljük, hogy Isten rejtőzködve irányította a purimi történetet.

Ezzel kapcsolatban még két dolgot érdemes megjegyezni. Az egyik az, hogy bölcseink azt mondják, hogy a nagy mértékű alkoholfogyasztás alvással is kiváltható, hiszen az ember álmában sem tudja megkülönböztetni az átkozott Hámánt az áldott Mordechájtól. A másik pedig az, hogy a purimi ivás a szeudához, vagyis a purimi lakomához tartozik. A lakoma pedig nappali micva, nem teljesíthető este, az első megilaolvasás után. Vagyis az, aki az első, esti megilaolvasás után berúg és ennek következében illetlenül viselkedik, az nem micvát teljesít.

Boldog és biztonságos purimot kívánunk!

zsido.com

  • Küldés emailben