Miért szokása egyes zsidóknak megérinteni és megcsókolni a mezuzát, amikor átlépnek egy ajtón? Vajon puszta hagyományról vagy mély spirituális jelentéssel bíró cselekedetről van szó? Az alábbi cikkben egy olvasói kérdés nyomán járjuk körbe a mezuza érintésének és csókolásának eredetét és üzenetét, támaszkodva a Talmudra, a nagy középkori bölcsekre, és a Lubavicsi Rebbe tanításaira is.
Egy olvasói levél indította el a beszélgetést egy, sokak számára mindennapi, ám kevéssé ismert jelentőségű zsidó szokásról: miért érintik meg és csókolják meg sokan a mezuzát, amikor áthaladnak egy ajtón? Bár a mezuza parancsolatról sokat hallani, a hozzá kapcsolódó testi gesztusok eredete és értelme gyakran háttérbe szorul. A rabbi válaszából azonban kiderül: nem puszta szokásról, hanem mély vallási és spirituális jelentésű cselekedetről van szó.
A mezuza mint védelem: Onkelosz története
A Talmud már említi azt a jelenetet, amely alapul szolgál a mezuza megérintésének szokásához. Onkelosz, a római származású, zsidóvá lett bölcs, akit a római katonák próbálnak visszavinni hazájába, megérinti a házának mezuzáját, és elmagyarázza a katonáknak: míg a világi uralkodókat katonák őrzik a palotáikban, addig a zsidók házát maga a Világ Királya védi kívülről.
Az elbeszélés szerint ez annyira megérinti a katonákat, hogy megtérnek, és Onkelosz megmenekül. E történet alapján Mose Isserles rabbi (RáMá) vallásjogi rendelkezésként is lefekteti a mezuza érintésének szokását.
Nemcsak érinteni, de csókolni is
Rámbám (Májmonidesz) szerint a mezuza érintése figyelmeztet bennünket Isten egységére és örökkévalóságára, valamint saját halandóságunkra. Ez nem csupán egy mozdulat, hanem belső ráhangolódás a mindennapi spiritualitásra.
A kabbalista mester, az Árizál ehhez pedig még hozzátette: nem elég megérinteni, hanem csókolni is kell az ujjakat, mintha a mezuza szentsége rátapadna az ember kezére. Ez a fizikai gesztus spirituális lenyomatot hagy, s emlékeztet, hogy az Örökkévaló közelsége kézzel fogható valóság.
Gyermekkori szokás, amely életre szól
A Lubavicsi Rebbe külön is hangsúlyozta, hogy már gyermekkorban érdemes bevezetni ezt a gyakorlatot. Kiemelte, mennyire fontos, hogy a gyerekek megtanulják: az Örökkévaló egyedüli ura a világnak, aki éjjel-nappal látja és figyeli őket. A lefekvés előtti mezuza puszi, különösen egy kisgyermek számára mély lelki biztonságot adhat. A szokás így nemcsak hagyományőrzés, hanem nevelési eszköz is.
Megérinteni és megcsókolni a mezuzát tehát nem puszta formaság. Ez az egyszerű mozdulat emlékeztet a kapcsolatunkra az Örökkévalóval, és újra meg újra lehetőséget ad arra, hogy tudatosítsuk: az ajtók, amelyeken átlépünk, nemcsak fizikai terek határai, hanem lelki lehetőségek kapui is. És ahogy a mezuza őrzi a bejáratot, úgy kísér bennünket a hit is nap mint nap.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.