Egy nem-zsidó szomszéd szeretné ajtójára helyezni a mezuzát, hogy ezzel fejezze ki szolidaritását a zsidó közösséggel. De mit mond erről a háláchá?
A jó szándék megható, de a vallási hagyományoknak és a szent tárgyak tiszteletének vannak szabályai. Nem minden szimbolikus gesztus valósítható meg úgy, ahogy elsőre gondolnánk, különösen akkor, ha a zsidó otthonok védjegyéről, a mezuzáról van szó.
Egy nem-zsidó szomszédban merült fel
Nemrég egy olvasó osztotta meg a Chabad.org oldallal a kérdését:
„Nem-zsidó szomszédom azzal keresett fel, hogy a növekvő antiszemitizmus közepette úgy érzi, a zsidókkal való szolidaritását egy mezuzával szeretné kifejezni. Bár nagyra értékelem a gesztust, szeretném tudni, hogy a zsidó törvénykezés lehetővé teszi-e ezt.”
A rabbi válaszából pedig egyértelműen kiderül: bár a gesztus valóban megható, jobb, ha a szomszéd más módon fejezi ki támogatását.
A mezuza nem egyszerű ajtódísz
A mezuza, vagyis az ajtófélfára erősített pergamentekercset tartalmazó tok, nem csupán dísz. Ha egy otthon ajtaján mezuzát találunk, rögtön tudjuk, hogy zsidók laknak ott, és a tekercsek szentséget hordoznak. A Tóra szerint az ajtófélfára erősítés micva, amelyet csak a zsidók kaptak Istentől.
A tekercseket nagy tisztelettel kell kezelni, hiszen a mezuzának több szabálya van, amelyek a használatban és a már nem használt állapotban is érvényesek. Még ha egy nem-zsidó tisztelettel bánik is vele, előfordulhat, hogy mások nem így tesznek, ami a szent tárgy „értékét” csökkentheti.
A Tóra szerint minden embernek saját feladata van
A zsidóknak a micvák és törvények betartása a feladatuk, a nem-zsidóknak pedig Noé fiainak hét törvényét kell követniük.
Bár a nem-zsidók önkéntes alapon betarthatnak bizonyos micvákat, a mezuzát csak a zsidó otthonokra vonatkozó parancsolatként tartjuk számon.
További szempont: a mezuzák érvényessége a szófer szándékán múlik, aki micva teljesítésére készíti a tekercset. Egy nem-zsidó esetében ez a feltétel nem teljesül, így a felhelyezés csökkenti a mezuzák jelentőségét.
Egy érdekes talmudi történt
Érdekességként a Jeruzsálemi Talmud említi IV. Artaban pártus király esetét, aki mezuzát kapott ajándékba. Az uralkodó felbecsülhetetlen értékű gyöngyöt küldött a rabbinak, aki viszont mezuzát küldött neki.
A rabbi hangsúlyozta, hogy a mezuzát mindig tisztelettel kell kezelni, és Artaban soha nem erősítette azt ajtóra. Ez a történet kivétel volt, nem szabály. A rabbi biztos volt a tiszteletről, és a mezuzát örömforrásként küldte, nem micva céljából.
Szívből jövő gesztus, de nem minden ajtóra való
A Sulchán Áruch (Joré Deá 291:2.) szerint, ha a nem-zsidó kérésének megtagadása kellemetlenséghez vezethet, érdemes odaadni a mezuzát.
Ám általános esetben, mint a kérdéses szomszédnál is, a jóindulat kifejezésére érdemes más módot találni. Egy közös jótékonysági tett, támogató gesztus vagy egy baráti figyelmesség ugyanolyan értékes lehet.
A teljes cikk az Egység 173. számában jelent meg.
A borítókép illusztráció. Forrás: MENAHEM KAHANA / AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.