Dovid és Chaja Jehudit Weinstock 1921-ben kötött házasságot. Bécsben éltek, öt gyermekük született: Feigi (Faye), Szárá, Naftali (Tully), Cvi és Eszti. A család illusztris ősöket mondhatott magáénak, köztük a Máhárált, a Báál Sém Tovot és a mezricsi mágidot. David rabbi szadigorai hászid volt, szenvedélyesen szerette gyermekeit és fontosnak tartotta, hogy átéljék a zsidó élet szépségeit. Az édesanya fonalboltot vezetett, a mélyen istenfélő és végtelenül szerény édesapa időnként gyémántkereskedelemmel foglalkozott, de ideje legnagyobb részében tanult és Kol Dávid (Dávid hangja) címmel gyűjtötte össze írásait.

Chaya Weinstock with (L-R) Fay, Tully, Zvi, and Sara, 1927

A családi idillnek 1938 márciusában az Anschluß vetett véget. A 16 éves Feigi és a 15 éves Szárá hazafelé mentek, amikor Feigit két náci ragadta magával. Szárá hazarohant és értesítette a szüleit. Chaja Jehudit azonnal elment a lányáért, bemutatta lengyel útlevelét, és hazavitte. A Kristályéjszakán otthonuk falai közt rejtőzve nézték végig, amint az alsó szinten levő kis zsinagóga tóratekercsét felgyújtották a nácik. Néhány nap múlva hangos dörömbölésre ébredtek. „Senki ne mozduljon” – rendelkezett az édesanya. A hangoskodásra a ház egy bátor zsidó lakója kiabált ki otthonából:

„Miért zajonganak? Nem látják, hogy nincsenek itthon?”

Csodával határos módon megmenekültek, ám többé nem volt maradásuk

Mivel állampolgárságukat elvették, nem folyamodhattak vízumért, ám hirtelen lehetőség nyílott arra, hogy két gyereket a Kindertransporttal Angliába juttassanak. A 12 éves Cvi a nyitrai jesivában tanult, így a választás a 13 éves Tullyra és a 9 éves Esztire esett. 1938 hanukáján indultak útnak. A vonat Hollandiába vitte őket, ahonnan – bár közeledett a szombat, de életmentésről volt szó – hajóval szállították őket tovább Angliába. A testvérek két különböző családhoz kerültek.

Weinstock rabbi levelet írt az 1933 óta Palesztinában élő testvérének, hogy segítsenek nekik az Izraelbe költözéshez szükséges papírok beszerzésében:

„Nehogy, Isten ments, késlekedjetek, ez most élet-halál kérdése. A zsidóellenes intézkedések napról napra szaporodnak és nincs nap, amikor ne lenne nagyobb a teher [mint az előző napon]”

– írta. A két nagyobb lány helyét a Kindertransporton végül egy angliai rokon és egy másik család szponzorálta – utóbbi Tully közreműködésével, így három hónappal a második világháború kitörése előtt már négyen voltak Angliában. A szülők napi rendszerességgel írtak meleg hangú, a távolból is gondoskodó leveleket gyermekeiknek.

1939. szeptember 10-én az édesapát Buchenwaldba deportálták, majd miután kegyetlen emberkísérleteket hajtottak végre rajta, meggyilkolták. Hamvait és tulajdonát átadták feleségének, aki eltemette, ami megmaradt a férjéből, és azonnal nekilátott emléke megőrzésének. 155 kézzel írt jegyzetfüzetét Izraelbe juttatta a rokonokhoz, gyermekeit pedig következő levelében apjuk emlékének megőrzésére biztatta.

Utolsó esélyként illegális úton próbált a nyitrai jesivából visszatért fiával eljutni Palesztinába. Ám 1940 elején a Duna befagyott és Jugoszláviában rekedtek. Bár Cvinek sikerült kétszáz fiatal társával együtt eljutnia Izraelbe, az édesanya Jugoszláviában maradt, és 1942 márciusában meggyilkolták a nácik. Cvi a Szentföldön folytatta jesivabeli és világi tanulmányait. Ő az 1948-as függetlenségi háborúban esett el.

Weinstock rabbi írásai közül az első kötetet a gyermekei adták ki 1960-ban, majd majdnem két évtizeddel később még egy kötet megjelent. A hatalmas kéziratanyag gondozása, szerkesztése azonban egészen ez év elejéig váratott magára. A teljes anyag a legkisebb gyermek, Eszti lelkesedése és kitartása nyomán 2023 januárjában látott napvilágot tíz vaskos kötetben, Kol Dávid címen.

Faye 2014-ben, 91 évesen hunyt el, számos unokát és dédunokát hagyott maga után. Tully 2021-ben, 97 évesen halt meg, utódok nélkül. Szárá számtalan leszármazottja körében századik születésnapjának megünneplésére készül Londonban. Eszti és néhai férje, Pinchas közel kerültek a Lubavicsi Rebbéhez, és gyermekeik és unokáik közül többen a Rebbe küldöttei lettek Angliában, Amerikában és Izraelben.

A történetet a chabad.org közölte.

Megszakítás