A zsidó történelem egyik elfeledett, mégis kiemelkedő alakja Rivka bát Meir. A Meineket Rivka című munkája 1608-ban jelent meg Prágában, ez az első ismert nyomtatásban megjelent könyv, amelyet zsidó nő írt. Műve egyszerre vallásos útmutató és társadalmi kiáltvány, amely a nők lelki és erkölcsi szerepét állítja középpontba.
Noha a zsidó nők évszázadokon keresztül aktív szereplői voltak közösségük szellemi életének, nevük ritkán maradt fenn írott formában. Rivka bát Meir, Tikotin városából származó tanult asszony volt az első zsidó nő, akinek művét nyomtatásban is kiadták. A Meineket Rivka nemcsak a 17. századi askenáz világ női vallásosságának lenyomata, hanem egy társadalmilag érzékeny nő hangja, aki a tanítás, nevelés és közösségi felelősség fontosságát hirdette – emeli ki a Tzivia Greenbaum.
A zsidó nő, aki könyvet mert írni
Rivka bát Meir neve ma alig ismert, pedig munkássága mérföldkő a zsidó női irodalom történetében. A Meineket Rivka című könyve, amelyet halála után három évvel, 1608-ban adtak ki Prágában. Ez az első ismert nyomtatott mű, amelynek zsidó nő a szerzője. A könyv címe – amely a tórai Rebeka dajkájára utal – azt a célt hivatott kifejezni, hogy szellemi táplálékot nyújtson minden zsidó asszonynak.
Rivka nem volt egyedülálló a női Tóra-tanítók között. Előtte is voltak tanult nők, prófétanők, midrás-magyarázók, vagy épp közösségi vezetők, mint Bruria, Rabbi Meir felesége. A középkori askenáz világban külön női imaházak és a női élet eseményeit kísérő jiddis imák, a techinot is tanúsítják a női spiritualitás jelenlétét. A nyomtatás elterjedésével pedig egyre több vallási tartalmú szöveg jelent meg a nők számára is érthető nyelven, jiddisül.
Egy könyv a test és lélek bölcsességéről
A Meineket Rivka jiddis nyelven íródott, de héber versbe szedett előszóval kezdődik, amelyben a szerző megindokolja küldetését. Szeretné csökkenteni a vallási ismeretek hiányából fakadó botlásokat a nők körében. A könyv hét fejezetből áll, amelyek a jeruzsálemi Szentély hétágú menórájának egyes ágait szimbolizálják. Az első, központi ág – a törzs – a nő vallási és erkölcsi kötelezettségeiről szól. A többi ág a nő társadalmi kapcsolataira terjed ki: férj, szülők, anyós-após, gyermekek, menyek, háztartásbeliek és vendégek felé mutat.
Az első fejezet bevezeti a „test bölcsessége” és „lélek bölcsessége” fogalompárt, hangsúlyozva, hogy a nő egyszerre viseli a fizikai és a spirituális gondoskodás felelősségét.
A második fejezetben Rivka a férjek Tóra-tanulásának támogatására buzdítja az asszonyokat, még akkor is, ha ez anyagi áldozatokkal jár. Kiemeli: fontos, hogy az asszonyok által vezetett üzletek tisztességesek maradjanak.
Zsidó nő és a gyermeknevelés
A leghosszabb fejezet a gyermekneveléssel foglalkozik. Rivka tanácsokat ad a csecsemőgondozásra, higiéniára, szoptatásra vonatkozóan. Elsősorban viszont a lelki és erkölcsi nevelésre helyezi a hangsúlyt. Úgy véli, a gyermek legjobb tanítója az anyja, mivel ő van jelen állandóan a házban, ő ismeri legjobban a gyermeket, és ő tudja megtanítani neki a Tóra szeretetét és a helyes viselkedést. Ezt a gondolatot a következő tanítással erősíti meg:
„A gyermek, amit az anyjától tanul, sokkal hatásosabb, mint amit másoktól tanul. […] A szülő dolga, hogy gyermekei mellett üljön, és ne üres szavakat mondjon, hanem a Tóra szavait beszélje velük.”
A könyvet a szerző halála után három évvel adták ki. A nyomtató a címoldalon hangsúlyozza, hogy saját költségére vállalta a kiadást. Rivka korabeli megbecsültségére utal, hogy a címlapon rábánitként (a rabbi szó női megfelelője) és dársánitként (a szónok női megfelelője) szerepel. A Meineket Rivka 1618-ban újranyomást is megért, ami megerősíti, hogy műve népszerű volt. Mégis, mára mindössze két példány maradt fenn ebből a korai kiadásból.
Egy zsidó nő hangja, ami ma is él
Rivka bát Meir sírköve ma is megtalálható a prágai régi zsidó temetőben, olyan híres emberek társaságában, mint Jehuda Löw rabbi (Máhárál). A sírfelirat szerint Tikotinból (a mai lengyelországi Tykocinból) származott, és 1605. niszán hó 25-én hunyt el. A sírkő neveinek kezdőbetűiből akrosztichont alkot, amely dicséretet fejez ki személye iránt.
A Széfer Zikáron, a prágai Altneuschul emlékkönyve is megemlékezik Rivkáról:
„Az Örökkévaló emlékezzen a tiszteletre méltó, idős rábánit, Rivka asszony lelkére […] aki minden városban nőket tanított.”
Gyermekeiről nem szól a feljegyzés. Talán nem voltak, vagy megelőzték őt a halálban. Ám Rivka bát Meir mégis anyja lett egy generáció női tanulóinak, akiknek saját nyelvükön beszélt a hitről, a felelősségről és a női spiritualitásról.
Ahogy Salamon király írja: „Ne felejtsd el anyád Tóráját.” Rivka asszony gondoskodott arról, hogy ez a Tóra meg is íródjon.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.