A mai pezsgő pesti zsidó élet egy maroknyi, Óbudáról érkező család csendes összejöveteleivel kezdődött, akik még saját Tórával sem rendelkeztek. De kik is voltak ők?
Ma Budapest zsidó közösségét legtöbben a Dohány utcai zsinagógával és gazdag zsidó örökségével azonosítják, s csak kevesen sejtik, hogy a történet milyen szerény körülmények között indult. A 18. század végén néhány bátor család rakta le a pesti hitközség alapjait, amely később Közép-Európa egyik legjelentősebb zsidó közösségévé nőtte ki magát.
Óbuda ősi közösségéből Pestre
A főváros zsidóságának bölcsője Óbudán ringott. Pestre az időben még nem élhettek zsidók. József császár volt Pest „zsidó magvetője”, melyből aztán szárbaszökkent a mára nagymúltú hitközség a szebbnél szebb zsinagógáival.
1783. március 31-én kelt a rendelet, mely végre elsöpörte az akadályt, hogy a zsidók a legtöbb szabad királyi városba megtelepedhessen. Az első Pestre költöző zsidó Ofenheimer Izrael Ábrahámnak volt és természetesen Óbudáról jött.
Az első pesti zsidó imaház
A mózesi ősi vallás első jövevényei már érkezésük évében kibéreltek egy helyiséget a mostani Király utcában, a Häusler majorságban, hogy imádkozhassanak, jóllehet az első két évben még Tórájuk sem volt. 1785–1791 között évente két körmöci aranyért (mai áron kb. 350 ezer forintért) béreltek egy tekercset az óbudai hitközségtől.
A helytartóság 1787 augusztusában hagyta jóvá, hogy a pesti megtűrt zsidók (szám szerint 14 fő, de mivel ők mindenféle jogcímen háztartásukba vettek „tűretlen” zsidókat is, valójában 114 fő) nem formális zsinagógában, rabbi segédlete nélkül – „feltűnés nélkül” – tartsák az Isten-tiszteleteiket. Miután saját rabbijuk ekkoriban még nem volt, s nem is lehetett, ezért a kezetekkor a vallási élet terén mindenben az óbudai rabbikra hagyatkoztak.
Pest első, hivatalos zsidó imaházának névsora
A már fentebb említett Ofenheimer Izsák (Izrael Ábrahám), és fivére Ofenheumer Márkus (Gomperz Ábrahám). Leitersdorfer Márkus. Mandl Salamon. Abelsberg Báruch (Báruch Abeles). Schellenberger Sámuel (Schlesinger Sámuel). Sachsel Márkus (Sachs Márkus). Liebner Mózes (Mose Löbel). Bauer Salamon (Bőheim Salamon). Berkovits Joél. Strauss Mózes (Mose Árje). Mandel M. D. (Mózes Dávid). Helfer Dávid (Frankfurter Dávid). Almuslin Izsák (Frenk Izsák).
Forrás: Büchler Sándor dr., „A pesti rabbik.”, Egyenlőség, 1897. 16. évf. 52. szám melléklet, 2–3. old.
A borítókép illusztráció. Az Orczy-ház 1890 után. Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.