A „Judapest” egy máig ismert, mégis sokszor félreértett kifejezés története jól mutatja, hogyan válhat egy politikai jelszó a történelem részévé.
A „Judapest” szó időről időre ma is felbukkan a közbeszédben, ám kevesen tudják, hogy eredetileg nem Budapest önmeghatározása volt, hanem egy politikai támadás eszköze. A századforduló társadalmi viszonyai, a főváros zsidó közösségének jelentős szerepe és a kor antiszemita retorikája együtt hívták életre ezt a pejoratív kifejezést, amelynek története sokkal többet mesél el a korról, mint magáról a városról.
Judapest, mint politikai jelszó
A „Judapest” kifejezést először Karl Lueger, Bécs 1895-ben megválasztott, nyíltan antiszemita polgármestere használta a 20. század elején. A szó egyszerre hordozott zsidóellenes és magyarellenes üzenetet, hiszen Lueger mindkét közösséget utálta.
A gúnynév elterjedéséhez hozzájárult az 1900-as népszámlálás is. Akkor Budapest lakosságának 23,6 százaléka izraelita vallású volt, ugyanakkor országos szinten ez az arány csupán 4,8 százalékot tett ki. Jóllehet, ez valóban magas arány volt, elsősorban az V., VI. és VII. kerületre volt jellemző, a város többi részében jóval kevesebb zsidó élt.
Lueger szemléletét jól tükrözi elhíresült mondása: „Hogy ki a zsidó, azt én mondom meg!” A politikus számára a kategória nem pusztán vallási vagy származási kérdés volt, hanem politikai bélyeg is, amelyet liberális ellenfeleire is könnyedén rásütött.
A jótékony zsidók városa
A korabeli budapesti zsidó közösség jelentős szerepet vállalt a szociális ellátásban. A hitközségek rendszeresen szerveztek ételosztásokat, amelyeken hetente ezrek, éves szinten pedig százezrek kaptak meleg ételt. A segítségnyújtás során senkitől sem kértek vallási hovatartozást igazoló iratokat.
Nem véletlenül írta az Egyenlőség című hetilap 1901-ben, hogy ha a város vallását azok alapján kellene megítélni, akik a legtöbbet tesznek a szegényekért, akkor akár igazat is lehetne adni Luegernek. Így ez a megjegyzés éppen a zsidó közösség példamutató karitatív munkáját méltatná.
A „Kohnok” története
A századfordulón született egy anekdota is a Chevra Kadisa egyik ételosztásáról. Amikor a szervezők egyszerű névsort készítettek volna, meglepően sokan mutatkoztak be „Kohnként”. Az elnöknek végül el kellett magyaráznia, hogy az ingyenes ebéd nemcsak zsidóknak jár, ezért nincs szükség egy zsidó álnév használatára.
Borítókép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei / Klösz György.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.