A 20. század egyik legsötétebb időszakában, a magyarországi zsidóság elpusztításának előestéjén egy agg főrabbi, Vorhand Mózes neve örökre bevésődött a történelembe – nemcsak tudós rabbiként és vezetőként, hanem mint csodarabbi, a hit és emberi méltóság mártírja. Halála egy olyan tragédia, amely máig megrendíti az emlékezőt.
„Legyen szószólónk a Mindenható előtt” – Vorhand Mózes makói rabbi vértanúsága és öröksége. Egy magyar csodarabbi élete, halála és a túlélés csodája. Sziván hó 17-én van a jorcájtja.
A Felvidékről az Alföldre
Vorhand Mózes 1862 nyarán született Nyitrán. Apja, Joszef Cvi melámed, azaz vallástanító volt. Tanulmányait a híres nagymartoni jesivában végezte, Ehrenfeld Sámuel rabbi – a „Chátán Szófer” – tanítványaként. Már korán kiemelkedett tudásával, és hamarosan a nyitrai ortodox közösség dájánja lett.
24 éves korában feleségül vette a korábbi nyitrai dáján, Schönfeld Mordecháj rabbi unokáját, Ráchelt. A házasságkötése után nem sokkal egyre több fiatal tanítványa gyűlt köré. 1913-ban elfogadta a makói ortodox hitközség meghívását. A makói a Dél-Alföld legnagyobb vallásos zsidó közössége volt.
Életében még nem csodarabbi
Vorhand rabbi vezetésével Makó ortodox zsidósága országos hírűvé vált. Nagyszabású jesivát működtetett, tanítványai az egész országból érkeztek. Műve, az Ohel Mose maradandó szellemi örökséget hagyott hátra. A főrabbi nemcsak tanító és vallási vezető volt, hanem közéleti szereplő is: tagja lett az Orthodox Központi Iroda rabbitestületének, és rendszeresen részt vett annak munkájában.
Hamis vád, kínzás és mártíromság
1944. május 1-jén, hamis vádak alapján – többek között partizánok rejtegetése és zsidó vagyon eltitkolása – Vorhand Mózest is letartóztatták. A makói rendőrségen a 82 éves rabbit félholtra verték. A kínzásokról 1947-ben tanúvallomások születtek, és háborús bűntett miatt vádat is emeltek az egyik rendőr ellen.
Néhány híve elérte, hogy a főrabbit a budapesti Városmajor utcai ortodox kórházba vihessék, ám június 8-án, sziván hónap 17-én, belehalt sérüléseibe. A hivatalos halotti anyakönyv „dülmirigy túltengést és vérzést” jelölt meg halálokként – valójában azonban a brutális kínzások következményeként hunyt el.
Csodarabbi lett a jóslata miatt
Megszervezték Vorhand rabbi testének Makóra szállítását, azonban a gettóba zárt makói zsidók közül csak kevesen vehettek részt a temetésen, a Kádishoz szükséges minján azonban megvolt. Sírja fölé 1946-ban emeltek ohelt, mely azóta is zarándokhely.
A szájhagyomány szerint a rabbi halála előtt megjövendölte a magyar zsidóság elpusztítását, de azt is mondta, hogy közbenjár a híveiért.
A makói gettót egy héttel később számolták fel, s onnét az embereket a szegedi gyűjtőtáborba szállították. Szegedről három napon deportálták a zsidókat; a június 25-ei szerelvényt Auschwitzba küldték, a június 27-ei is a haláltáborba indult, ám máig tisztázatlan körülmények között a zsúfolt marhavagonokat Felsőzsolcán lekapcsolták, s végül strasshofi munkatáborba indították tovább, a június 28-ai transzportot szintén Strasshofba küldték.
Az osztrák munkatáborban sokkal nagyobb lehetősége nyílt a családok túlélésére, mint az auschwitzi haláltáborban, mely csodálatos „lehetőséget” a túlélők közül számosan Vorhand rabbinak tulajdonították.
Vorhand rabbi és az ősanyák erényeivel megáldott felesége, Ráchel rebecen sírja fölé emelt ohelt rendszeresen karbantartják. A rabbi és rebecen sírja fölé egy-egy nagy gyűjtőt is építettek, melyekbe az odalátogató zarándokok dobhatják a kérőcéduláikat.
Forrás: Cseh Viktor, Zsidó örökség – Vidéki zsidó hitközségek Magyarországon. Budapest: Mazsike, 2021. 408–410. old.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.