A dermesztő tengervízben, faggyúval a testén lett kétszeres olimpiai bajnok Hajós Alfréd. Sikerei és nehézségei ellenére is mindvégig megmaradt zsidó vallásúnak.
Az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd nevét mindenki ismeri, de történetének egyik legfontosabb rétege ritkábban kerül szóba: az, hogy sikerei mögött egy mélyen vallásos, identitását vállaló zsidó családi háttér és életút állt. Portré egy bajnokról, aki nemcsak a vízben, hanem az életben is helytállt.
Az első magyar olimpiai bajnok születése
1896 tavaszán Athénban valami egészen rendkívüli történt. Egy alig tizennyolc éves magyar fiatalember, aki addig jobbára hajnalban, fagyos utcákon gyalogolva készült, két olimpiai aranyérmet nyert, méghozzá olyan körülmények között, amelyeket ma már elképzelni is nehéz.
Hajós Alfréd a nyílt tengeren úszott, 10–11 fokos vízben, erős hullámzás közepette. Testét „ujjnyi vastag faggyúval” kente be, hogy túlélje a hideget. Nemcsak a mezőnyt, hanem az elemeket is legyőzte. Nem hiába lett a kitartás és az önfegyelem szimbóluma.
Hajós Alfréd zsidó családöröksége
Hajós Alfréd nem ezen a néven született. Eredeti neve Guttmann Arnold volt, és egy egyszerű, vallásos zsidó családból indult. Szülei az óbudai zsinagógában kötöttek házasságot, és a hagyományok szerint éltek.
A család életét korán tragédia törte meg: édesapja a Dunába fulladt. Ez a veszteség azonban nem törte meg a fiút, inkább megerősítette benne azt az elszántságot, amely később olimpiai győzelmekhez vezetett.
A zsidó identitás nem csupán származás volt számára, hanem mindennapi gyakorlat. Felnőttként is rendszeresen ünnepelte a szombatot, részt vett a családi széderestéken, és kötődött a közösségéhez.
Zsidó vallását a nehézségek ellenére sem tagadta meg
Hajós győzelmei után Magyarország ünnepelte őt. Vállukon vitték, hősként tekintettek rá. De a történetnek volt egy árnyoldala is.
Korábban ugyanis ugyanazok a sportegyesületek, amelyek később ünnepelték, nem szívesen fogadták, pusztán azért, mert zsidó volt.
Ez a kettősség végigkísérte életét: a világhír és a kirekesztés furcsa együttélése. A két olimpiai arany kellett ahhoz, hogy ajtók nyíljanak meg előtte.
A 20. század viharai őt sem kerülték el. A zsidótörvények idején háttérbe szorították, később nyílt támadások érték. Mégsem hátrált meg.
Egy visszaemlékezés szerint, amikor nyilasok inzultálták, határozottan szembeszállt velük, és nem hagyta magát megalázni. Ez a tartás – ugyanaz az erő, amely a hullámokkal szemben is előrevitte – itt is megmutatkozott.
Hajós Alfréd, mint építész
Kevesebben tudják, hogy Hajós nemcsak sportolóként volt kivételes. Építészként is maradandót alkotott.
Az 1924-es párizsi olimpián ismét „dobogóra állt”, ám ezúttal nem a vízben, hanem a tervezőasztalnál. Stadionterve a legjobbnak bizonyult, és bár hivatalosan ezüstérmet kapott, valójában első helyezést ért el.
Neve ma is él épületeiben: uszodák, középületek, bérházak viselik kézjegyét. A margitszigeti sportuszoda különösen szimbolikus: mintha a vízhez való örök kötődése öltött volna benne formát.
Forrás: Cseh Viktor, „Faggyúba kent bajnok Hajós Alfréd, az első magyar (zsidó) olimpikon”, Egység, 2024. 33. évf. 178. szám, 18–21. old.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.