A holokauszt emléknapjával induló, egyhetes megemlékezés- és ünnepségsorozatot jom háácmáut, Izrael Állam függetlenségi napja zárja.
A brit mandátum lejártával 1948-ban, ijár hónap 5-én, egy fél évvel korábbi ENSZ-határozat nyomán alakult meg a modern kori Izrael. A kétezer éve száműzetésben élő nép ismét államot alapíthatott. Az állam létrejöttét leendő első miniszterelnöke, Dávid Ben-Gurion jelentette be Tel-Avivban, 68 évvel ezelőtt. Jeruzsálemben ostromállapot volt, ezért nem lehetett az ősi fővárosban kikiáltani a függetlenséget. Még aznap megkezdődtek az összecsapások a terület arab lakóival. És bár a harcok azóta sem szűntek meg, az ország virágzik.
Jom háácmáut Izrael legfontosabb nemzeti ünnepe. Munkaszüneti nap, ünnepségek, családi és baráti összejövetelek napja. Az ország a függetlenségi naphoz vezető héten megtelik kisebb-nagyobb zászlókkal. Az autók ablakán is lobog a kék-fehér zászló, az ablakokban és a kerítéseken, szó szerint kék-fehérbe öltözik minden és mindenki. Az állami óvodában Izraelről szóló dalokat tanulnak a gyerekek, az iskolákban pedig részletesen megismerik a történelmi körülményeket.
A központi állami ünnepséget erev jom hácmáutkor, vagyis este tartják a jeruzsálemi Herzl-hegyen. Felvonják az előző nap leeresztett zászlót, beszédek hangzanak el, és tizenkét kiválasztott személy meggyújtja az Izrael törzseit szimbolizáló tizenkét fáklyát. Ebben az évben a fáklyagyújtók között volt Hercl Biton buszvezető, aki hősiesen harcolt az utasaira támadó terrorista ellen. A városok, települések is megtartják a maguk ünnepségét, bemutatókkal, beszédekkel és az elmaradhatatlan tűzijátékkal.
A függetlenség bejelentése
A televízió és a rádió az ünneppel kapcsolatos műsorokat sugároz, izraeli filmeket vetítenek, és élőben közvetítik az ünnepségeket. Ezen a napon tartják a nemzetközi bibliaverseny döntőjét, és ekkor adják át a rangos Izrael-díjat is. Számos katonai intézmény látogatható és sok helyre díjmenetesen léphetnek be a látogatók.
Míg az este a központi ünnepségeké, a rákövetkező nappal a családé és a barátoké. A magánházak kertjei és a közparkok egyaránt megtelnek kisebb-nagyobb csoportokkal, akik jom háácmáut hagyományos menüjét fogyasztják: a kis kerti grillen, vagyis mángálon sütött húst és zöldséget, sok salátával.
A nap jelentőségét mutatja, hogy az izraeli főrabbinátus már 1950-ben olyan ünnepnappá nyilvánította jom háácmáutot, melyen hálélt kell mondani, felolvasnak Jesájá próféta könyvéből, mely a szétszórt zsidóság hazatérését jövendöli.