Az 1940-50-es években 850 ezer zsidó menekült el a szülőföldjéről az üldöztetések miatt.
Nem egy helyen teljes közösségeket üldöztek el, átrendezve a teljes térség demográfiai viszonyait. E közösségek története integráns része a teljes zsidó történelemnek, ám míg a Kristályéjszakáról világszerte, zsidó és nem-zsidó körökben egyaránt megemlékeznek, addig az arab országokból elüldözött közösségekről Izraelen kívül nemigen vesznek tudomást.
A jelenleg érvényes kutatások szerint az 1948-as izraeli államalapítás előestéjén 850 ezer és egymillió között volt az arab országokban, illetve Iránban élő zsidó közösségek teljes lélekszáma. Ez a szám az arab országokban mára összesen néhány ezerre csökkent, mindössze Tunéziában és Marokkóban maradt ezer főt meghaladó közösség, minden már arab országban maroknyi zsidó él csupán. Iránban továbbra is él néhány tízezer zsidó – szigorú hatósági ellenőrzés alatt.
Becslések szerint az Izrael Állam kikiáltását követően kirobbant erőszakhullám időszakában Marokkóból 259 ezer, Algériából 140 ezer, Tunéziából 100 ezer, Egyiptomból 75 ezer, Líbiából pedig 38 ezer zsidó menekült el, illetve utasították ki őket. Irakból 135 ezer, Jemenből 55 ezer, Törökországból 34 ezer, Libanonból 20 ezer, Szíriából pedig 18 ezer zsidót üldöztek el. Irán 25 ezer helyi zsidót kényszerített szülőföldje elhagyására.
Az Izraelbe érkező százezrek élete az új államban sem volt könnyű, ám mégis vállalniuk kellett a megpróbáltatásokat, korábbi otthonaik elhagyását azért, hogy az életüket és gyermekeik életét megmentsék. Négy közösség sorsát mutatjuk be röviden, amiből kiderül, hogy milyen kényszerek miatt távozott ez a hatalmas embertömeg néhány év leforgása alatt Izraelbe.
Irak
A zsidók már 2600 éve éltek e közel-keleti országban, amikor 1941 júniusában sor került a zsidók ellen elkövetett pogromsorozatra, a Fárhudra. Egy sikertelen államcsíny felfegyverzett és vérszomjas résztvevői kudarcuk ellensúlyozásaként támadtak a bagdadi zsidó közösség tagjaira, lemészárolva 179 és megsebesítve több mint 2100 ártatlan embert. Hét évvel később, Izrael függetlenségének kikiáltására válaszként a cionizmust bűncselekménynek minősítették, házkutatásokat tartottak, hogy „cionista tevékenységre utaló bizonyítékokat” találjanak, ezreket bocsátottak el a munkahelyükről, és lakásaikat se tudták értékesíteni, mert 80%-kal kevesebbet fizettek értük, mint az arab lakosok lakásaiért. 1948-1951 között több mint 120 ezer iraki zsidó költözött Izraelbe, hátrahagyva mindenét, és ezzel gyakorlatilag megszűnt az iraki zsidó jelenlét.
Egyiptom
A nyolcvanezres egyiptomi zsidó közösség az 1940-es években sokat szenvedett az arab lakosság erőszakos cselekményeitől. Számos zsidóellenes törvényt hoztak, melyek korlátozták például a zsidó származású lakosok munkavállalását. A zsidók állampolgárságot sem kaphattak Egyiptomban. Az 1948-as izraeli függetlenségi háború idején egyiptomi zsidók ezreit zárták internálótáborokba, vagy tartóztatták le állítólagos, ellenséges országgal való kollaborációért, zsinagógákat, zsidók otthonait és boltjait robbantották fel, és rengeteg zsidót megsebesítettek, vagy meggyilkoltak. 1948-58-ig 35 ezer, 1968-ig további 38 ezer zsidó menekült el az elnyomás és erőszak elől egy szebb élet reményében az újonnan megalapított Izraelbe.
Jemen
1947 novemberében háromnapos sztrájkot hirdettek Ádenben az ENSZ november 29-én megszavazott felosztási terve ellen. A demonstráció gyorsan erőszakba torkollott, több mint 80 ártatlan jemeni zsidó mészároltak le, több mint száz zsidó üzletet raboltak ki, iskolákat, otthonokat és zsinagógákat égettek porig egyetlen nap leforgása alatt. 1949-50-ben került sor a fiatal Izrael egyik legelső mentőakciójára, mely angolul a Varázsszőnyeg Akció, héberül a Sasok szárnyán akció nevet viselte: amerikai repülőgépek segítségével 47 ezer jemeni zsidót menekítettek új otthonukba, Izrael Államba. A jemeni közösség utolsó tagjait idén márciusban mentették ki a Jemenben dúló harcokból.
Líbia
Ennek az észak-afrikai országnak a zsidó közössége 2300 éves múltra tekintett vissza. Az 1940-es években pezsgő zsidó élet folyt a 37 ezres lélekszámú közösségben. A második világháború idején Líbia megrendezte saját holokausztját, melynek keretében több mint kétezer zsidót szállítottak sivatagi koncentrációs táborokba, közülük rengetegen vesztették életüket. A háború után, a líbiai arab nacionalizmus virágba szökkenésének időszakában rendszeresek voltak a zsidók elleni pogromok, melyekben zsidók tucatjait gyilkolták és sebesítették meg. 1948-51 között 31 ezer líbiai zsidó menekült az erőszakoskodás elől Izraelbe.
Az arab országokból és Iránból származó zsidók, illetve az ő leszármazottaik a mai izraeli társadalom integráns részét képezik. Sajátos kultúrájuk, szokásaik, gasztronómiájuk gazdagítja a sokszínű izraeli kultúra szövetét.
zsido.com