Szukkot ünnepének harmadik napján Dvorát (Debóra), Izrael népének negyedik bíráját hívják meg a szukkoti sátorba. Az asszonyt, akinek személyisége tökéletes antitézise mindannak a sztereotípiának, amit az antikvitás nőalakjairól elképzelünk: karizmatikus és sikeres katonai vezető, nemzeti szinten elismert mediátor, próféta, bíró és tehetséges költő egy személyben. Intelligens, bölcs, közkedvelt, művészi vénával megáldott, erős és prófétikus nő. Emellett ő volt az egyetlen, valódi politikai erővel rendelkező nőalak, akit a Tánách – a zsidó Biblia – pozitív színben tüntet fel.
„Dvorá prófétaasszony pedig, Lapidot felesége bírája volt Izraelnek azon időben; ő ugyanis ült a Dvorá pálma alatt, Rámá és Bét-Él között, Efráim hegységében; és fölmentek hozzá Izrael fiai törvényre.” (Bírák 4:4-5)
Dvorá képes volt arra, hogy a rendezetlen, erőszaktól átitatott időszakban magára vállalja a vezető szerepet és megsegítse népét. Neve beszélő név, jelentése: méh (a rovar), de úgy is érthetjük: dibrá, vagyis beszélt. Dvorá Jeruzsálem környékén, Bét Él és Rámá között élt, Efrájim törzsének területén, és innen, egy pálmafa alatt ülve bíráskodott, hozott döntéseket és adott bölcs, megfontolt tanácsokat a hozzá fordulóknak. Férjének neve: Lápidot (a.m. fáklyák).
A negyvenéves pusztai vándorlás során a Szentföldre bevonuló zsidók nem rendelkeztek centralizált vezetéssel. A bevonulást vezető Jehosua kora után a bíráknak (héberül softim) nevezett, átmeneti vezetők irányították a törzseket a királyok koráig. A polgári időszámítás kezdete előtti XIII. század közepén élt Dvorá volt közülük az egyik leghíresebb.
Története dióhéjban: Izrael második bírája, Ehud halála után a zsidók letérnek Isten útjairól és bálványokat kezdenek imádni. Az Örökkévaló büntetésből elküldi Jávint, az észak-izraeli Chácor királyát, aki sanyargatja és elnyomja a zsidókat. A zsidók Istenhez kiáltanak. Dvorá bíró és prófétanő magához hívja Bárákot (a.m. villám), Ávinoám fiát, hogy győzze le Jávint és hadvezérét, a kegyetlen Sziszrát (Sisera). Egyes magyarázók a nevek hasonló jelentésére alapozva úgy vélik, hogy Lápidot és Bárák egyaránt Dvorá férjét jelöli.
Bárák kijelenti, hogy csak abban az esetben indul hadba, ha az asszony is vele tart. Erre azért volt szükség, mert a próféták nemcsak isteni üzenetet közvetítettek, hanem inspirálták a katonákat és meghatározták az egyes hadműveletek leginkább megfelelő időpontját. A Távor-hegyen sikeres hadműveletet hajtanak végre és legyőzik Sziszra vasból készült hadiszekereit, az ellenséges hadvezér pedig egy Jáel nevű asszony (neve hegyi kecskét jelent) sátrába menekül gyalogosan. A nő férje a király szövetségese, ám ő maga, úgy tűnik, a másik táborba tartozik. Magához csalja, tejjel elaltatja, végül egy sátorrúddal megöli a hadvezért. A leírásban ezt követi Dvorá éneke, melyben élénk színekkel ecseteli a győzelmet és kitér arra is, miként várta immár hiába Sziszrát az anyja és szolgálólányai. Dvorá különleges költőiséggel megírt dalát a Bírák könyvében olvashatjuk.
Dvorát három másik bíró előzte meg: Otniel, Ehud és Sámgár. Egyikük sem volt azonban akkora jelentőségű, mint Dvorá. Hogy pontosan hogyan is lett ő bíró, illetve ilyen elismert vezető, a szöveg nem árulja el nekünk. Annyi bizonyos, hogy bölcsességgel, bátorsággal és nem utolsó sorban istenfélelemmel felszerelkezve sikerült egy kaotikus korszakban rendet teremtenie. Nevének megfelelően, akárcsak a méhkirálynő, ő is képes volt arra, hogy népét egy csapatban rendezve csatába küldje, megvédje a „kast” és új területeket hódítson a „méhraj” számára.
Egy bűnös és bálványimádó időszakban Dvorá képes volt arra, hogy hű maradjon Istenhez és az Ő parancsolataihoz. Bölcseink elmondják, hogy Dvorá azt tanácsolta a férjének, hogy a Silóban álló sátorszentély bejáratánál hatalmas fáklyákat állítson fel. Ahogy ezek a fáklyák világítottak mindenki számára, úgy terjesztette Dvorá is a Tóra fényét.
| Érdekesség: Dvorá nevét viseli egy, a fizikában használatos fogalom. A névadó Markus Reiner izraeli tudós volt. A Deborah-szám annak a jelenségnek a mértékegysége, amely szerint (igencsak leegyszerűsítve az elméletet) nagyon hosszú idő elteltével még a szilárd anyagok is folyadékként viselkednek, vagyis kitöltik a rendelkezésre álló teret. A névadás alapja a Bírák könyvének egy mondata (5:5): „hegyek szétfolytak az Örökkévaló előtt”. Reiner szerint Dvorá tudta, hogy a hegyek nem folynak el a rövid életű ember előtt, csak az Örökkévaló előtt, akinek végtelen hosszúságú idő áll rendelkezésére a folyamat megfigyeléséhez. |
Hagyományos vendég a harmadik napon: Jáákov (Jákob), Chábád hászid vendég: Álter Rebbe