Egy brooklyni rabbi őszintén meséli el, hogyan formálta a Rebbe tanácsaival a házasságát, karrierjét, a döntő pillanatokban mindig irányt mutatva.
Shraga Faivel Rimler rabbi pályája és magánélete egyaránt a Rebbe tanácsainak és útmutatásának köszönhetően alakult. A párválasztástól kezdve az izraeli küldetésen át egészen a brooklyni karrierig minden fontos lépését a Rebbe bölcsessége kísérte. Ismerje meg a történetét!
A Lubavicsi Rebbe mindenben útmutatást adott
A Rebbe igen nagy hatással volt az életemre. Segített döntést hozni a párválasztás során, tanácsot adott anyagi ügyekben és egyengette a rabbinikus karrieremet. Elmondhatatlanul hálás vagyok neki. Az alábbiakban a haszidjai iránt érzett szeretetét igyekszem bemutatni, néhány személyes példán keresztül.
Az ötvenes évek elején a brooklyni lubavicsi jesivában tanultam, ahol komoly dilemmával kellett megküzdenem. A szüleim állandóan azzal nyaggattak, hogy ideje lenne már megnősülnöm, és az ismerőseim is folyamatosan házassági ajánlatokkal bombáztak. Én azonban nem voltam biztos abban, hogy eljött az idő. Január 8-án, a 23. születésnapomon, amikor lehetőséget kaptam, hogy személyesen beszéljek a Rebbével, megkérdeztem, hogy valóban el kell-e kezdenem a párkeresést. A Rebbe a következőt felelte: „De miért éppen a tél közepén?”.
Nem azt mondta, hogy rajta, vágjak bele és azt sem, hogy ne foglalkozzak e témával. Arra utalt, hogy ha akarom, elodázhatom a dolgot a tavaszig. Amikor eljött a tavasz, beválogattak egy tízfős, Izraelbe induló csoportba. Abban az évben történt, hogy peszách után arab terroristák törtek be Kfár Chábádba, és meggyilkoltak öt diákot és egy tanárt. A Rebbe azért küldött minket oda, hogy erősítsük a helyiek morálját.
„Ha elutazol Izraelbe, megtalálod a párodat”
A Rebbe nem adta parancsba, hogy csatlakozzak a csoporthoz, hanem megkérdezte, hogy van-e kedvem elutazni Izraelbe. Őszintén szólva nem voltam túl lelkes, mert a biztonsági helyzet nem volt valami fényes és tudtam, hogy a szüleim nagyon aggódnának, ezért kitérő válasz adtam: „Ha a Rebbe úgy kívánja, hogy elutazzak, akkor elutazom”.
A Rebbe azonban nem ilyen válaszra várt és ennek hangot is adott: „Én téged kérdeztelek”. Erre igent mondtam. A Rebbe kifejezte örömét és még egy ígéretet is tett: „Ha elutazol Izraelbe, megtalálod a párodat”.
Négy hetet töltöttünk Izraelben. Az utolsó héten ellátogattam a nagybátyám családjához, a csoport tagjai pedig kirándulásokat tett a különböző szent helyekre. Ekkor történt, hogy ajánlottak a számomra egy menyasszonyt. Cipora Schneersonnak hívták és a Chábád mozgalom megalapítója, Sneur Zálmán rabbi leszármazottja volt. Találkoztunk néhány alkalommal és mivel úgy éreztük, hogy illünk egymáshoz, táviratot küldtünk a Rebbének, hogy kikérjük a véleményét. A válasz hamar megérkezett: „A Schneerson-házasság helyes dolog. Látogass el a szent helyekre”.
1957-ben házasodtunk össze, ádár hó hetedikén. Az esküvőt a Rebbe vezette. Ő mondta el mind a hét áldást a hüpe alatt és mázel tovot kívánt. Igazán jó kezdet egy sikeres házassághoz!
Így vállalt rabbiállást
Az esküvőt követően a Chábád mozgalom oktatási alapítványánál kezdtem dolgozni titkársági asszisztensként, de a fizetésem idővel már nem bizonyult elegendőnek, hogy eltartsam a családomat, ezért új állás után néztem. Volt, aki azt tanácsolta, hogy egy zsinagóga rabbijaként helyezkedjek el, mert jól beszélek közönség előtt. A Rebbe is erre biztatott, ezért megkérdeztem, hogy véleménye szerint hol érdemes keresgélnem. „Sok olyan zsinagóga van, ahonnan a rabbi kivándorolt Izraelbe. Egy ilyen helyre lenne érdemes jelentkezni” – mondta.
Egy barátom, aki kántorként dolgozott, hallotta, hogy Brighton Beach egyik zsinagógájának rabbija éppen Izraelbe készül áttelepülni, és szólt a lehetőségről. Megpályáztam a pozíciót és behívtak egy meghallgatásra. Elégedettek lehettek, mert nem sokkal később tájékoztattak, hogy megkaptam az állást.
Bár korábban még sohasem dolgoztam zsinagóga rabbijaként, nagyon sikeres lettem, köszönhetően a Rebbe folyamatos tanácsainak. Nem mondta meg, hogy mit tegyek, de odafigyelt, hogy teljesítsem a kötelezettségeimet és mindig a fontos dolgokra koncentráljak. Egyik tanácsa például így szólt: „Ha másokat Tórára tanítasz, az Örökkévaló gondoskodni fog a jó megélhetésedről”.
Tóra, micvák, háláchá
A Rebbe hangsúlyozta, hogy a tóratanításnak kell mindig a munkám középpontjában állnia, és azt javasolta, hogy minél több órát adjak a zsinagógában. Eleinte csak Talmudot és zsidó jogot tanítottam, majd a Rebbe szavait követve elkezdtem a talmudi történeteket felsorakoztató Éjn Jáákov könyvből is tanítani, később pedig a hetiszakaszt Rási magyarázataival. A Rebbe javaslatára nem heti egyszer ültünk le tanulni, hanem háromszor, azokon a napokon, amikor olvasunk a Tórából, tehát szombaton, hétfőn és csütörtökön. Ezt követően, szintén a Rebbe ösztönzésére, naponta tanultunk Maimonidész micvákat felsoroló művéből. Ez nagyon népszerű program lett.
Amikor valamilyen konfliktus keletkezett a közösségben, a Rebbe azt javasolta, hogy azonnal foglalkozzam az üggyel. Például a környéken volt egy éruv, azaz a szombati cipelést lehetővé tévő szimbolikus kerítés. Az emberek egy része azonban rosszul értelmezte az éruv szabályait, és olyan tárgyakat is tartottak maguknál, melyeket nem lett volna szabad. Nem akartam erről a közösség előtt beszélni, mert féltem, hogy sokak haragját kiváltanám. A Rebbe viszont a következőt mondta: „Beszélned kell erről a témáról. Ha elmulasztod, később az emberek azt mondják majd, hogy nem figyelmeztetted őket a szombat megszegésével kapcsolatban. Ezzel fognak megvádolni. Kötelességed tehát, hogy felhívd a figyelmüket a problémára, de kedvesen tegyed”.
Ez volt a Rebbe módszere. Mindig a legfontosabb dolgokra összpontosított: Istenre, a Tórára és az emberek spirituális fejlődésére. Ezt tanította, a saját példáján keresztül, minden haszidjának.
Shraga Faivel Rimler rabbi több mint negyven éven keresztül vezette a New Brighton Jewish Centert Brooklyn Brighton Beach negyedében. Az interjú 2013 áprilisában készült. Forrás: myencounter
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.