A Kinusz HaSluchim olyan pillanat, amikor a világ minden tájáról érkező küldöttek újra megtapasztalják a Rebbe erejét, szeretetét és azokat a gyökereket, amelyek küldetésük alapját adják.
A Lubavicsi Rebbe minden évben visszahívja küldötteit, persze nem fizikailag, hanem szellemi jelenlétével, tanításaival és azzal a szeretettel, amellyel egész életében támogatta őket. A Kinusz HaSluchim nem csupán konferencia. Lelki újratöltődés, találkozás a forrással, ahol a sliachok egymás történeteiből, küzdelmeiből és diadalaiból merítenek erőt. Itt válik világossá, mit jelent a Rebbétől kapott küldetés: fényt vinni oda is, ahol mások csak sötétséget látnak, és hinni abban a végtelen potenciálban, amely minden egyes zsidó lelkében ott rejlik. A Kinusz valódi ereje ez, a Rebbe élő jelenléte a küldöttek szívében.
Amikor a Rebbe hazahívja a küldötteit
A Kinusz HaShluchim minden évben kiemelkedő pillanat a lubavicsi világ életében. A Rebbe hozta létre ezt a találkozót, hogy a világ minden tájáról érkező sliachok — a Rebbe küldöttei — „hazatérhessenek”. Vissza a forráshoz, vissza a Rebbe jelenlétéhez, szavaihoz, inspirációjához. Ez az idő arra szolgál, hogy új erővel, megerősödött hittel és tisztább fókusszal térjenek vissza saját állomáshelyükre, és folytassák a munkát, amit a Rebbe rájuk bízott.
A sliachok élete és munkája rendkívül felemelő, de időnként kihívások elé állítja az embert. Éppen ezért olyan fontos, hogy a sliachok időről időre összegyűljenek, egymástól erőt merítsenek. Újra átéljék a Rebbe irántuk tanúsított végtelen szeretetét és feltétlen bizalmát minden egyes emberben.
„Minden emberben ott rejtőzik egy óriási, még fel nem tárt potenciál”
A Rebbe mindig is többet látott az emberekben, mint amennyit magukról gondoltak. Hitt bennük, sokszor jobban, mint ők saját magukban. A Rebbe azt tanította: minden emberben ott rejtőzik egy óriási, még fel nem tárt potenciál. És a slichusz, a küldetés lényege éppen ennek a potenciálnak a felszínre hozása, először önmagunkban, majd másokban is. Arra kérte a haszidjait, hogy váljanak sliachokká, hogy vigyenek fényt a világba, tanítsák és inspirálják az embereket.
A Kinusz egyik legerősebb élménye mindig az, amikor egy sliach megosztja személyes történetét. Olyan történeteket hallani, amelyekből kiderül: amit mások leküzdhetetlen akadálynak látnak, azt egy sliach képes ugródeszkává tenni — a növekedés és a felemelkedés eszközévé.
Ennek egyik megrendítő példája a közelmúltból az a sliach, aki katonai szolgálata során egy gránátra lépett és elveszítette mindkét lábát. Az első mondata azonban nem kétségbeesés vagy fájdalom volt, hanem ez: „Ha eddig jártam, mostantól repülni fogok.”
Ez a mondat a sliach lényegét ragadja meg. A megingathatatlan hitet abban, hogy minden nehézségnek célja van, és hogy minden próbatétel új magasságok felé vezet.
A Rebbe szenvedélye a zsidóság iránt mélyen beleivódtak a küldötteibe
Ez a fajta hozzáállás, a Rebbétől tanult, belénk oltott hit, energia és elszántság az, ami a sliachokat képessé tette arra, hogy megváltoztassák a világot. És megtanítsák másoknak, hogy ők is képesek erre, hiszen egy micva is elég ahhoz, hogy jobbra fordítsa a világot. A Rebbe szenvedélye a zsidóság iránt, a hite minden egyes zsidó lelkében és a bizalma minden sliachban mélyen beleivódott a küldötteibe.
A sliach így válik azzá, aki képes elérni azt a zsidót is, aki maga nem hisz saját gyökereiben, aki távol érzi magától a hagyományt vagy a spiritualitást. A sliach képes elvinni hozzá a zsidóság fényét, és megmutatni neki, hogy benne is ott szunnyad a lélek ereje, olyan erő, melyet talán ő maga sem sejtett.
Ez a slichusz valódi ereje. És ez a Rebbe ereje, amely ma is él és ott lüktet minden egyes sliach szívében, és minden olyan zsidóban, akire hatással vannak.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.