Joe Davidovitz, dél-afrikai ingatlanfejlesztő a pénzügyi csőd és a személyes válság közepette találkozott a Lubavicsi Rebbével, aki egészen új perspektívát nyitott számára az üzlet és az élet értelméről.
Fiatalon sikeres ingatlanvállalkozó volt Dél-Afrikában, majd a gazdasági visszaesés és a rossz pénzügyi döntések miatt összeomlott a cége. Egy barátja biztatására New Yorkba utazott, hogy személyesen találkozzon a Lubavicsi Rebbével. Ez a találkozás nem csak üzleti, hanem mélyen személyes és spirituális élménnyé vált számára, amely később egész életére hatással lett.
A sikerek után gondok jelentkeztek
A nevem Joe Davidovitz, Dél-Afrikában élek és építészmérnök a szakmám. Amikor fiatalkoromban megalapítottam az első cégemet, hamar beindult az üzlet és 3–4 év alatt komoly ingatlanfejlesztő vállalatot hoztam létre. Sikereim csúcsán 1500 embert alkalmaztam.
Egy idő után azonban pénzügyi gondok jelentkeztek, elsősorban a tapasztalatlanságom miatt. Sok rövid lejáratú kölcsönt vettem fel, lassan megtérülő befektetésekhez. Amikor Dél-Afrika gazdasága hanyatlásnak indult, az ingatlanárak óriási mértékben zuhantak, és lehetetlenné vált a fejlesztésekre szánt pénz előteremtése.
A gondterhelt Davidovitz egy lubavicsi rabbit keres fel
Ekkoriban történt, úgy 1974 tájékán, hogy többektől hallottam egy fiatal lubavicsi rabbiról, aki nem sokkal korábban költözött Dél-Afrikába. Mendel Lipskarnak hívták. Kíváncsi lettem rá és elmentem az egyik előadására. Emlékszem, az egyiptomi kivonulásról beszélt. Arról, hogy amikor a zsidók elérték a Vörös-tengert, úgy érezték, hogy csapdába kerültek. Nagyon át tudtam érezni a szorongásukat, mert velem is éppen ez volt a helyzet. A cégem az összeomlás szélére került és nem tudtam, hogy mit hoz a jövő.
Lipskar rabbi apja is jelen volt a tanulókörben. Egy igen kifinomult és bölcs embert ismertem meg benne. Beszélgetni kezdtünk és elpanaszoltam neki a problémáimat. Azt ajánlotta, hogy tartsak vele New Yorkba, és beszéljek a Rebbével. „Nem fogok azért Amerikába utazni, hogy a dél-afrikai ingatlanpiacról csevegjek valakivel” – feleltem. „Higgye el, a Rebbe egy igen különleges ember. Beszéljen vele. Végül is mi baja származhatna belőle?” – győzködött a rabbi.
Nincs veszíteni való: irány a Lubavicsi Rebbe
Az volt az igazság, hogy nem volt vesztenivalóm. Nem láttam esélyt arra, hogy talpra állítsam a cégemet, így az utazás mellett döntöttem, hátha tényleg történik valami. A repülőtérről Brooklyn egy igen különös negyedébe utaztunk, ahol hosszú szakállas, fekete kalapos férfiak jöttek-mentek. Körülnéztem és nem értettem, hogy nekem mi keresnivalóm lenne ott.
Mielőtt beléptünk volna a Rebbéhez, a titkára, Yudel Krinsky rabbi elmagyarázta, hogy miként kell majd viselkednem. Azt mondta, hogy a kéréseimet írjam fel egy papírra. Amikor azonban meglátta, hogy már a tizedik kérésnél járok, figyelmeztetett, hogy a Rebbe igen elfoglalt ember, ezért válasszam ki a két legfontosabb dolgot.
A Rebbe tanácsokkal látta el az anyagi gondokkal küzdő Joe-t
Amikor beléptem a Rebbéhez, egy idős embert láttam egy íróasztal mögött ülni, egy meglehetősen egyszerűen berendezett szobában. Ahogy rám pillantott az átható, kék szemével, furcsa érzés járt át. A térdem remegni kezdett, majd a remegés átterjedt az egész testemre. Korábban egy ember sem váltott ki belőlem ilyen hatást.
A Rebe üdvözölt, hellyel kínált, majd átvette a kéréseimet tartalmazó papírdarabot. Az üzleti ügyeimről kezdett el kérdezgetni. Elámultam a hozzáértésén, végül is egy rabbihoz jöttem, nem egy ingatlanbefektetőhöz. Ő azonban rendkívül otthonosan mozgott a különböző finanszírozási módok és üzleti eljárások területén. Megkérdezte, hogy milyen típusú kölcsönöket vettem fel, és több lehetőséget is ajánlott a csőd elkerülésére.
A Rebbe, mintha a gondolatait olvasta volna
Miután megtárgyaltuk a két feljegyzett problémámat, a Rebbe áttért a harmadikra, majd a negyedikre is, melyek nem is voltak a papíron, hiszen nem az eredeti listával mentem be hozzá. Azt gondoltam, hogy Krinsky rabbi végül az első, hosszú listát tartalmazó cédulát küldte be neki, de később kiderült, hogy nem így volt. Elképzelni sem tudom, hogy a Rebbe honnan tudta, hogy miben akartam még a tanácsát kérni.
A legfontosabb téma természetesen a cégem talpra állítása volt, és ehhez kértem az áldását. Ő azonban ehelyett azzal áldott meg, hogy a lányom végezzen karitatív munkát.
Őszintén szólva nem ezért jöttem. Csodát szerettem volna látni. Azt akartam hallani a Rebbétől, hogy az üzleti gondjaim megoldódnak. Ő azonban nem mondott ilyet. Nem sokkal később csődbe is mentem. Idővel ugyan visszakapaszkodtam, de nagyon nehéz időszakon mentem keresztül.
Másodszorra már a lányával utazott a Lubavicsi Rebbéhez
Érdekes módon először jótékonysági rendezvényeken kerültem kapcsolatba a Chábáddal, melyeken a lányom is részt vett. Amikor másodjára utaztam el a Rebbéhez, őt is magammal vittem.
Ez alkalommal várakozás közben szóba elegyedtem valakivel, aki éppen kijött a Rebbe szobájából. A következőt mesélte: „Sokáig biztosítótársaságoknak dolgoztam. Ha találtam egy kisebb, eladásra kínált céget, egy nagyobb társaság figyelmébe ajánlottam és ha létrejött az üzlet, részesedést kaptam belőle. Egy idő után azonban úgy döntöttem, hogy önállósítom magam. Találtam is egy kisebb céget, amit meg akartam vásárolni, de a nagy biztosítótársaságnak nem tetszett, hogy hirtelen a versenytársuk lettem. Szorongatva éreztem magam és egy barátom tanácsára a Rebbéhez jöttem segítségért. Bár nem vagyok vallásos, a barátomnak sikerült meggyőznie arról, hogy a Rebbével kell konzultálnom.
A Rebbe az alábbiakat mondta: ’A következőt fogjuk tenni. Üzlettársak leszünk. Ön átadja a cége tíz százalékát nekem, az ezért járó nyereséget pedig jótékonyságra fordítjuk’. Kissé csodálkoztam, de mivel megígértem a barátomnak, hogy mindenben követni fogom a Rebbe utasításait, igent mondtam.
Nem sokkal később a nagy biztosítótársaság azzal próbált lebeszélni a kiszemelt cég megvásárlásáról, hogy dupla részesedést ígért. Majdnem ráugrottam az ajánlatra, de eszembe jutott, hogy van egy partnerem, akivel előbb meg kell vitatnom a dolgot. Felkerestem a Rebbét, aki elutasította az ajánlatot. Azt mondta, hogy a szokásos részesedés nyolcszorosát kell követelnem. A legnagyobb meglepetésemre végül rábólintottak.
„A második találkozásunk semmivel sem volt kevésbé káprázatos, mint az első.”
Miután átutaltam a pénz tíz százalékát a Rebbe által kijelölt intézményeknek, még mindig rengeteg maradt. El sem tudom képzelni, hogy a Rebbe, aki egész nap egy brooklyni irodában ül, hogyan lehet ennyire jártas az üzleti életben”.
Én is hasonló tapasztalatot szereztem. A második találkozásunk semmivel sem volt kevésbé káprázatos, mint az első. Azóta sem találkoztam hozzá fogható emberrel. Egyedül a jeruzsálemi Siratófalnál fogott el hasonló érzés, mint a Rebbe társaságában.
A Rebbe közelében lenni természetfeletti érzés volt. Ugyanis ebben a világban senkiből sem árad annyi jóság és együttérzés. Képes volt arra, hogy teljes mértékben összekapcsolódjon az előtte álló emberrel. Hálás vagyok azokért a pillanatokért, amikor én állhattam vele szemben.
Joe Davidovitz filantróp és ingatlanfejlesztő Johannesburgban. Az interjú 2014 áprilisában készült. Forrás: JEM.tv
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.