Hurwitz Sholom rabbi első kézből ismeri a dél-afrikai zsidóság helyzetét. 1973–ban született Johannesburgban egy hagyományőrző zsidó családban. A Teleki téri zsinagóga rabbijával erről a miénktől merőben eltérő zsidó közösségről beszélgettünk Nelson Mandela halála kapcsán.
– Milyen befolyással volt a zsidók életére az apartheid?
– A dél-afrikai zsidók szinte teljes egészében európai gyökerűek, tehát fehér bő-rűek, így nem érintette őket az apartheid személyesen. Ugyanakkor a közösség jelentős része, talán nyolcvan százaléka liberális volt, és elítélte bizonyos mértékben az apartheidet. Persze liberálisnak lenni Dél-Afrikában nem ugyanaz, mint liberálisnak lenni ma, vagy abban a korban például Amerikában. Mindenesetre a nagyon nagy többség a bal oldali, apartheidet valamilyen formában elítélő demokrata párthoz tartozott. Sokan elhagyták az országot, mert nem akartak egy ilyen rendszerrel együttműködni.
– Tapasztaltak-e akkoriban antiszemitizmust?
– Nem tapasztaltunk számottevőt. Sem politikai irányból, sem a mindennapi életben nem találkoztam szinte soha antiszemitizmussal gyerekkoromban.
– Milyen volt Dél-Afrikában egy zsidó gyerek élete?
– Ott a zsidók igazán zsidók, a nem vallásosok is. Szinte mindenki elsősorban zsidó-ként definiálja önmagát és csak aztán dél-afrikaiként. Ehhez az erős identitáshoz egy jó alaptudás is társul – minden kisfiút körülmetélnek a közösségben, szinte mindenki tud héberül olvasni és rendelkezik egy alap-képzettséggel a zsidóságról. Péntek estén-ként tömve voltak a zsinagógák – persze so-kan autóval jöttek és utána elmentek szórakozni, de zsinagógába menés alap. A zsidó ünnepeken nem mentünk iskolába. Az iskolában, ahova jártam, a gyerekek nagyjából fele zsidó volt, így az ünnepeken nem volt rendes tanítás, hanem külön programot szerveztek a nem-zsidó gyerekeknek. Dél-Afrika katolikus ország, minden iskolában kötelezően voltak keresztény hittan órák. Ahol sok zsidó gyerek tanult, számukra külön hittan volt, adtak ki hozzá kis füzeteket, ez elég jó alapot adott a vallási ismeretekhez. Voltak zsidó nyári táborok, sokan az egész nyarukat ott töltötték.
– Volt-e valamilyen hatása a politikai irányváltásnak a zsidók életére?
– Nagyon nagy váltás volt, természetesen. Amit mindenki tapasztalt, az a bűnözés fel-erősödése olyan helyeken is, ahol addig nem volt jellemző. Megerősödött az iszlám, és ez az antiszemitizmus megjelenését is hozta. Továbbra sem ez a jellemző, de már érezhető. Én személyesen ugyanakkor nem tapasztaltam ezt, amíg ott éltem. A miénk volt az első iskola integrált iskola, ahova fekete diákok is jártak, közülük páran muzulmánok voltak, de nem volt velük sem konfliktus. Viszont a közösség létszáma nagyon megcsappant azóta, ma már sokkal kisebb a létszámuk – nem tudom, ennek van-e köze az apartheid végének, vagy az antiszemitizmusnak.
– Milyen ma a zsidó közösség?
– Érdekes módon sokkal vallásosabb, mint régen volt. Rengeteg kóser étterem van, zsinagógák, iskolák. Ahol éltünk gyerekkoromban, nagy zsidó közösség volt. Ma már nincs zsidó Johannesburgnak azon a ré-szén, áthelyeződött a központ.
– Milyen a dél-afrikai chábád mozgalom?
– Az egyik legerősebb közösség a chábádé. Mindenhol, ahol vannak zsidók, van chábád ház. Van, ahol aktív lubavicsi közösség van, máshol nem lubavicsiek járnak a chábád zsinagógába.
Rengeteg zsinagógát tartanak fent, óvodától a gimnáziumig tartanak fenn oktatási intézményeket. Van külön lány és fiúgimnázium, jesiva és különböző felnőtt-képzési programok. Nagyon aktív a délafrikai chábád.
– Több mint egy évtizede él Magyarországon. Miben különbözik az itteni zsidóság az ottanitól?
– Két teljesen különböző közösség. Ez egy erős történelmi háttérrel rendelkező közösség, évszázados saját hagyományokkal és múlttal. Ott egy viszonylag fiatal közösség él. Másmilyen a zsidósághoz való viszonyuk: nagyon erős a zsidó identitásuk, teljesen nyíltan élik. Mivel nincs ilyenfajta antiszemitizmus, mint itt, nem gondolkozik el azon senki, hogy kimehet-e az utcára kipában vagy dávidcsillagos nyaklánccal. A többség cionista, és a központi vitatéma inkább Izraellel kapcsolatos, mint az antiszemitizmussal. Politikailag kevésbé megosztott és az utóbbi években nagyon megerősödött a vallásosság is.