Lajta Béla, aki nemcsak házakat, hanem maradandó emlékezetet is épített méghozzá a zsidó síremlékek nyelvén is.
Amikor Lajta Béla nevét kimondjuk, legtöbben bérházakra, iskolákra vagy különleges középületekre gondolunk, pedig életművének egyik legizgalmasabb, legszemélyesebb területe a sírépítészet volt. A Salgótarjáni utcai régi zsidó temető csendes útjai között járva ma is felfedezhető az a formanyelv, amelyben a hagyomány, a modernség és az identitás különös egységbe olvad.
Lajta Béla erős zsidó gyökerei
Lajta Béla – született Leitersdorfer – 1875-ben látta meg a napvilágot Budapesten, egy hagyományőrző zsidó családban. Gyermekkorának meghatározó tere nem palota vagy iskola volt, hanem egy apró szabóműhely, ahol apja dolgozott.
A visszaemlékezések szerint a műhelyben egy öreg úr héber dallamokat dúdolva vágta a díszes ruhákat, a ritmus, az ismétlődés, az ornamentika világa már itt beleégett a fiatal Lajta látásmódjába. Nem véletlen, hogy később épületein és síremlékein is a díszítés és a forma egysége, a „ritmusba szervezett ornamentika” vált meghatározóvá.
Tanulmányutak és saját hang
A Műegyetem elvégzése után Lajta olyan mesterek mellett tanult, mint Hauszmann Alajos Berlinben pedig Alfred Messelés Ernst Eberhard von Ihne műhelyében dolgozott. Hazatérve Lechner Ödön hatása alá került, de gyorsan kialakította saját, markáns stílusát.
Ez a stílus egyszerre volt modern és mélyen gyökerezett a népi és zsidó hagyományokban, különösen igaz ez síremlékeire, ahol a formai kísérletezés szinte személyes vallomássá vált.
A zsidó sírépítészet forradalma
Lajta Béla a magyar sírépítészet egyik megújítója volt. Nem egyszerűen sírköveket tervezett, egy teljes vizuális nyelvet alkotott.
Az elsők között nyúlt a héber betűk hagyományos formáihoz, és alakította azokat saját tipográfiává. Minden síremlékén külön betűformák jelennek meg, mintha a felirat is az adott élet történetéhez igazodna.
Első jelentős síremléke édesanyjáé volt: egy lekerekített, szecessziós obeliszk, amelyen három szív motívum jelenik meg. Ez a díszítés nem pusztán esztétikai elem, a családi mesterségre, a szabó- és szűcshímzések világára utal.
Monumentalitás és egyszerűség
Lajta építészetének egyik kulcsa az a különös egyensúly, amely a díszítés és az egyszerűség között feszül. Kortársa, Gerő Ödön szerint művészetének lényege nem a túlburjánzó ornamentika, hanem az „egyszerűségében monumentális formaképzés”.
Ez a gondolat a sírépítészetben különösen erősen jelenik meg. A síremlékek nem hivalkodóak, mégis súlyuk van, nem méretük, hanem arányaik és ritmusuk miatt. A díszítés soha nem öncélú: mindig jelentést hordoz.
Életmű a halál árnyékában
Bár Lajta Béla számos jelentős épületet tervezett – iskolákat, bérházakat, középületeket –, sírépítészeti munkái különleges helyet foglalnak el életművében. Ő tervezte a Salgótarjáni utcai zsidó temető bejárati épületét és egykori ravatalozóját is. Ezekben a művekben a személyes, a vallási és a művészi rétegek szinte tökéletes egységbe rendeződnek.
1919. október 12-én, mindössze 45 évesen hunyt el Bécsben. Testét Budapestre hozták, és a Kozma utcai temetőben helyezték végső nyugalomra.
Fedezze fel Lajta épített örökségének ezen szeletét
Május 31-én, 11 órától a Stetl városi séták keretében megismerheti Pest régi zsidó temetőjének titkait. Dr. Negyela László előadó társa Vukoszávlyev Zorán építészmérnök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense, akinek egyik fő kutatási területe a szakrális építészet.
Jelentkezés és bővebb információ a zsidoprogramok.hu oldalon keresztül.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.