Köves Slomó rabbi emlékeztet milyen esetekben lehet elválni

A válás dilemmája nem újkeretű kérdés. Mikor indokolt, és mikor csak saját gyengeségeink elől futunk el? Köves Slomó rabbi elmondja.

A házasság nemcsak két ember közös élete, hanem szellemi és lelki küldetés is. Köves Slomó a Tóra és a zsidó bölcsek tanításaival segít eligazodni abban, hogy mikor van helye a válásnak, és mikor érdemesebb inkább önvizsgálatot tartanunk.

Köves Slomó szerint a válás minden házasságban felmerülhet

A kérdés, hogy „mikor (ne) váljunk?”, minden házaspár életében felmerülhet. A zsidó hagyomány szerint életünk minden helyzetét feladatként kapjuk, így a házasságot is. A „basert” fogalma arra utal, hogy társunkon keresztül teljesedik ki lelki fejlődésünk. Ha túl korán változtatunk, könnyen lehet, hogy saját küldetésünk elől menekülünk.

A Tóra így fogalmaz: „Ha valaki feleséget vesz magának és férjévé lesz, akkor lesz, ha nem talál az kegyet szemeiben, mert talált rajta valami szemérmetlen dolgot és ír neki getet, azaz válólevelet, kezébe adja és elküldi házából, az elmegy házából és megy és más férfiúé lesz.” (5Mózes 24:1–2.)

a man and a woman standing in front of a window

A Talmud 3 bölcse szerint a következők adhatnak okot a válásra

A talmudi bölcsek (Gitin 90. a) eltérően vélekedtek. Sámáj szerint válásra csak szemérmetlenség adhat okot. Hilél szerint akár az is elegendő, ha „odaégette ételét”. Rabbi Akiva pedig úgy vélte, akkor is lehet válni, ha „szebbet talált” az ember. A háláchá végül Hilél tanítását rögzítette (Even háezer 119:3.), de „aki a törvény betűjénél lelkiismeretesebb”, az Sámájhoz tartja magát.

Ha modern nyelvre fordítjuk:

Sámáj szerint akkor kell válni, ha a kapcsolat lelki vagy erkölcsi romlásba taszít (pl. bántalmazás esetén).
Hilél tanítása arra utal, hogy anyagi vagy szellemi fejlődésünk tartós akadályozása is ok lehet.
Rabbi Akiva álláspontját viszont elutasítja a háláchá: a „szebb társ” keresése nem indok a válásra.

Válásra nem lehet ok, hogy „szebbet találtam”

A Tóra Jákob, Lea és Ráchel történetén keresztül mutatja meg: „És volt reggel, íme Laa az…” (1Mózes 29:25.). Bár Jákob Ráchelt szerette, végül nem vált el Leától. Rási szerint azért, mert Ráchel átadta neki a jeleket, hogy nővére ne szégyenüljön meg. A Midrás így meséli: „Egész éjjel hívta és szólította. »Ráchel!« – mondta neki. És ő válaszolt. Reggel azonban »íme Léa az«.” (Brésit rábá 70.)

Ez arra figyelmeztet, hogy sokszor nem társunk hibái, hanem saját hiányaink tükröződnek vissza. A konfliktusokban érdemes önvizsgálatot tartani, mielőtt végleges döntést hozunk.

Köves Slomó így összegzi a válás témáját

És van még egy szempont: a közös gyermek(ek). Jákob története erre is példa: „Az Örökkévaló pedig látta, hogy Lea gyűlölt és megnyitotta méhét […] Lea fogant és fiat szült…” (1Mózes 29:30–31.). A Midrás így értelmezi: „Ezeknek anyját válasszam el magamtól?” (Brésit rábá 71.)

Összességében: a válás akkor indokolt, ha kapcsolatunk tartósan rombolja lelki és erkölcsi életünket. Ám ha csak azt érezzük, hogy „nem ő az igazi”, akkor inkább saját magunkban kell keresni a választ.