A Bo című szakasz, bár talán első ránézésre nem úgy tűnik, rejt magában néhány izgalmas gasztronómiai lehetőséget is:
1. Sáskák
… az Örökkévaló pedig támasztott keleti szelet az országban… és a keleti szél elhozta a sáskát. És felszállt a sáska Egyiptom egész országára és leereszkedett Egyiptom egész határában, nagyon súlyosan… És ellepte az egész ország színét, hogy sötét lett az ország és felemésztette a föld minden füvét és a fa minden gyümölcsét, amit meghagyott a jégeső… Az Örökkévaló fordított igen erős nyugati szelet és ez elvitte a sáskát és elsüllyesztette a Nádas-tengerbe; nem maradt egy sáska sem Egyiptom egész határában. (2Mózes 10:13-19)
Bölcseink azzal magyarázzák e furcsa nyelvezetet, hogy a sáskák csapása valójában kettős csapás volt: először ellepték és letarolták az országot, majd – amikor az egyiptomiak élelem híján a sáskákat tették el befőttnek -, eltűntek a tartósított rovarok is.
A Tóra négyféle sáskafaj fogyasztását engedélyezi. Egyes zsidó közösségekben, például a jemenieknél fennmaradt a hagyomány azzal kapcsolatban, hogy melyek a Tóra által megnevezett fajok, és rántva, pongyolában, vagy sós vízben kifőzve a mai napig fogyasztják is e fehérjében igen gazdag rovarokat.
Betöltés ...
Akinek a családjában azonban létezik a kóser sáska hagyománya, annak azt ajánljuk, kattintson ide receptért. Mindenki másnak inkább pattogatott kukoricát kínálunk pattogatott sáska helyett.
2. Bárány
És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz…: Szóljatok Izrael egész községéhez…: E hónap tizedikén vegyen magának ki-ki egy bárányt… Ép bárány, hím, egyéves legyen számotokra… És legyen nálatok őrizet alatt tizennegyedik napjáig e hónapnak; akkor vágja le azt Izrael községének egész gyülekezete, estefelé. És vegyenek a vérből és tegyenek a két ajtófélre és a felső küszöbre a házakban, amelyekben azt elköltik. És egyék meg a húst amaz éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel együtt egyék meg azt… (2Mózes 12:1-11)
Az utolsó csapás előtt az Örökkévaló felszólítja a népet, hogy a kivonulásra való felkészülés jegyében egy bárányt vágjanak le minden háznál. Az egyiptomiak a bárányt szent állatnak tartottá, így a zsidók otthonaiban négy napon át megkötve tartott, keservesen bégető állatok a korábbi csapások által megtört egyiptomiak számára lelki csapást jelentettek. Ugyanezt a célt szolgálta a bárány elkészítésének módja is: egészben kellett megsütni, hogy az egyiptomiak lássák, a zsidók nem tartanak tőlük. Ennek alapján alakult ki az a szokás, hogy most, amikor már és még nem áll a Szentély, a peszáchi széderen tilos báránysültet fogyasztani, nehogy valaki azt gondolja, áldozat. Amíg ugyanis nem épül meg Jeruzsálemben a harmadik Szentély, nem mutathatunk be áldozatokat az Örökkévalónak. Egy tárkonyos bárányleves azonban jól jön a hideg téli időben.
3. Macesz
És a nép vitte tésztáját, mielőtt megkelt volna, teknőiket bekötve ruháikba, vállukon. (2Mózes 12:34)
A mindössze két összetevőből, lisztből és vízből álló kovásztalan kenyér lehet kézi vagy gépi, sima vagy ún. smurá, őrzött macesz, melyhez mind a gabonát és a belőle őrölt lisztet, mind a vizet külön erre a célra őrizték. A smurá mácá készítéséhez szánt gabonát többnyire már az aratáskor elkülönítik, míg a vizet a sütés előtti éjszaka hozzák. A kovásztalan kenyér a Tórában felsorolt ötféle gabonából készülhet, ezek: búza, tönköly, árpa, rozs és – gluténmentes változatként – zab, és süthetik akár fehér, akár teljes kiőrlésű lisztből. Emellett lehet ropogósan kemény, és lehet – akármilyen hihetetlenül hangzik is – puha. A liszt és a víz érintkezésének pillanatától 18 perc áll rendelkezésre ahhoz, hogy elkészüljön a megsütött macesz. 18 percen túl a tészta már kelni, kovászolódni kezd. A maceszkészítés szabályai rendkívül bonyolultak (egy kis ízelítőt itt láthatnak), de a már elkészült lapokat számos receptben felhasználhatjuk. E különleges zsidó kenyérféleség kapcsán mi mást is ajánlhatnánk mint maceszgombócot, melyet húslevesben vagy zöldséglevesben főzhetnek ki.
Címlapkép: foodsafetynews