A Biblia, a Tóra szövegét és parancsolatait évszázadok és évezredek során kutatták és magyarázták. A szóbeli magyarázatok első kodifikált törvénygyűjteménye a Misna.
A Misna első nyomtatott kiadását, mely már 1492-ben megjelent, számos újabb kiadás követte. Ezeket lapszéli kommentárokkal látták el. A mű felépítésének és történetének megértését szolgálja az alábbi leírás, mely bemutatja a könyv felépítését, egyes részeinek jellegzetességeit, címét, történetét és ismerteti a szöveg stílusát és szerzőjét is.
1.
A Misna – הַמִשְׁנָה
Típus: főszöveg
Terminológia
A héber „SáNáH” szó azt jelenti: ismételni, és az ismétlés útján történő memorizálásra utal. A „Misna” jelentése következésképp „ami betéve megtanulandó”, szemben a Biblia rabbinikus meghatározásával, a „Mikrá”-val, minek jelentése: „amit egy írott szövegből olvasnak fel és recitálnak”.
A Misna tehát általánosságban a Szóbeli Tóra teljes hagyományát jelenti, ahogy azt a Bölcsek a polgári időszámítás első évszázadaiban megszerkesztették. Hosszú időn át ezeket a szövegeket, nem írták le, hanem csak szájhagyomány útján maradtak fenn, szemben a Biblia könyveivel melyek az „Írott Tan”-t képezték. Ezt a hagyományt a Misna leírásának korszakában azért törték meg, mert a Szóbeli Tan kezdett feledésbe merülni.
A „Misná”-t bizonyos kontextusokban a „Midrás”-sal állítják szembe. Az utóbbi gyűjtemény a Biblia szövegéhez csatolt rabbinikus tanítást jelöli, míg az előbbi az Írástól, annak felépítésétől függetlenül rendszerezett vagy megszövegezett tanításokra vonatkozik.
A Misna kifejezés legszorosabb értelmében, a rabbinikus irodalomnak arra a meghatározott munkájára vonatkozik, amely a fentebb körvonalazott sajátosságokat testesíti meg.
A Misnában idézett zsidó bölcsek neve táná (többes számban tánáim), amely a héber SáNáH-val rokon arameus szótőből származik. Azt a korszakot, amelyben a Misnát leírták ezért „tannaikus kornak” is nevezzük. A táná szó a tannaikus kort követő ámorá-periódus egyik tisztségét is jelöli. Az ámorá-periódus „tannái”, azok a tudós ámorák voltak, akik kitűntek a tannaikus kor szóbeli hagyományainak memorizálásában, és őket kérték meg, hogy az Akadémia tudósai előtt elmondják ezeket a szövegeket.
A Misna nagyon kevés kivétellel (ilyenek például az arameus nyelvű jogi dokumentumok) teljes egészében héber nyelvű, és olyan dialektusban íródott, amely megfelel a Júdeában beszélt köznyelvnek.
A Misnát teljes egészében Izráel földjén szerkesztették, és az összes ott idézett bölcs, még ha eredetileg más helyen (Babilonban, Rómában) lakott is, a Szentföldön fejtette ki tevékenységét.
A talmudi oldalon a Misna passzusait (amelyekhez a Talmud kommentárként szolgál), a „MáTNi” rövidítés vezeti be, amely az arameus mátnitin, „a mi Misnánk” szó rövidített alakja. Szokás a Babilóniai Talmudban a Misnát a „mi Misnánk”-ként (vagy: „az általunk tanult” Misnaként) emlegetni, hogy megkülönböztessük más, „külső”, a Misna gyűjteményen kívüli misnáktól, amelyeket arameus szóval brájtá-nak nevezünk. A Talmud mindegyik fejezete egy Misna-idézettel kezdődik.
Dátumok
* Kialakulás
Bár léteznek olyan hagyományok is a Misnában, amelyek eredete a polgári időszámítás előtti V. századig (a Nagy Gyülekezetig; Lásd. Nechemjá 8–10.) nyúlik vissza, és léteznek olyan késeiek is, melyek a harmadik század közepéről származnak, a Misna főszövegének zöme a nagyjából az I. század dereka és a III. század második évtizede között élt szaktekintélyek tanításaiból áll össze.
Ebben az időszakban számos nagy történelmi fordulópont következett be a zsidóság életében, például 70-ben a Második Jeruzsálemi Szentély lerombolása, vagy 135-ben a Simon bár Kochbá (vagy bár Kuzibá) által vezetett és tragikus véget ért Róma elleni felkelés. Mivel a Misna lényegében véve vallási törvénykönyv, ezért ezeket a nagy jelentőségű történelmi eseményeket szinte nem is említi egyértelmű módon, pedig a Misna megszerkesztését – vagyis a Szóbeli Tan írásba foglalását – sokan éppen az említett eseményekre történt reagálásnak tekintik.
A tudományos és a történelmi irodalomban szokásossá vált, hogy a Misna korát „nemzedékek”-re osztják. E nemzedékeket azokról a városokról nevezték el, ahol a rabbinikus vezetés fő központjai működtek.
E konvenció szerint a tudósok a következő nemzedékekről beszélnek:
– Jávne [= Jamia, Jabne]
A Szentély 68-ban történt lerombolását követően a zsidó közösségi vezetők és a Tóra-tudomány művelői ebbe a tengerparti városkába költöztek.
A jávnei Bölcsekre várt az a feladat (a „rabbi” szó „vallási tanító” értelemben e kor előtt valószínűleg nem volt még használatos), hogy a judaizmust hozzáigazítsák ahhoz az új helyzethez, amelyben a vallási élet nagy központja, a Jeruzsálemi Szentély már nem létezik. Valószínű, hogy az előző generációk szájhagyományának megőrzését Jávnéban kezdeményezték.
„Jávne” legalább két teljes nemzedéket jelöl, dátum szerint a 68-től 135-ig terjedő időszakot.
Az első Jávne-nemzedéknek olyan kiemelkedő alakjai voltak, mint Rábán Jochánán ben Zákáj (az Akadémia alapítója), Eliezer ben Hirkanosz és Josuá ben Chánánjá rabbi. A későbbi Jávne-periódus, amit néha a Bár-Kochbá-féle felkelés katonai központjára célozva „Bétár nemzedéknek” neveznek, két nagy hatású, Ákiba rabbi és a Jismáél rabbi nevével fémjelzett iskola működéséhez kötődik. A két iskola a Tóra-értelmezés más-más módjait alakította ki.
– Usá
A Bár-Kochbá-felkelés tragikus utóhatásaként a rómaiak teljesen elpusztították Jeruzsálemet, feldúlták Júdea tartományt, Izrael Földjének déli részét, amely addig a zsidó vallási vezetés központja volt. E helyzet miatt a vallási vezetők átköltöztek az északi régióba, Galileába, és a rabbinikus bíróság egy ideig egy galileai faluban, Méir rabbi szülőfalujában, Usában székelt.
A Misna túlnyomó része ebből az időszakból származik. A Bölcsek által a Misnában említett „Usaiak” szinte mindegyike Ákivá rabbi tanítványa volt. Közéjük tartoznak a következő rabbik: Méir, Jehudá [bár Iláj], Simon ben Jocháj, Jozsé [ben Cháláftá], Elázár [ben Sámuá] és a nemzedék fejedelme: (Nászi) Rábán Simon ben Gámliél.
– Bét Sáárájim: A szerkesztés nemzedéke
Erről a korszakról az alábbiakban szólunk.
* Szerkesztés
Minden ősi forrás egyetért abban, hogy a Misnát rabbi Jehudá háNászi (a Fejedelem) állította össze. Jehudá háNászi 217-ben halt meg. [Róla lentebb.] Azt azonban máig vitatják, hogy vajon írásba is ő foglalta-e, vagy csak meghatározta, rendszerezte és rögzítette a még később is csak szájhagyomány útján terjedő szövegeket.
A Misna szerkesztője, aki az előző (Usá) nemzedék legjelentősebb tanítóival együtt tanult, a különböző akadémiákon formált korábbi összeállításokat foglalta össze egy új, egységesített munkában. A Misnában szinte egyetlen olyan részlet nincs, amely egyidős lenne a szerkesztőjével.
Szerző
Jehudá ben Simon rabbi héber titulusa nászi (a fejedelem) volt, amivel a zsidó nép hivatalos politikai képviselőjét és szellemi vezetőjét jelölték.
A nászi volt a judaizmus legfelső bírói és törvényhozói testületének, a Szánhedrinnek az elnöke. Az polgári i.e. I. században élt, köztiszteletben álló idősebb Hilél idejétől a cím örökletessé vált, és szinte megszakítás nélkül így is öröklődött tovább.
A talmudi szövegekben Jehudá rabbit általában egyszerűen csak „rabbi”-ként, vagy legendás jámborsága folytán „rábénu hákádos”-ként, „a mi szent mesterünk”-ként említik.
Hely
Jehudá háNászi rabbi, miután Júdeából elköltözött, a galileai Bét Sáárájimban lakott, ahol a Misna művének legnagyobb részét szerkesztette. Egészségi okokból élete utolsó szakaszát Ciporiban töltötte, de Bét Sáárájimban van eltemetve.
Ismertetés
A Misna, kevés jelentős kivétellel (ilyen például az Ávot – Atyák – traktátus) csak a zsidó Szóbeli Tan jogi (héberül háláchá) részével foglalkozik.
A Misna egyik jellegzetessége, hogy a zsidó vallási törvény hagyományait témák szerint, hat fő körbe csoportosítja. Ezeknek a fő részeknek a neve szdárim (egyes számban széder, magyarul „rend”). Innen ered a Misna teljes neve: Sisá szidré Misná (a Misna hat rendje). Az egyes rendek több tematikus értekezésre vagy traktátusra (héberül mászechet, többes számban mászechtot) oszlanak. Jóllehet a téma szerinti besorolás az elsődleges, ez alól számos kivétel van, amelyek közül legtöbb a szerkesztés korábbi szakaszainak eltérő rendszerezési elveit tükrözi. A Misna hat rendje a következő:
– Első rend: Zráim (Vetések) –סֵדֶר זְרָעִים , 11 traktátus
A mezőgazdasággal kapcsolatos törvények, főleg Izrael földjére vonatkoztatva; a kohénokat és a levitákat megillető rész; mi az, amit külön kell választani a terméstől, és a szegényeknek kell adni; valamint az áldások elmondásának törvényei.
– Második rend: Moéd (Kijelölt idő, „ünnep”) – סֵדֶר מוֹעֵד, 12 traktátus
A szombatra, az ünnepnapokra és a böjtnapokra vonatkozó törvények; az egyes ünnepekre és ünnepnapokra vonatkozó különleges törvények és előírások. A Skálim traktátus ugyan nem illeszthető ebbe a meghatározásba, ám mivel a sékel-adót rendszeres időközönként szedték, ezért ebben a rendben kapott helyet.
– Harmadik rend: Násim (Asszonyok) – סֵדֶר נָשִׁים, 7 traktátus
A házasságkötés és az abból származó kötelességek törvényei. Ebben a rendben azonban olyan traktátusok is találhatók (Nödárim és Názir), melyek csak érintőlegesen kapcsolódnak ehhez a témához.
– Negyedik rend: Nözikin (Károkozások) – סֵדֶר נְזִיקִין, 10 traktátus
Ez a rend a polgári és büntetőtörvényekkel foglalkozik, a testi fenyítéssel, a halálbüntetéssel, a rabbinikus bíróság felállításával, a bíróság által hozott hibás döntésekkel, valamint a bírósági eljárás rendjével. Ez a rész tárgyalja a bálványimádás, illetve annak elkerülésének törvényeit, a Bölcsek véleményét a legkülönfélébb háláchikus kérdésekben, valamint az etika és a bölcsesség dolgait.
– Ötödik rend: Kodásim (Szentségek) – סֵדֶר קָדָשִׁים, 11 traktátus
A Kodásim rend (a Chulin traktátus kivételével) az áldozatokra és a Szentélyre vonatkozó törvényeket tárgyalja. Ezt a rendet már a talmudi időkben is nehéz stúdiumnak tartották.
– Hatodik rend: Tehárot (Tisztulás) – סֵדֶר טְהָרוֹת, 12 traktátus
A rituális tisztaság és tisztátalanság törvényei. Már a talmudi időkben is a Misna egyik legnehezebb rendjének tartották. Ehhez a rendhez – a Nidá traktátuson kívül – nem készült Gömárá.
Mindegyik traktátus fejezetekre oszlik, amelyek misnának vagy háláchának nevezett, számozott egységekből állnak. Az idézetek jelölésének szokásos módja tehát a következő: Traktátus, fejezetszám, misna száma (például Zváchim 4:2.). A Babilóniai Talmudban található Misna-idézetek nincsenek megszámozva.
A rendeken belül a traktátusok sorrendjét általában a fejezetek száma határozza meg (csökkenő sorrendben). Egyedül a Zráim nem illik ebbe a rendszerbe.
A Misna nyilvánvalóan nem azzal a céllal készült, hogy a Szóbeli Tan egészét felölelje. Ugyanazok a Bölcsek, akik munkájukkal hozzájárultak a kialakításához, a tannaita Midrás-gyűjtemények összeállításában is kitűntek.
A Misna formája legjobban azokban a jogi elveknek a kifejtésében tükröződik, amelyeknek bibliai gyökereit úgy dolgozták ki, hogy a nélkül is meg lehessen vitatni őket, hogy szövegmagyarázói eredetükhöz visszatérjenek.
A törvények megformálásában a Misna számos különféle irodalmi szerkezetet alkalmaz:
* Egyes szabályokat név nélkül (sztám Misná) idéz, arra utalva, hogy azok mindenki által elfogadott törvények.
* Egyes szabályok vitatárgyainak Bölcseit néven nevezi (például „X rabbi szerint szabad, Y rabbi szerint nem szabad”), de az indokokat többnyire nem fejti ki.
* A Misna gyakran névnélküli nézeteket rendel a néven nevezett Bölcsek véleménye mellé. Ha a névvel jegyzett vélemény mögött egy anonim vélemény áll, azt a következő formula vezeti be: „És a Bölcsek azt mondják…”.
Ennek az a magyarázata, hogy az anonim nézetekkel a többség álláspontját kívánták jelezni, s ennélfogva törvényi normaként mutatják be.
Noha a Misna legnagyobb része törvényi rendelkezésekből és vitákból áll, számos más típusú szöveget is tartalmaz, köztük midrás-részleteket (azaz rabbinikus értelmezéssel ellátott bibliai passzusokat), anekdota jellegű precedenseket, rítusok és procedúrák (főleg a Szentély-beli szertartások) részletes ismertetését, és egyebeket.
A Misnának sok olyan kiadása van, amelyben a szöveg „pontozott” (nikud), de nincs ennek hivatalosan elfogadott verziója. Léteznek régi „pontozott” kéziratok is, köztük a budapesti, Kaufmann-féle Misna kézirat.
2.
Maimonidész Misna-kommentárjai – פֵּירוּשׁ הַמִּשְׁנָיוֹת לְהָרַמְבָּ”ם
Típus: Kommentár
Cím
Nem maradt ránk olyan feljegyzés, amely szerint az író adott volna címet a munkájának. A kommentárra néha arabul – Kitáb al-Szirádzs, A lámpás könyve –, máskor héberül – Széfer HáMáor – hivatkoznak. Ma többnyire Pirus HáMisnájot löháRámbám, Maimonidész Misna-kommentárjai néven emlegetik.
Dátum
A szerző 1138-tól 1204-ig élt. Tíz teljes évig (1168–1177) dolgozott a másik nagy művén a Misné Torá-n, a Törvénykönyvön, melyet egészen élete végéig javítgatott.
Maimonidész huszonhárom és harminc éves kora között (1161–1168) állította össze Misna kommentárját.
Szerző
Mose Maimonidész (Mose ben Maimon rabbi, akit általában neve héber rövidítésével RáMBáM-ként említenek) a középkori intellektuális és vallási élet egyik magasan kiemelkedő alakja volt. Törvénykönyve megalkotásán kívül kitűnt a filozófiában, a tudományban, az orvoslásban, a szentírás-magyarázatban és a közösség vezetésében is.
Spanyolországban, Cordobában született, de a vallási indíttatású üldöztetések elől családjával még fiatal korában elmenekült. Előbb a marokkói Fezben állapodtak meg, majd nem egész egy évig Izraelben lakott, s végül Egyiptomban telepedett le.
Maimonidész irodalmi munkái között található egy filozófiai logikával foglalkozó mű; egy judeo-arab nyelvű kommentár a Misnához; a Tóra 613 parancsának felsorolása; a Misné Torá törvénykönyv; A tévelygők útmutatója című judeo-arabul írt filozófiai értekezés, továbbá számos levél és válaszlevél, amelyeket különböző zsidó közösségeknek írt.
Hely
Egyiptom, Fusztat (ma Kairó).
Ismertetés
Maimonidész Misna-kommentárja, amit judeo-arabul, az arab judaizált és héber betűkkel írt dialektusában írt, a maga idejében úttörő jellegű munka volt, ugyanis a babilóniai akadémiákat követő zsidók köreiben nem volt szokásos gyakorlat a Misnának a Babilóniai Talmudtól független, önálló tanulmányozása.
Maimonidész arra törekedett, hogy mindegyik Misnát a Talmud által adott értelmezések fényében mutassa be. Mivel a Talmud gyakran egymásnak ellentmondó Misna-magyarázatokat rögzít, és azokat bonyolult vitákban mutatja be (sokszor különböző traktásukban, megosztva), ezért Maimonidésznek el kellett döntenie, hogy melyik magyarázatot fogadja el mérvadónak. Maimonidész kommentárja emiatt sok tekintetben olyan, mint egy irányadó törvénykönyv, és sokan Maimonidész saját összefoglaló törvénykönyve, a Misné Torá előzetesének tekintik.
Maimonidész az irányadó törvény meghatározásakor a Talmudban szereplő és a Talmud utáni szaktekintélyeknél megtalálható elveket alkalmazza, de időnként későbbi szaktekintélyek döntéseit is felhasználja. Különös súlyt helyezett Jichák Álfászi rabbi (1013–1103), a legjobban tisztelt spanyol jogszabályalkotó döntéseire, aki az ő apja tanítójának a tanítója volt. Ezen kívül gyakran vette igénybe az ősi rabbinikus irodalmat, főleg a Jeruzsálemi Talmudot, azaz számos kortársával ellentétben, kutatásait nem korlátozta a Babilóniai Talmudra.
A kommentár világos, tömör stílusban íródott, hogy ne csak a szakértők értsék, és hogy segítse a haladó tanulókat a Misna talmudi magyarázatainak felidézésében. Maimonidész, az örök racionalista, többnyire a téma általános elveit részletezi, majd kimutatja, hogy ezek miként tükröződnek a Misnában tárgyalt konkrét példákban. Tekintettel néhány traktátusra, amelyeket a Babilóniai Talmud nem tartalmaz, Maimonidész tudta, hogy ezeknél a traktátusoknál a többi talmudi traktátusban és rabbinikus irodalmi művekben kell megkeresnie az idetartozó magyarázatokat; és főképpen így volt ez a Misnának azzal a hosszú és bonyolult rendjével kapcsolatban, amely a rituális tisztaság törvényeivel foglalkozik – Széder Tehárot.
A magához a Misnához fűzött magyarázatokon kívül a kommentárban számos „bevezetés” is található. Ezek tulajdonképpen a Misnával kapcsolatos egyes témakörök monográfiái. A kommentár elején található Bevezetés a Szóbeli Tan teljes hagyományát és irodalmát tekinti át, de vannak olyan kitérők is, amelyek az igazi hittel („A hit tizenhárom alapelve”), eszkatológiával, a halál utáni élettel és etikával foglalkoznak.
Maimonidész egész életén át javítgatta Misna-kommentárjait.
A Maimonidész által a Misnáról írt hat kéziratos könyvből, egy a jeruzsálemi Zsidó Nemzeti és Héber Egyetemi Könyvtár birtokában van, négy az Oxfordi Egyetemi Könyvtár tulajdonában, egy pedig még hiányzik.
Az elterjedt héber fordítás hét fordító munkája, akik közül kiemelkedik a rabbi és költő Jehudá Álchárizi (?–1225) és Smuél Ibn Tibon rabbi (1165 k. – 1230 k.). Ezek a fordítások nagyon bonyolult, nehezen érthető héberséggel íródtak. 1963 és 1969 között egy prominens jemeni Maimonidész-kutató, Joszéf Kápách (Kafah) rabbi (1917–2000) kiadta a Maimonidész eredeti kézirataiból készült új, modern fordítását. Ebben a kiadásban került első ízben nyilvánosságra sok olyan javítás (máhádurá bátrá), amit Maimonidész saját maga eszközölt művében, s mely sok korábbi a Misné Torá és e könyv közötti ellentmondást tisztázott.
3.
Bertinorói Ovádjá rabbi Misna-kommentárja – פֵּירוּשׁ הַמִשְׁנָה לְהָרַב עוֹבַדְיָה מִבַּרְטְנוּרָא
Típus: Kommentár
Dátum
1450 k. – 1510 k.
Szerző
Bertinorói Ovádjá rabbi.
Hely
Bertinorói Ovádjá rabbi egy észak-olaszországi városkában, Bertinoróban született. Olyan kiváló olasz zsidó tudósokkal tanult, mint például Joszéf Colon rabbi. 1486-ban a Szentföldre költözött, ahol Jeruzsálem közösségének elismert vezetője lett. Egy ideig Hebronban élt.
Ismertetés
Ovádjá rabbi kommentárja meglehetősen rövid, és nagyobb részt korábbi munkákból áll össze. Legfontosabb alapja Rásinak a Babilóniai Talmudhoz írt kommentárja. Sok helyen, főképp azokban a traktátusokban, amelyek a Babilóniai Talmudban nem szerepelnek (s ennél fogva ezeket Rási nem is kommentálta), Maimonidész Misna-kommentárjához fordult, alkalmanként a sensi Sámsonét vette át, ritka esetekben saját tanítóit idézi, vagy saját értelmezéseit ismerteti (például amikor olasz nevük szerint azonosít fákat és más növényeket). Maimonidész példáját követve ő is megjelöli, hogy a Misnában melyik nézet az elfogadott.
4.
Toszáfot Jom Tov – תּוֹסְפוֹת יוֹם טוֹב
Típus: Kommentár
Dátum
1579–1654
Szerző
Jom Tov Lipman Heller rabbi.
Hely
Jom Tov Lipman Heller rabbi a bajorországi Walersteinben született. Bécsben nevelkedett. Számos rabbinikus posztot töltött be Csehországban (Prágában és Nicholsburgban), Ausztriában (Bécs), Oroszországban (Nimerov) és Lengyelországban (Ludmir). Utolsó állomásán, 1641-ben Krakkó rabbija lett. A krakkói temetőben a kerítés mellett van eltemetve, a szegényeknek és a nincsteleneknek fenntartott parcellában.
Ismertetés
Ez a kritikai kommentár Bertinorói Ovádjá rabbi magyarázó kommentárjához kapcsolódik, többé-kevésbé úgy, ahogy a Toszáfot a Rási-féle Babilóniai Talmud-kommentárhoz. Ennek jegyében Heller rabbi rámutat Ovádjá kommentárjának valós és látszólagos ellentmondásaira, valamint a kommentár és annak talmudi forrásai közötti ellentmondásokra, továbbá magyarázatokat ad azokon a pontokon, ahol Ovádjá rabbi nem. Heller rabbi időnként szemrehányást tesz Ovádjá rabbinak, amiért felülbírálat nélkül lemásolta a Rási-féle Misna-értelmezést, és nem vette számításba a talmudi értekezések által megkívánt módosításokat.
A Toszáfot Jom Tov a Misna pontos szövegének tisztázására törekszik. Heller rabbi javításai bekerültek az ez után következő kiadásokba.
Heller rabbi eredetileg egy teljes, független kommentárt akart létrehozni, amely tanítójának, a prágai Lőw rabbinak, a „Máhárál”-nak a pedagógiai elvein alapult volna. Lőw rabbi a korának talmudista tudományában eluralkodó, erősen „tekervényes” érvelést („pilpul”) ellensúlyozó módszerként a Misna-tanulás újjáélesztésére szólított fel.
Egyes népszerű kiadásokban a fent említett kommentár Ikár Toszáfot Jom Tov című tömörített változata helyettesíti a hosszú és részletes változatot.
5.
Mölechet Slomo – מְלֶאכֶת שְׁלֹמֹה
Típus: Kommentár
Cím
A kifejezés a 2Krónikák 8:16-ból való: „Salamon minden munkája”.
Dátum
1567–1624
Szerző
Slomo ben Josuá Ádeni rabbi, aki Becálél Áskenázi rabbi tanítványa volt (aki a Sitá Mökubecet írója, amely a középkori kommentárok és ritka kéziratok különböző olvasatainak gyűjteménye).
Hely
Slomo ben Josuá a jemeni Ádenben született, de még gyermekkorában a Szentföldre került. Élete legnagyobb részét a legteljesebb szegénységben, Hebronban töltötte.
Ismertetés
A Mölechet Slomo döbbenetes felkészültségről tesz tanúságot a korábbi kommentárok terén, beleértve azokat is, amelyek csak kiadatlan kéziratok formájában léteztek. Az író a különféle Misna-értelmezéseket összeveti a Bertinorói Ovádjá rabbi féle értelmezéssel, és elemzi is őket. Az izraeli reáliára támaszkodva helyenként fontos adatokat közöl, ide értve a Misnában említett flóra és fauna arab változatát. Ugyancsak értékes feljegyzéseket hagyott hátra a Misna-szöveg kiejtésének hagyományairól.
A Mölechet Slomo először a vilnai Romm-féle Misna-kiadásokban jelent meg nyomtatott formában. Egyes kötetekben ugyanazokon az oldalon szerepel, mint a Misna, más kiadásokban külön, a kötet végén.
6.
Tiferet Jiszráél – תִּפְאֶרֶת יִשְׂרָאֵל
Típus: Kommentár
Cím
A mű címében szereplő szavak a Siralmak 2:1-ből valók: „Izráel pompája”.
Dátum
1782–1861
Szerző
Israel Lipschütz rabbi.
Hely
Danzig (Gdansk; Lengyelország) és Dessau (Németország).
Ismertetés
A Tiferet Jiszráél kommentár bizonyos szavak és kifejezések értelmezése, amelyek a szöveghez illesztett lábjegyzetszerű hivatkozások formájában kapcsolódnak a Misnához. Lipschütz rabbi nagy figyelmet szentelt a nyelvtani kérdéseknek és a pontos fordításnak (a nehéz szavakat sokszor németül adta vissza).
A Tiferet Jeszráél a Misna-kiadásokban szokás szerint párhuzamos oszlopokba tördelve, két részre van osztva. Az első, a „Jáchin” egy szokásos magyarázó kommentár, a másik, a „Boáz” Toszáfot-stílusú elemző fejtegetéseket tartalmaz. A Jáchin és a Boáz nevek Salamon Templomának oszlopait jelölték (1Királyok 7:21.).
A Misna traktátusok több rendjét általános bevezető előzi meg, amely körvonalazza az egyes rendek fő témáit és fogalmait. A „Hilchátá Gvirátá” (Nagy törvények) című rész tételesen felsorolja a törvényeket, a Sulchán Áruch-ban meghatározott formájukban. Ezt a részt Lipschütz rabbi fia, Báruch Jichák Lipschütz rabbi fejezte be.
Lipschütz rabbi a Tiszeret Jiszráél rövidített változatát is elkészítette, amely egyes kiadásokban a Zerá Jiszráél (Izráel magja) cím alatt szerepel.
7.
Chidusé Máhárich – חִידּוּשֵׁי מהרִי”ח
Típus: Kommentár
Cím
A cím magyarul azt jelenti: Máhárich értelmezései. A Máhárich a szerző nevének héber rövidítése, amihez a megtisztelő „a mi tanító rabbink” jelző járult.
Dátum
?–1744
Szerző
Joél Chászid rabbi.
Az apja munkáját sajtó alá rendező Smárjának, a szerző fiának leírása szerint, Joél rabbi élete utolsó húsz évében minden világi tevékenységgel felhagyott annak érdekében, hogy aszkéta életmódot folytatva kizárólag a Tóra tanulásának és a vallási munkáknak szentelje magát.
Hely
Litvánia.
Ismertetés
A kommentár legfontosabb célja, hogy feloldja a Bertinorói Ovádjá rabbi kommentárja és a Toszáfot Jom Tov ellenvetései közötti látszólagos ellentmondásokat.
8.
Toszáfot Rabbi Akiva Éger – תּוֹסְפוֹת רַבִּי עֲקִיבָא איגר
Típus: Kommentár
Dátum
1761–1837.
Szerző
Éger rabbi Közép- és Kelet-Európában nemzedéke egyik legkimagaslóbb rabbinikus szaktekintélye volt. Rendkívüli tehetségnek tartották. 1790-ben Markish-Friedlandban Talmud-akadémiát alapított, ahol elfogadott egy rabbinikus pozíciót, és a Posen-régió főrabbijaként szolgált. A zsidó jog kérdéseiben (amint az válaszleveleiből kitűnik) az egész világból fordultak hozzá zsidók döntéséért. A felvilágosodási és reform-mozgalmak megingathatatlan ellenzője volt.
Hely
Németország, Csehország, Lengyelország.
Ismertetés
Éger rabbi Misna-Toszáfotja, akárcsak a Talmudhoz és a Sulchán Áruch-hoz írt Giljon Hásász című munkája, olyan művekre hivatkozó rövid utalásokból áll össze, amelyek segítik az adott passzus megértését. A mű arról is nevezetes, hogy rövid kommentárjai a talmudi gondolkodás legmélyebb elemzései közül is feltárnak néhányat.
9.
Toszáfot Ánsé Sém – תּוֹסְפוֹת אַנְשֵׁי שֵׁם
Típus: Kommentár
Cím
A cím jelentése: „Neves emberek Toszáfotja”.
Ismertetés
Főleg későbbi szerzőktől származó Misna-értelmezések antológiája a Misna első és utolsó rendjéhez.
10.
Misná Risoná és Misná Áchároná –מִשְׁנָה רִאשׁוֹנָה, מִשְׁנָה אַחֲרוֹנָה
Típus: Kommentár
Cím
A cím jelentése „Első Misna” illetve „Utolsó Misna”. Ezeket a kifejezéseket maga a Misna is használja a törvények korábbi, illetve későbbi fejlődési szakaszainak jelölésére. A jelen kontextusban azonban azt jelentik, hogy a Misna első illetve utolsó rendjére vonatkozó kommentárok.
Dátum
1762–1843
Szerző
Efrájim Jichák ben Leibus.
Hely
Lengyelország, Premysl és Lisk.
Ismertetés
Ez a két kommentár a Zráim és a Tehárot renddel foglalkozik, amelyeket a szokásos stúdiumok keretében ritkán tanulmányoznak. Ezek azok a Misna rendek, melyekre nincs Babilóniai Talmud (és ezért Rási magyarázat sincs, hiszen az az utóbbihoz kapcsolódik). A szerző annak érdekében, hogy ezeket a traktátusokat a szélesebb olvasóközönség számára is érthetővé tegye, hosszú és jól áttekinthető értelmezéseket és megjegyzéseket csatol a Misna szövegéhez.
11.
Keháti kommentárja – פֵּירוּשׁ קְהָתִּי
Típus: Kommentár
Dátum
1910–1976
Szerző
Pinchász Keháti rabbi.
Hely
Pinchász Keháti Ukrajnában született, 26 éves korában Izraelbe alijázott.
Ismertetés
Ez a kommentár eredetileg egy levelező tanfolyam anyaga volt, de később, tekintettel a széleskörű igényre, könyv alakban is megjelentették. Népszerűségét világos stílusának és összefoglaló jellegének köszönheti. A Misna olyan klasszikus kommentátorainak munkáira épül, mint Bertinorói Ovádjá rabbi, Toszáfot Jom Tov, Tiferet Jiszráél, Mölechet Slomo, Maimonidész és mások.
Keháti jól összefogottan, könnyen érthető idiómában summázza ezeket a kommentárokat. Ritka érdeme, hogy nemcsak a kezdőhöz szól, hanem a tapasztalt talmudista előtt is új utakat nyit a további vizsgálódáshoz.
Eredeti megjelenése óta újra és újra kiadják e művet, és számos nyelvre lefordították.
12.
Oldalszámok
Típus: Tájékozódási segédlet
Mint a legtöbb héber vallási könyv esetén, a Misnában is lapszámozást szokás használni. E számozás egy-egy lapra, azon belül a lap elülső és hátsó oldalára vonatkozik. A számot a könyv kinyitásakor látható első (páratlan) oldal bal felső sarkában egy héber betű jelzi. (Ne feledjük el, hogy a héber szöveg jobbról balra íródik!)
A legújabb kiadványok a szokásos arab számokkal írt oldalszámozást is használnak; ez a páros oldalakon, a könyv lapjainak jobb felső sarkában látható. Az oldalszám természetesen a héber lapszámozás értékének kétszeresét mutatja. Például a 11. lap páros oldalán a 22-es (arab) oldalszám szerepel.
A lap- illetve oldalszámozást sosem használják az idézetek helyének meghatározására. Mivel nincs általánosan elfogadott lapszámozás, ezért sokkal egyszerűbb a traktátus, fejezet, és az adott misna számokat megadni. (Másképp van ez a talmudi idézetekre való utalásoknál, ahol kifejezetten a Talmud lap számait használják.)
13.
Misna traktátusok neve
Típus: Tájékozódási segédlet
A Misna minden traktátusának (héberül mászechet) saját héber neve van, amely a felső margó közepén olvasható.
Egy-egy traktátus általában egy-egy konkrét témakörrel foglalkozó kötet, bár előfordul, hogy formai hasonlóságok és más okok miatt több tárgyat is érint.
A Moéd rendjében például, amely a zsidó ünnepekkel foglalkozik, külön traktátusok foglalkoznak a szombattal (Sábát), a húsvéttal (Pszáchim), a Sátoros ünneppel (Szukká), az Újévvel (Ros Hásáná) és más szent napokkal.
A Misnában összesen hatvan traktátus van. Mivel azonban a Misna értelemzése általában a Babilóniai Talmudra épül, amely néhány hosszabb traktátust rövidebb szekciókra oszt. A Nözikin (polgári törvény) harmincegy fejezetét szokás szerint három tarktátusra osztják: Bává Kámá, Bává Möciá, Bává Bátrá (Első-, Középső- és Utolsó-kapu), így a traktátusok végleges száma: hatvanhárom.
14.
Misna fejezetszámok
Típus: Tájékozódási segédlet
A Talmud és a Misna minden egyes traktátusa meg van számozva, amit a lap tetején héberül jelölnek.
Néhány nagyon ritka esetben a Babilóniai Talmud fejezeteinek sorrendje eltér a Misna illetve a Jeruzsálemi Talmud sorrendjétől. Így például a Mögilá és a Szánhedrin traktátus utolsó két fejezetének sorrendje fordított, ami talán azt tükrözi, hogy milyen sorrendben tanulmányozták a babilóniai akadémiákon.
15.
Misna fejezetcímek
Típus: Tájékozódási segédlet
A Misna mindegyik traktátusa fejezetekre oszlik. Az egyes fejezeteknek nevük van, amely általában a Misna-szöveg nyitószavából (vagy szavaiból) származik.
Ha egy traktátusban több fejezet ugyanazzal a szóval kezdődik, valamilyen más azonosítót is társítanak a névhez. Például: „Az első”, „Utolsó”, „Nagyobb”, és hasonlók. A Jövámot traktátusban például a 10. fejezet címe A nagyobb Háisá, a 16. fejezeté pedig Az utolsó Háisá.
A fejezet címét és számát a lap felső részének közepén tüntetik fel.
A Talmud esetében gyakoribb a fejezetek címének a használata. A Misna fejezeteit azonban egyszerűbben és pontosabban lehet szám szerint azonosítani, ezért a címeket általában nem jelzik a hivatkozások. (Ezzel szemben a Misnának azok a passzusai, amelyek benne vannak a Babilóniai Talmudban, nincsenek megszámozva.)
16.
Misna-utalások – צִיוֹנִים
Típus: Tájékozódási segédlet
A Misna vilnai, Romm-féle kiadásaiban hivatkozási rendszer (kereszt-referencia) található, mely a Talmud-részletekre és a legfontosabb zsidó törvénykönyvekre hivatkozik.
17.
Misna szövegváltozatok –שִׁנּוּיֵי נֻסְחָאוֹת
Típus: Tájékozódási segédlet
A Misna vilnai, Romm-féle kiadásai a Misna kéziratos és korai nyomtatott kiadásainak számos különféle olvasatát tartalmazzák, amelyek a Talmudban található Misna-idézetekből, és a fontos budapesti, Kaufmann-féle kéziratból származnak, amelyet sokan a Misna eredeti palesztinai szövege legpontosabb hordozójának tartanak.
18.
Misna számok
Típus: Tájékozódási segédlet
A Misna minden bekezdésének [= misná, háláchá] sorszáma van, amit a bekezdés elején, általában nagyobb, héber betűvel jeleznek.
Az európai nyelveken tehát az idézés szokásos módja a következő:
| Traktátus neve | Fejezet száma | Misna száma | |
| Például: | Bráchot | 4 | 5 |