Vajon morális-e a húsfogyasztás – tette fel a kérdést az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi? Vannak, akik szerint igen, és vannak, akik megkérdőjelezik ezt. Miért lenne az embernek joga arra, hogy más teremtmények húsát elfogyassza – kérdezik. A Rebbe szerint azonban ugyanezt a kérdést feltehetjük a növényekkel vagy akár a vízzel és a levegővel kapcsolatban is: ki adta a jogot az embernek ezek használatára? Honnan van az embernek joga arra, hogy saját létének fenntartására használja az Isten által teremtett világot?
Azt mondhatjuk, hogy nincs ilyen természetes jogunk. Ha valaki csakis saját létének fenntartása miatt él, akkor nincs joga más létezőt felhasználnia saját céljának elérésére és érdekeinek érvényesítésére. Bölcseink azt mondják: ha az ember úgy jár a világban, hogy az Örökkévaló nem szerepel állandóan a gondolatai között, akkor a föld felzokog a lába alatt:
„Mi tesz téged jobbá nálam? Milyen jogon tapodsz rajtam?”
Az emberi lét „feljebbvalósága” önmagában egyáltalán nem indokolja kevésbé fejlett vagy éppen élettelen dolgok lerombolását. A zsidó misztika, a kabala szerint ráadásul az állatokban, növényekben és az élettelen dolgokban rejlő, belső isteni szikra magasabb spirituális szintet képvisel, mint az embereké, ahogyan a ledőlő fal legmagasabban lévő kövei zuhannak a legmélyebbre.
Az embernek akkor van joga más teremtmények elfogyasztására, ha és amennyiben azzal a felemelkedésüket szolgálja.
Az állatokban, növényekben és élettelen dolgokban rejtőző isteni szikra statikus állapotban van, önmagában képtelen arra, hogy a teremtés célját beteljesítve találkozhasson újra a Teremtővel, akitől származik. Ezek a teremtmények nem képesek se jót, se rosszat tenni, csupán velük született természetük szavát követik.
Csakis az ember teremtetett a szabad akarat adományával és ezért egyedül az ember képes arra, hogy az előbbiekben rejlő szikrákat magasabb szintre emelje.
Az elfogyasztott táplálék erőt ad az embernek, amire szüksége van ahhoz, hogy Istent szolgálja és a parancsolatait teljesítse. Ha így cselekszünk, akkor az elfogyasztott táplálékban rejlő isteni szikrák magasabb szintre kerülnek, hiszen az általuk nyújtott energia segítségével teljesítjük a micvákat. Ha például elfogyasztunk egy almát, azzal nemcsak az almában, hanem az azt nevelő fában és az azt tápláló földben megbúvó szikrákat is magasabb szintre emeljük.
E gondolat fényében válik érthetővé a Tóra két mondata:
Ha majd kitágítja az Örökkévaló, a te Istened határodat, amint szólt hozzád és te azt mondod: Húst ehetnék, mert lelked vágyik húst enni, lelked minden vágya szerint ehetsz húst. (5Mózes12:20-23)
Bár az ember többnyire testi igényét érzékeli, amikor húst kíván, valójában a lelke vágyik az isteni szikrák felemelésének lehetőségére.
A húsevés és más táplálékok fogyasztása között azonban alapvető különbség van. Növények és ásványi anyagok nélkül képtelenek vagyunk fennmaradni, fogyasztásuk szükségessége tehát megkérdőjelezhetetlen. A hús azonban nem ilyen, úgy is mondhatjuk, hogy luxus. A húsra vonatkozó vágy nem szükségszerűségből, hanem kizárólag az élvezetre irányuló vágyakozásból ered.
Más szavakkal: az állatokban rejlő szikrákat csakis azért képes az ember magasabb szintre emelni, mert az Isten elültette az emberben a fizikai örömök megélésének vágyát. Ezért annak, aki húst fogyaszt, mindig tudatában kell lennie annak, hogy csakis akkor képes teljesíteni általa az isteni akaratot, ha tudja és észben tartja, hogy maga a fizikai öröm nem öncélú, hanem az istenszolgálat egyik módja. Ha az ember a jóízű étel elfogyasztása nyomán mélyebben megérti a Tórát, elhivatottabban imádkozik, vagy szélesebb mosollyal adakozik a szegényeknek, akkor az étel elfogyasztása micva volt, és általa az, amit az illető megevett, valóban magasabb szintre kerülhetett, és egyesülhetett a Teremtővel.
Bölcseink szerint a húsevés örömöt okoz az embernek. Éppen ezért azokon a napokon, amikor micva örülni, vagyis szombaton és ünnepnapokon, a húsfogyasztást is pártolják.
Ennek ellenpontjaként a tisá beávot megelőző kilenc napban szombat kivételével nem eszünk húst, hogy ezzel is kimutassuk gyászunkat, melyet a Szentélyek elvesztése fölött érzünk.
A többnyire rendkívüli szegénységben és nagy nélkülözésben élő etiópiai zsidók mindig is igyekeztek, hogy szombatra legalább egy aprócska darab csirkehús jusson a család megszokott ételébe. A szombati egytálételt, mely zöldségekből, tojásból és – amikor csak lehetett – csirkéből állt, szanbat watnak nevezik a Beta Jiszráel közösség tagjai (a nem-zsidók között doro wat a neve).
A kifejezés első részében felfedezhető a sábát – szombat szót, a wat pedig sűrű, szaftos, zöldséges vagy zöldséges-húsos egytálételt takar, aromás, európai ízlés számára igen különleges fűszerekkel. A szanbat wat fő alkotóelemei a főtt csirkehús és a keménytojás, fűszerként pedig Etiópia és Eritrea leggyakrabban használt csípős keverékét, a berberét alkalmazzák, emellett egyebek közt szegfűszeget és hagymát. A jellegzetes etiópiai lepénykenyéren, a köleshez hasonló növény, a teff lisztjéből fermentálással készített, szivacsos indzserán tálalják.
 A Sóletfesztiválon kizárólag kóser ételeket kóstolhat, mégpedig négy különböző receptúrájú sóletet: hazait, líbiait, vegánt és izraelit, ráadásul ezek egyikét meg is nyerheti! Augusztus 28-án, a már hagyományosnak számító Sóletfesztivállal indul el az EMIH rendezvénysorozata a Zsinagógák Hete, amelyen egészen szeptember 7-ig változatos zenei és kulturális programokkal várják az érdeklődőket Budapesten és vidéki helyszíneken. |
Szanbat wat
- 3 nagy hagyma
- 4 nagy gerezd fokhagyma
- 6-8 kanál paradicsomszósz
- 1 csirke feldarabolva
- 3 ek. olaj
- fűszerek: só, frissen őrölt fekete bors, római kömény, őrölt koriander, kurkuma, fahéj, szerecsendió
- 2 ek. frissen reszelt gyömbér
Aprítsa fel a hagymát és tegye (szárazon, olaj nélkül) felforrósított serpenyőbe. Szórja meg sóval és borssal, pirítsa egy percig, majd keverje bele az olajat. Adja hozzá az összetört fokhagymát és a reszelt gyömbért, fűszerezze meg bőségesen. Vigyázzon, hogy ne égjen meg, nehogy keserű legyen az étel. Adjon hozzá egy fél pohár vizet, forralja fel és hagyja forrni néhány percig. Adja az edény tartalmához a paradicsomszószt, forralja fel ismét. Adja a keverékhez a csirkét, keverje meg alaposan és lassú tűzön főzze, amíg a hús megpuhul. Indzserán tálalja.
| A sorozat eddigi részei |