A jom hásoá, vagyis a holokauszt mártírjainak és hőseinek emléknapja a gyász, a fájdalom és a tiszteletadás napja, amely minden évben niszán hó 27. napján kezdődik napnyugtakor, és a zsidó hagyomány szerint tart másnap estig.
Ma estétől elcsendesül Izrael és vele együtt a világ zsidó közösségei, hogy jom hásoá alkalmából közösen emlékezzünk a holokauszt hatmillió ártatlan zsidó áldozatára.
Online is kísérhetik a központi eseményeket
A gyásznap méltóságteljes és egyetemes, de mégis személyes. A központi megemlékezés Jeruzsálemben, a Jád Vásem Emlékközpontban veszi kezdetét, ahol idén április 23-án este gyűlnek össze a megemlékezők. Izrael állam elnöke és miniszterelnöke, túlélők, családtagjaik és a közélet szereplői közösen hajtanak fejet az áldozatok előtt. A hat meggyújtott fáklya – mindegyik egy-egy millió meggyilkolt zsidót szimbolizál – megrendítő képe évről évre a kollektív emlékezet részévé válik.
Az eseményt online is lehet követni – magyar idő szerint este 7 órától (19:00) – a Jád Vásem saját csatornáján keresztül.
Országos szirénaszó a jom hásoá napján
A másnapi megemlékezés különleges mozzanata a kétperces országos szirénaszó. Ebben a két percben megáll az élet: a gyalogosok megtorpannak, az autók lehúzódnak az utak szélére. Mindenki némán áll, lehajtott fejjel, csendben. Ezt követi a koszorúzás, melyet közéleti szereplők és holokauszt-túlélőket képviselő szervezetek hajtanak végre a hat fáklya lobogó tüze alatt.
De jom hásoá nem csak a szent városé, Jeruzsálemé. Az emlékezés szerte Izraelben, az iskolákban, katonai bázisokon, munkahelyeken, önkormányzatokban és kibucokban is zajlik – például a Locháméj hágéjtáot („gettó harcosai”) kibucban is. A nap során a tévécsatornák és rádióadók kizárólag a holokauszttal kapcsolatos műsorokat sugároznak: interjúkat túlélőkkel, dokumentumfilmeket, történelmi visszaemlékezéseket.
Az emléknap nem ütközhet a szombattal
A Kneszet 1951 áprilisában fogadta el a törvényt, amely niszán hó 27-ét a holokauszt és a hősiesség emléknapjává tette. Azóta ez a nap a nyitánya annak az egyhetes eseménysorozatnak, amelynek záróakkordja az egy héttel később ünnepelt jom háácmáut, az izraeli függetlenség napja. Ha niszán 27. péntekre esik, akkor egy nappal előrehozzák, ha pedig vasárnapra, akkor egy nappal eltolják, hogy ne ütközzön a szombattal.
A rabbik azt is kijelentették, hogy minden egyes zsidó, akit a holokauszt során megöltek, attól függetlenül, hogy vallásos volt-e, vagy sem, vagy éppen kikeresztelkedett, ál kidus Hásem – Isten nevének megszentelésével halt meg. A varsói Menachem Ziemba rabbi és más rabbik ezért úgy vélték, hogy maga az a tény, hogy ezek az emberek zsidók voltak, tanúskodik az Örökkévaló és a Vele kötött szövetség mellett, ezért haláluk mártírhalál, Isten Nevének megszentelése volt.
Így a jom hásoá sem csupán azoknak állít emléket, akik megpróbálták az ellenállást, hanem minden egyes, a holokausztban meggyilkolt zsidónak. Azoknak, akiket 1938 és 1945 között üldöztek, elnyomtak és akik Isten Nevének megszentelésére a saját életüket adták a lágerekben, a gettókban, a gázkamrákban, vagy éppen a Duna-parton.
Nem csak a múltról, de a jövőről is szól jom hásoá
Jom hásoá nem csupán a múltról szól – hanem arról is, hogy az emlékezés révén mit viszünk tovább. A gyász és tiszteletadás mellett a bátorság és az emberi méltóság ünnepe is. A hősöké, akik ellenálltak, akik mentettek, és akik túlélték – s akik tanúként emelik szavukat ma is, hogy soha ne felejtsünk.
„Aki egy életet megment, mintha az egész világot mentette volna meg.” – mondja a Talmud. Jom hásoá napján pedig mindannyian vállunkra vesszük a világ emlékezetének súlyát.
A borítóképen az Izraeli Védelmi Erők vezérkara látható a Jád Váshem emlékközpontban.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.