Jom hásoá, az izraeli holokauszt-emléknap estéjén hagyományosan hat túlélő lobbantja fel a Jád Vásem Holokauszt Emlékmúzeumban a lángokat, emlékezve a hatmillió meggyilkolt zsidóra.
Az Arutz7 írása szerint Binjámin Netánjáhu miniszterelnök és felesége a közeledő holokauszt nap előtt Jeruzsálemben találkozott az idei fáklyagyújtókkal és kijelentette:
„Ha lehetőség van arra, hogy segítséget kapjunk a világ népeitől, akkor élni fogunk vele.
Ám még a holokauszt szörnyűségei között is megtörtént, hogy egy olyan nagyszerű vezető, mint Roosevelt, aki pontosan tudta, hogy mi történik Auschwitzban, Birkenauban és a többi haláltáborban, azt válaszolta, hogy egyetlen pilótát sem fog elveszíteni [az ügyért], és elutasította a zsidók befogadását is. Nagyszerű vezetők voltak. Az általam nagyra becsült Churchill megpróbálta összeszedni a hadseregét, ám a hadsereg fellázadt ellene. Ha egyedül kell állnunk, egyedül fogunk állni! Ha sikerül a világot magunk mellé állítani, az annál jobb lenne. De ha mi nem védjük meg magunkat, senki sem véd meg minket! Erőnk abban rejlik, amit önök is elmondtak [ezen a találkozón]: nincs másik otthonunk.”
A hat fáklyagyújtó között van idén a magyar származású Árje Éjtáni, aki Guttman Ármin néven született 1927-ben az olaszországi Milánóban, Guttman Sámuel és Etel egyetlen gyermekeként. A felhőtlen gyerekkort a világháború előszele szakította meg, amikor a más állampolgársággal rendelkező zsidókat kiutasították Olaszországból. A család visszatért Magyarországra és Egerben telepedett le. Árje chéderbe (alapfokú zsidó oktatási intézmény) járt, héberül tanult, eljött a bár micvája, felhívták a Tórához és tfilint rakott. Ezt követően állami iskolába járt. Apját, Sámuelt 1942-ben hívták be munkaszolgálatra. 1944 májusában a családot nagyszülőkkel és más rokonokkal együtt az egri gettóba zárták, majd körülbelül egy hónappal később Auschwitzba deportálták. A fiún kívül az egész család odaveszett az auschwitzi gázkamrákban.
Árje az auschwitzi cigányok táborában volt, onnan került kényszermunkára Kauferingbe. Hol cementeszsákokat cipelt, hol holttesteket, látott gyilkosságokat, öngyilkosságokat és azt, ahogyan a meggyilkoltak maradványait tömegsírba szórják.
„Meztelenül kellett az SS tisztek előtt szaladgálnunk. Nem jutottam túl a szelekción. Fogalmam sincs honnan, de vettem a bátorságot és amikor a másodperc egy töredékéig senki sem figyelt, bemásztam a marhavagonok alá. Felöltöztem és csatlakoztam azokhoz a rabokhoz, akiket munkára alkalmasnak találtak”
– emlékezett vissza a férfi.
A kauferingi láger evakuálása után a rabokat halálmenetben indították útnak az allachi tábor felé.
„Aki lemaradt, megbotlott, elesett, vagy csak egy kicsit is kilógott a sorból, agyonverték vagy lelőtték”.
Allachban Árje tífuszt kapott, élő csontvázként várta a halált. A felszabadító amerikai katonák érkezésekor annyi ereje sem volt, hogy lábra álljon. „Csúszva-mászva gyűjtögettem a földre hullott maradékot” – mondta.
A holokauszt után Árje visszatért Egerbe, majd a Kneszet nevű, illegális bevándorlókat szállító hajón indult el 1946 novemberében a Szentföldre. Azonban az angolok elfogták és Ciprusra irányították a hajót. A ciprusi tábor felélesztette a fiatalemberben a holokauszt fájdalmas emlékeit. Megszökött, ám elfogták, bíróság elé állították és börtönbüntetésre ítélték: „Ismét rabruhát hordtam, ismét elvesztettem a szabadságomat”.
Végül 1947-ben sikerült elérnie Izraelbe. Csatlakozott a Hágánához, és harcolt az 1948-49-es függetlenségi háborúban. „Ávráhám Kasten barátommal elhatároztuk, hogy felrobbantjuk az utolsó gránátunkat, amikor megérkeznek a szírek. Azokban a percekben az egész életem lepergett a szemem előtt. Hallottuk a közeledő szírek üvöltözését. Aztán jött a hatalmas robbanás” – mesélte a Mismár Hájárdennél esett ütközetről. Árje súlyosan megsérült és túszul esett. Megkínozva, lábujjak nélkül jutott vissza Izraelbe 13 hónappal később.
Árje az észak-izraeli Kibuc Háon egyik alapítója. Ott találkozott későbbi feleségével, a lengyelországi holokauszt-túlélővel, Rinával. Rina 2020-ban hunyt el. Két gyermekük, nyolc unokájuk és hét dédunokájuk született. Lányuk, Eszter 2023-ban hunyt el.
Fotó: Jád Vásem