Jom háácmáut nem pusztán egy történelmi esemény emléknapja, hanem egy évezredes álom beteljesülésének ünnepe. A zsidó hagyomány szerint nemcsak a múltat őrizzük, hanem megéljük a jelent is, és ez különösen igaz erre a napra, amely az ijár hónap ötödikére (idén a szombat miatt korábbra) esik, közvetlenül jom házikáron után.
Idén április 30. estétől ünnepel a Zsidó Állam. A jom háácmáut, vagyis Izrael függetlenségének napja a zsidó naptár egyik legmodernebb ünnepe.
Jom háácmáut, amikor az álom megvalósult
A modern Izrael Állam megalakulása 1948. május 14-én, pénteken történt, ami a zsidó naptár szerint ijár hónap ötödike volt. Ekkor jelentette be Dávid Ben-Gurion, Izrael első miniszterelnöke, Tel-Avivban a zsidó állam megalakulását, Herzl Tivadar portréja alatt. A bejelentés idején a szent város, Jeruzsálem ostrom alatt állt, így ott nem lehetett megtartani az ünnepélyes aktust.
Érdekesség, hogy a brit mandátum hivatalosan csak egy nappal később, ijár hatodikán járt volna le, de mivel az szombatra esett, a függetlenség kikiáltását péntekre időzítették, a szombat tisztelete miatt. A kijelentés örökre bevonult a történelembe:
„Ezennel kihirdetem Izrael Állam megalakulását.”
Történelmi háttér: nem csak politika, hanem hit
Izrael államiságát nemcsak a cionizmus, a Balfour-nyilatkozat, vagy az ENSZ 1947-es felosztási terve készítette elő. A zsidó nép kétezer éve nap mint nap Jeruzsálem felé imádkozott, és minden generáció remélte a visszatérést a Szentföldre.
Ez az évezredes vágyódás legalább olyan meghatározó tényező volt, mint a 20. századi politikai döntések. A holokauszt tragédiája pedig még sürgetőbbé tette az államalapítás kérdését.
A lobogó kiválasztása
Két nappal a függetlenség kikiáltása előtt még az állam nevéről sem döntöttek. A végső név: Izrael – megelőzve olyan alternatívákat, mint Júdea vagy Cion.
Néhány héttel az államalapítás után az ifjú állam kormánya a sokkal sürgetőbb problémák mellett a zászló kérdésére is időt szakított. Bár könnyű választásnak tűnt a cionista zászló egyszerű átvétele, a kormány attól tartott, hogy a diaszpórában élő zsidók a továbbiakban nem tudják majd használni azt anélkül, hogy kettős lojalitással, vagy – ami még rosszabb – egyenesen árulással vádolnák meg őket. A kormány így pályázatot írt ki a megfelelő zászló megtervezésére. A több tucatnyi beérkezett pályamű túlnyomó része a cionista zászlót használta kiindulópontul.
A kormány által kinevezett bizottság végül a cionista zászló mellett döntött. A kormány 1948. október 28-án megszavazta a kék-fehér zászló használatát Izrael Állam zászlajaként. Az indítványt ellenszavazat nélkül fogadták el a képviselők, a kék-fehér zászló azóta is büszkén lobog.
Jom háácmáut a családok ünnepe
Jom háácmáut nemzeti ünnep, állami munkaszüneti nap Izraelben. A köztereket, házakat, autókat kék-fehér zászlókborítják, a hangulat egyszerre ünnepélyes és családias.
A fő ünnepség a fővárosban, Jeruzsálemben, a Herzl-hegyen zajlik. Itt vonják fel a zászlót, elhangzanak beszédek, és 12 fáklyátgyújtanak meg – Izrael 12 törzsét szimbolizálva. Minden évben olyan személyek kapják a fáklyagyújtás megtisztelő feladatát, akik példát mutattak az izraeli társadalom számára.
Ez a nap egyben a család és a közösség ünnepe is. A hagyományos programok része a mángál – a kis kerti grill –, ahol húst, zöldségeket sütnek, pitával, salátákkal, humusszal és tchinával tálalva. Az utcákon, parkokban vidám zene szól, a tévé és rádió egész nap Izraellel kapcsolatos műsorokat sugároz.
Külön kiemelkedő esemény a nemzetközi Bibliaismereti Verseny (Chidon Tánách) döntője, amelyet milliók követnek figyelemmel. Itt a fiatal versenyzők szinte szó szerint tudják idézni a zsidó Bibliát. Ugyanezen a napon kerül sor az Izrael-díj átadására is, amely az ország legmagasabb állami kitüntetése.
Békés és boldog ünneplést Izrael!
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.