Korábban már honlapunk is megemlékezett arról, hogy Jókai Mór, a „nagy magyar mesemondó” kerek kétszáz éve látta meg a napvilágot. Az viszonylag köztudott, hogy az író jó barátságot ápolt a hazai zsidó közösséggel. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy tagja volt a siklósi zsidó Szentegyletnek, vagyis az ottani Chevra Kadisának.
Ismerje meg, hogy került Jókai Mór a siklósi zsidó hitközség legfőbb szervezetébe, a Chevra Kadisa tagsorába.
Jókai Mór politikai pályafutása
Jókai Mór termékeny írói pályája mellett jelentősebb politikai karriert is befutott. 1861-ben a Határozati Párt képviselőjeként, Siklós választókerületéből jutott be az országgyűlésbe. 1865–1868 között szintén Siklóson választották meg, ezúttal már a Balközép Pártból. Később pedig volt Terézváros, Józsefváros, de még a felvidéki Kassa vagy az erdélyi Erzsébetváros választókerületek képviselője is, utóbb már a Szabadelvű Párt színeiben.
Jókai Mór humánus természetével hamar belopta magát első választókerülete, Siklós polgárai szívébe. De a zsidóknak külön is fontos alakja volt, hiszen Jókainak része volt a zsidók hazai emancipációjában is. Mandátuma lejárta után, 1869-ben a siklósi Chevra Kadisa szeretete jeléül tiszteletbeli taggá választotta Jókait, s ezt tagkönyvükben cikornyás héber betűkkel meg is örökítették.
Így köszöntötte a rabbi Jókait
Az avatáson Róth Áron (1821–1897), Siklós első rabbija köszöntötte Jókait, mégpedig a következő szavakkal:
„Tekintetes Képviselő Úr! Benső tisztelettől indíttatva és az őszinte hála érzelmétől áthatva szent kötelességemnek tartom a siklósi szentegylet nevében tekintetes képviselő úrnak szent ügyünk iránt oly nagyszerűen tanúsított részvételéért és jószívűségéért szívünk mélyéből köszönetet mondani.
A szabadelvű és tiszta jellemű férfiú, ki a valódi műveltség és tudomány terjesztésére szüntelen, szóval és tettel működik, most újra szövött magának egy új babérkoszorút. Mert ha létezik fokmérő, mellyel valamely ember érdemeit pontosan meghatározhatjuk, úgy az kétségkívül miben sem leljük fel biztosabban, mint az illető egyén szeretetében és türelmében, amellyel máshitű ember- és honfitársai iránt viseltetik.”
Így válaszolt az író az üdvözlésre
Jókai pedig a következő, még ma is megfontolandó, örökérvényű szavakkal választolt az üdvözlésre:
„Főtisztelendő Rabbi Úr! Kellemes érzet támad keblemben, kitartó, semmi akadálytól vissza nem rettenő munkásságra buzdulok, midőn a nagyrabecsült Hitközség engem, egy más felekezet fiát, szentegyletének tagjává választ.
Büszke vagyok, hogy nem a tisztelet, hanem a szeretet hozta önöket hozzám. Tudjuk, hogy a társadalmi emancipáció csak akkor juthat érvényre és a szabadság, testvériség, egyenlőség, eme szent trinitas elve csak úgy lehet elég erős ledönteni azon válaszfalakat, melyeket a rosszakarat és önző vakság emelt, ha mi nyújtjuk a baráti segítő jobbot.
Mert tudjuk és érezzük, miszerint a drága haza a zsidóknak szellemi birtokáról le nem mondhat, ha kárt nem akar vallani.”
Forrás: „»A drága haza a zsidóknak szellemi birtokáról le nem mondhat, ha kárt nem akar vallani.« – Jókai Mór beszéde 1869-ben, mikor a siklósi Chevra Kadisa tagjává választotta”, Egyenlőség, 1926. 45. évf. 31. szám, 3–4. old.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.