1888 őszén különleges esemény helyszíne volt Kecskemét. A városba látogatott a magyar irodalom ünnepelt alakja, Jókai Mór, két neves festőművész, Feszty Árpád és Roskovics Ignác társaságában. A cél Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben című monumentális kiadvány anyaggyűjtése, különös tekintettel az alföldi tájra és népviseletre.
De Jókai számára Kecskemét nem csupán munkalátogatás volt. A város ifjúkora emlékeit őrizte, ahogyan őt is meleg tisztelet övezte a helyiek részéről. A tiszteletadás egyik legemlékezetesebb pillanata egy díszlakomán hangzott el, amikor dr. Perls Ármin főrabbi különleges, költői mélységű beszéddel tisztelgett a „magyar költészet főpapja” előtt, méghozzá olyan hatással, hogy az ünnepelt író szó szerint a karjaiba zárta őt.
Jókai „második szülővárosa”
Hazánk ünnepelt írója, Jókai Mór és díszes kísérői, Feszty Árpád és Roskovits Ignác festők 1888. október 23-án Kecskemétre érkeztek. Mint Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben című gigantikus (végül 21 kötetben megjelenő) lexikon készítői tanulmányozni akarták a helyi népviseletet és az alföldi tájat.
Jókai számára nem volt ismeretlen terep Kecskemét, hiszen emlékezetes éveket töltött ott. A városba végezte tanulmányai egy részét Petőfi Sándorral.
Perls Ármin rabbi alkalmi beszéde Jókai látogatásakor
De a Dél-Alföld fővárosa sem felejtette el egykori, ifjú polgárát, s tiszteletére díszlakomát szervezett. A vacsorán részt vett a város krémje, így természetesen a zsidó hitközség elöljárói is. Dr. Perls Ármin főrabbi, aki alkalmi beszéddel is készült:
„Ennyi szép, jelesnél jelesebb felköszöntő beszéd után, legyen szabad nekem is, az egyszerű és igénytelen zsidó papnak, ünneplő hódolatomat a magyar költészet főpapjának bemutatni és kérem, hogy rajongó tiszteletem kifejezését szívesen fogadni kegyeskedjék.
Hiszen úgyis egy és ugyanazon oltár körül – az örök szépnek és igaznak oltára körül végzünk Isten-i szolgálatot; egy forrásból merítünk: a szív- és képzeletből. A költészet eszménye épp úgy láthatatlan és ábrázolhatatlan, ésszel föl nem érhető, mint a vallás Istene; emez is amaz is alkot egy világot, ahol az eszme megdicsőül, a hit és a haza, a tudomány, a szabadság és minden igaz ügy mártírjai diadalt ülnek az ármányon, elnyomáson és kufár önzésen; s tán kockáztathatom a paradoxont, hogy valamint a religió a sejdítő, hívő, vágyakozó szívnek a költészete, azonképpen a költészet a nemes lelkek vallása, ihlete, próféciája.
Próféciája, mondom, mert ama titokzatos Isten-i erő, melyet a vallás kútfői »pneuma hagion«-nak neveznek, nem ernyedt meg és nem enyészett el, hanem hat, melegít, lelkesít, még ebben az anyagias korszakban is. […]
Nincs mérték Jókai Mór nagyságára
Tisztelt Uraim! Vannak tárgyak, melyeket roppant magasságuk miatt rendes eszközökkel meg nem mérhetünk. Ekkor árnyékukat mérjük meg és fogalmat szerzünk magánk a tárgynak nagyságáról.
Hazánk koszorús költője, Jókai Mór oly szédületes magasan áll fölöttem, hogy nincs szavam, mértékem, mellyen nagyságát felfoghassam.
De költői nagyságának van egy árnyoldala is, az, hogy minél magasabbra emelkedik az eszmények honába, annál csekélyebbnek tetszenek neki a rideg való küzdelmei, szenvedélyei, emberei. Azért kívánom, hogy az árnyék is eltűnjék, a való és eszmény közötti távolság kisebbedjék az által, hogy bennünket is felemel a gondolat és érzelem ama tiszta magasságába, hol az ő fennkölt lelke jár.
Kívánom, hogy érje meg teljes diadalát azon eszméknek, melyeknek egy egész emberöltőn át, »írásban és képben« szóban és tettel rettenhetetlen hirdetője volt.”
A „nagy magyar mesemondó” reakciója
Amikor Perls rabbi befejezte beszédét, akkor a bankett hallgatósága hatalmas ovációba tört ki. Jókai pedig felpattant helyéről és melegen üdvözölte a rabbi szavait. Ahogy erről a korabeli sajtó beszámolt:
„Eme, épp oly hévvel, mint ritka szép ékesszólással előadott beszéd oly hatalmas benyomással volt az ünnepelt nagy költőre, hogy a beszéd végével odasietett a rabbihoz, megölelte és az egész társaság előtt össze-vissza csókolta.”
Forrás: „Jókai Mór és a zsidó pap.”, Egyenlőség, 1888. 7. évf. 42. szám, 3–6. old.
A borítókép illusztráció, amin a kecskeméti neológ nagyzsinagóga és az 1903-ban elkészült Cifrapalota látható. Forrás: MILEV.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.