Reb Dovid Weisenstern 27 éve minden hajnalban, pontosan 3:45-kor ott áll a jeruzsálemi Kotel előtt, hogy ingyen kávéval és teával kínálja a korán érkező imádkozókat. A tűző nap, de az eső sem tartja vissza!
A Givát Saul negyedben élő, nyolcadik generációs jeruzsálemi reb Dovid Weisenstern szolgálata egyszerre egyszerű és rendkívüli: egy pohár forró itallal vár minden a hajnali imára érkezőt. Ami két évtizeddel ezelőtt pár tucat kávéval indult, mára több ezer csésze mindennapi, önzetlen jócselekedetté nőtte ki magát – írta meg a Matzav.com.
Tisá beáv reggelén tízezrek igyekeztek a Kotel felé, de egy ember már jóval korábban ott volt. Ahogy az elmúlt közel három évtizedben mindig, akkor is, pontosan 3:45-kor reb Dovid Weisenstern elfoglalta helyét a Kotel előtt. És megkezdte a kávé, tea és kakaóosztást, teljesen ingyen.
A Kotel biztos pontja a jeruzsálemi Reb Dovid
A 78 éves reb Dovid, aki egész életében Jeruzsálemben, a Givát Saul városrészben élt. Hajnali 3:45-től reggel 8 óráig, télen-nyáron, esőben-hóban ugyanott áll. Az apró kezdeményezés, amely egykor csupán néhány tucat pohár kávét jelentett, mára napi ezer csésze körüli mennyiségre nőtt, ünnepnapokon pedig ennek többszörösére.
„Tnuva nyolc rekesz tejet hoz egy átlagos napra. Az Or HáChájim járcájtján akár 3000 csészét is kiosztunk. Chol hámoedkor a szám pedig még ennél is jóval magasabb.” – meséli.
Így kezdődött a kávé töltögető nemes feladata
A történet évtizedekkel ezelőtt kezdődött, amikor Reb Dovid a Kotelhoz járt, hogy részt vegyen a már elhunyt ráv Mordecháj Druck jiddis nyelvű siurján, illetve ráv Ades héber előadásán, amelyek a közeli, egykori rendőrségi épületben zajlottak. A két terem között egy idős zsidó, reb Mose Joszef Hess osztotta a kávét üvegcsészében, minden reggel néhány tucat embernek.
„Egy évben Reb Mose Joszef el akart utazni Belgiumba a fiához pészahra, és megkért, hogy helyettesítsem. De az Örökkévaló másképp tervezte. Belgiumban kórházba került, és amikor visszatért Erec Jiszráélbe, már nem tudta folytatni a munkáját a Kotelban. Így én vettem át a helyét. Két évvel később elhunyt. Azóta soha nem hagytam el a posztomat” – idézi fel Reb Dovid.
Ábrahám ősapa hatása ma is kézzelfogható
Szolgálatáért soha nem fogadott el fizetséget. „Teljesen önkéntesként dolgozom” – mondja egyszerűen. A standjánál bárki megfordulhat:
„A hajléktalantól, aki egy forró italra vágyik, a milliomosig, aki egyenesen a repülőtérről jön a Kotelhoz. Itt mindenki egyforma: mindenkinek jól esik egy meleg ital.”
Amikor nem vallásos csoportok megkérdezik, miért csinálja mindezt ingyen, mindig ugyanazt válaszolja: „Volt nekünk egy nagyapánk, Ávráhám Ávinu [Ábrahám ősapánk], és minden arra járónak ételt és italt adott.”
A jeruzsálemi jámbor egy áldást kér cserébe, azt is csak az italra
Minden csészére rá van nyomtatva héberül: „Kérem, mondja el a Sehákol áldást”. Reb Dovid elmagyarázza, hogy a háláchá szerint nem szabad enni- vagy innivalót adni olyasvalakinek, aki nem mond rá áldást. „Megkérdeztem a rebbéimet, Ráv Eljásivot, hogy rányomtathatom-e a teljes bráchát a pohárra. Ráv Eljásiv azt mondta, hogy még fél bráchát sem szabad, mert szégyen, ha a poharakat kidobják. Így jutottam arra, hogy csak annyit írok: Na levarech Sehákol.”
A fenntartás költségeit bálé cheszeddel rendelkező támogatók fedezik. Reb Dovid szerint azonban nemcsak fizikai, hanem szellemi áldás is rejlik ebben a munkában: „Csodálatos szegulák vannak azoknak, akik ételt és italt adnak másoknak.”
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.