A hagyományos zsidó jog részletesen szabályozza az emberi testrészek eltemetését, ám a fog különleges kivételt képez, és a folklór erre sajátos választ ad.
A halál, a temetés és a testtel kapcsolatos törvények mindig is fontos szerepet játszottak a zsidó hagyományban. Bár a Tóra és a rabbinikus irodalom egyértelműen rendelkezik a holttest eltemetéséről, a levált testrészek megítélése már jóval árnyaltabb kérdés. Különösen izgalmas, hogy a fog egészen más elbírálás alá esik. Lássuk, mit mond a háláchá és mit a népi szokás.
A zsidó temetés micvája és határai
A Tóra előírja a halott eltemetését, ez a 613 micva egyike. A háláchá ezért megköveteli, hogy az elhunytat lehetőleg még halála napján, de minél gyorsabban eltemessék.
Arról azonban komoly vita folyik a döntéshozók között, hogy ez a micva kiterjed-e egy levágott testrészre is. Bár több forrás szerint nem vonatkozik rá, mégis konszenzusos álláspont, hogy az ilyen testrészt is el kell temetni. Ennek oka, hogy egy emberi testrész, amely már elvált a testtől, tisztátalanná teszi a kohénokat, ezért a temetés a tisztátalanság elkerülését szolgálja.
A fog különleges kivétel alá esik
A fenti szabály azonban nem érvényes a fogra. A Misna kifejezetten kimondja, hogy a fog, akárcsak a köröm és a haj nem okoz tisztátalanságot, mert ezek nem velünk születettek, hanem folyamatosan cserélődő részek. Ezért nem számítanak a test olyan szerves részének, amely miatt tisztátalanság állna elő.
Az áldott emlékű Steif Jonátán rabbi, a neves pesti orthodox dáján is foglalkozik a kérdéssel. Röviden összegzi a gyakorlatot: „nem szokás fogat temetni”.
Zsidó népi szokások és folklórnyomok
A magyar zsidó néphagyományban is van nyoma annak, hogy a kiesett fog más kategóriába esik, mint egyéb testrészek. Klein Menáse, a New York-i ungvári rabbi Misné háláchot című művében idézi a kárpátaljai szokást:
„A mi környékünkön, ha egy gyereknek kiesett a foga, odadobták az egérlyukba, és jiddisül azt mondták: Egér, egér, kapsz egy tejfogat, kérek egy vasfogat.”
Ez a magyar folklór világában is ismert babona egyértelműen mutatja: az élő ember kiesett fogát nem temetik el, és a közösségi gyakorlat sem tekinti temetendő testrésznek.
Oberlander Báruch rabbi teljes, forrásokkal ellátott cikke ide kattintva olvasható.
A borítókép illusztráció. Fotó: ROLF VENNENBERND / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.