„Izrael apostolasszonya” – Sándor Pálné 

„Emberi és női erények sokaságában tündöklő nagyasszonyt ragadott ki a kérlelhetetlen enyészet az élők sorából. Sándor Pál hitvese zárta le örök álomra jóságos szemeit. A magyar Izrael egyik legkiválóbb asszonyát siratjuk benne, akinek áldás fakadt minden lépte nyomában. […]

Szívét úgy tudta megosztani a családja, a zsidó hite és az emberszeretet között, hogy mindenkinek teljes egész jutott s e feladatkörök közül, amelyekhez hozzá volt nőve, lelke minden érzésével és szíve minden hevével egyiknek sem kellett a másik miatt megrövidülnie. És tette mindezt névtelenül eltüntetve, áldást osztó buzgósága mögött. Dicsőségét abban kereste és lelte, hogy maga homályban maradt és csak tettei tündököltek.”– írta Vészi József (1858–1940) író, korábban országgyűlési képviselő egy száz évvel ezelőtt elhunyt nagyasszonyról.

1922. november 25-én, a zsidó naptár szerint kiszlév hó 5-én, 57 éves korában elhunyt a jótékonyság egyik nagyasszonya, Sándor Pál (1860–1936) nemzetgyűlési képviselő felesége Neumann Gizella.

Áldozatkésségét és gondoskodásának oroszlánrészét az 1911-ben – mások mellett az ő kezdeményezésére – megnyitott Vág utca 12–14. alatti Népházban (ma a Budapesti Komplex SZC Kreatív Technikum működik benne) fejtette ki, melynek elnöknője volt. De emelett részt vett a különböző gyermekfelruházási akciókban, népkonyhák szervezésében, túlzás nélkül lehet állítani, hogy mindenhol ott volt, ahol az ínség felütötte a fejét, s arra a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban próbált gyógyírt adni.

Meleg szívét, s jótékonyságát mindenki ismerte, azt is sokan tudták, hogy zenei szalonja is van, hiszen ott rendszeresen megfordult az Apponyi grófoktól Hubay Jenő (1858–1937) zeneszerzőig sok ember. De hogy Gizella asszony kiváló zongoratehetségét az egyik zenei óriástól, Liszt Ferenctől (1811–1886) tanulta, azt már csak kevesen tudták. Szerénységben és erényekben gazdag nőt vesztett el vele a korabeli főváros.

Sándor Pálné halálhíre a Pesti Naplóban.