Ez a hét vigasztaló prófétai szakasz közül a második. A száműzetésbe kényszerült zsidók aggódnak amiatt, hogy talán az Örökkévaló elhagyta őket, Isten pedig biztosítja őket arról, hogy szó sincs erről, szeretete a népe iránt továbbra is mélyebb, mint az anya szeretete a gyermeke iránt:

Vajon megfeledkezik-e az asszony a kisdedéről, hogy nem irgalmazna méhe fiának? Ezek is megfeledkeznek, de én nem feledkezem meg rólad. (49:15)

A szöveg a bánat és a remény között váltakozik. Jesája, az első Szentély lerombolása utáni időszak prófétája saját korának lelkiállapotát tükrözi: a végtelen gyászt, melyet a Szentély pusztulása és a száműzetés miatt éreztek a zsidók és azt a reményt, hogy elkövetkezik majd a megváltás. Jesája próféta könyvének e részletei különösen költőiek, kifejező, erőteljesen képszerű, kibontott metaforákkal közvetítik a próféciát:

Így szól az Úr az Örökkévaló: Íme fölemelem a nemzetek felé kezemet és a népek felé magasra tartom zászlómat; és elhozzák fiaidat ölben és leányaidat vállon viszik. És királyok lesznek ápolóid és fejedelemnőik dajkáid, arcukkal földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Örökkévaló, én, ki által nem szégyenülnek meg, akik bennem reménykednek. (49:22-23)

A próféta leírja, hogy a másiách, vagyis a messiás eljövetelével a szétszórtak mind újra összegyűlnek, és egyben emlékezteti a népet, hogy a szenvedést és a száműzetést saját viselkedésük és bűneik hozták a fejükre. Végül emlékeztet arra, hogy soha nem szabad feladni a reményt, lám, Ávráhám és Szárá (Sára) is gyermekáldásban részesült, mikor már majdnem feladták a reményt, ugyanígy kell bíznunk és remélnünk, hogy az Örökkévaló elküldi majd a messiást. A szakasz – hasonlóan sok más, a tórai hetiszakasz után felolvasott prófétai részlethez – pozitív ígérettel zárul, azt üzeni, hogy a világban minden jóra fordul, ha eljön a megváltás.

Ez az optimista hangvétel egybecseng egyébként a hetiszakasz felütésével, bár a három pusztulásról szóló és a hét vigasztaló prófétai szakasz nem a felolvasott tórai részletekre, hanem az időszak tematikájára reflektál. Már itt is szerepel a figyelmeztetés:

És lesz, ha elfelejted az Örökkévalót, a te Istenedet és jársz más istenek után, szolgálod azokat és leborulsz előttük, tanúságot teszek ma ellenetek, hogy el fogtok veszni; mint a nemzetek, melyeket elveszít az Örökkévaló előttetek, úgy fogtok elveszni, mivel nem hallgattatok az Örökkévaló, a ti Istenetek szavára. (5Mózes 8:19-20)

Ám az Isten szereti népét, akár a szülő a gyermekét, szereti és mindent megad neki:

Tudd meg tehát szívedben, hogy amint oktatja az ember a fiát, úgy oktat téged az Örökkévaló, a te Istened. (5Mózes 8:5)

És szeret téged, megáld és megsokasít, megáldja méhed gyümölcsét és földed gyümölcsét, gabonádat, mustodat és olajodat, marháid fajzását és juhaid szaporodását a földön, melyről megesküdött őseidnek, hogy neked adja. (5Mózes 7:13)

zsido.com

Hetiszakasz: Ékev

Háftárá: Jesája 49:14-51:3