Az aish.com írása segítségével néhány népszerű zsidó szimbólummal ismertetjük meg:
Dávid-csillag
Az izraeli zászlón ugyanúgy megjelenik, mint zsidó tárgyakon vagy éppen épületeken, sírköveken. Maga a „mágen Dávid – Dávid pajzsa” kifejezés ősi, már a Talmud (Pszáchim 117b) is említi mint Dávid király és késői leszármazottja, a messiás védelmezőjét. A kép a zsidó liturgiában is megjelenik: a szombati tóraolvasás után felolvasott prófétai szakasz áldásaiban az Örökkévalót mint Dávid és Izrael népe védelmezőjét (mágen Dávid) említjük.
A hagyomány úgy tartja, hogy Dávid és katonáinak pajzsa valóban hatágú csillag formájú volt: egy felfelé és egy lefelé mutató háromszögből állt. Azt mondják, ez a szerkezet erősebbé tette Dávid pajzsát ellenfelei pajzsánál. A kabalisztikus magyarázat a felfelé és a lefelé mutató háromszöget az ég és a föld reprezentációjának tartja. A csillag 12 oldala megfelel Izrael 12 törzsének, az egy központ köré csoportosuló hat kisebb háromszög pedig a zsidó hetet jelképezi: a szombat mint középpont köré csoportosuló hat napot.
A Dávid-csillag térben és időben számtalan helyen bukkant fel, például egy harmadik századi itáliai sírkövön, egy XIV. század közepi zászlón mint a prágai zsidók szimbóluma vagy egy XVI. század eleji szintén prágai imakönyv díszeként. A jelkép ettől fogva gyorsan elterjedt az egész világban, és ezt vették át a nácik is, amikor sárga csillag viselésére kötelezték a zsidókat. Maga a sárga mint a zsidók megalázására szolgáló megkülönböztető szín már a középkor óta használatos volt Európában, a hatágú csillagban pedig a legkifejezőbb zsidó szimbólumot látták. Az izraeli zászlóról itt írtunk.
Menóra
A zsidó állam címerének központi eleme. A Tóra (2Mózes 25) részletesen leírja az arany menóra kinézetét. A menóra kezdetben a sivatagi sátorszentélyben állt, majd a jeruzsálemi kőszentélyben. Lángjainak meggyújtása az istenszolgálat része volt. A menóra lángjainak ismételt fellobbantásáról emlékezik meg a nyolcnapos hanuka ünnepe. A menórát a Titus-diadalív tanúsága szerint a polgári időszámítás szerinti 70-ben rabolták el a Jeruzsálemet meghódító római katonák. Izrael címeréről itt olvashat.
A papi áldásra emelt kezek
A két kéz gyakran szolgál sírkövek díszéül, hirdetve, hogy kohén, a papi család tagja nyugszik ott. A kezek a kohénok áldásra emelt kezének különleges tartását formázza. A kohénok áldásáról például ide kattintva olvashat.
Hamsza
Tenyér, kinyújtott ujjakkal. Neve az „öt” arab megfelelőjéből származik. Nevezik még jádnak (kéz) vagy Mirjám kezének is. Bár elsősorban muszlim szimbólumként tartják számon, számos szfárádi zsidó közösségben népszerű. A hamszáról itt írtunk.
Szőlő
A hatalmas fürtöt cipelő alakok izraeli Turisztikai Minisztérium szimbólumaként a kémek híres történetére emlékeztetnek. Mózes a nép kérésének engedve kémeket küldött Izraelbe, akik hatalmas gyümölcsökkel tértek vissza. Erről a történetről itt emlékeztünk meg, a szőlőről pedig ide kattintva olvashat.
Júda oroszlánja
A Siratófal kövei előtt álló, a békét jelképező olajágaktól körülvett oroszlán Jeruzsálem hivatalos jelvénye. A halálos ágyán fekvő Jáákov ősapa megáldotta fiait. Ebben az áldásban Jehudát oroszlánhoz hasonlította. Slomó (Salamon) király uralkodása után, a polgári időszámítás kezdete előtti X. században a tíz északi törzs Izrael néven elszakadt a déli Jehuda királyságától, és később az asszír hódítás nyomán elveszett. A Jeruzsálem központtal működő Jehuda királyságában élt Jehuda és Binjámin törzse, ezért is választották Jeruzsálem jelképéül Júda oroszlánját. Az oroszlánról szóló írásunkat itt találja.
Cháj
A cháj azt jelenti: élet. Ez a két betű: chet és jud gyakran bukkan fel judaikák díszítőelemeként, hirdetve a zsidóság legfőbb értékét, az életet. Amikor a zsidók pohárköszöntőt mondanak, az is úgy hangzik: lechájim – az életre. A jud és a chet számértéke összesen 18, ezért szokás, hogy amikor egy zsidó ajándékot vagy adományt ad, akkor a 18 valamelyik többszörösét adja. A lechájim kifejezésről itt olvashat.
Az élet fája (éc chájim)
A kifejezés először a teremtés történetében bukkan fel, amikor az első emberpár eszik a jó és rossz tudásának fájáról, a másik tiltott fa, az élet fája azonban érintetlen marad. A Tórát és parancsolatait a hagyomány az élet fájához hasonlítja: „Élet fája az a hozzá ragaszkodóknak, és boldogok mindazok, akik tartják” (Példabeszédek 3:18). A tóratekercs két rúdját is éc chájimnak nevezik. Az erről szóló írásunkért kattintson ide.
Galamb és olajág
A Tóra első könyvében olvashatunk az özönvízről, és arról, hogy hogyan bizonyosodott meg Noách (Noé) arról, hogy elkezdődött az apadás, hamarosan kiköthet. Ehhez először a hollót, majd később a galambot küldte ki, de mindkettő visszatért. Amikor másodszorra küldte ki a galambot, az egy olajággal a csőrében tért vissza, jelezve, hogy a víz már annyira leapadt, hogy a nem túlságosan daliás olajfák is kilátszanak belőle. Az olajágat a csőrében hordó galamb a remény, az öröm és a béke szimbóluma lett. Az olajfáról ide kattintva olvashat.