A nagyszerű középkori spanyolországi zsidó költők az irodalom elidegeníthetetlen részét képezik. Dunás ibn Labrat, Slomó ibn Gvirol, Mose ibn Ezra, Smuel Hánágid vagy Jehuda Hálévi neve a mai napig ismert. Fontos tudni, hogy ebben a körben nők is voltak. Nem olyan arányban, mint a helyi muszlimok között, de néhány nevet érdemes megemlíteni – hívja fel a figyelmet a Jerusalem Post írása.
Az andalúziai Kaszmuna („szép arcú” vagy „elbájoló”) Iszmail ibn Bagdala, „a zsidó” lánya volt.
Ő az egyetlen, arab nyelven író zsidó költőnő, akinek a neve és néhány alkotása napjainkig fennmaradt egy irodalomkedvelő egyiptomi férfi által összeállított, XV. században keletkezett antológiában, amely nők által írt verseket tartalmaz.
Kaszmunáról nem sokat tudunk. A XI. vagy a XII. században élt. Akik az előbbi dátumot tartják valószínűnek, úgy vélik, hogy az ibn Nagrella néven is ismert Smuél Hánágid lánya volt. Neki valóban volt egy lánya, egyes kutatók pedig úgy vélik, hogy a Nagralla és a Bagdala név össze lett keverve.
Akárhogy is, Kaszmuna apja igen hatékony tanítási módszert talált ki és költeményeiket közösen alkották. Ő írt két sort, a lánynak pedig hasonló szellemben kellett folytatnia a következő két sorral. Az arab nyelvű költészet úgynevezett muwasa stílusát használták, amely a versírásnak egy igen nehéz formája. Kaszmuna három fennmaradt költeménye eredetiségről és az arab nyelv igen magas fokú ismeretéről árulkodik. A vers betekintést enged egy finom lelkű, művelt nő gondolatvilágába.
Egy másik középkori spanyolországi zsidó költőnő Dunás ibn Labrat, egy X. századi spanyolországi zsidó költő felesége volt, akinek a neve nem maradt ránk és életéről is nagyon keveset tudunk. Férje, Dunás a marokkói Fez szülötte volt, Bagdadban tanult a híres Száádjá Gáon szárnyai alatt és a neves diplomata, Chászdáj ibn Sáprut córdobai udvarában is élt. Ő szerezte a máig népszerű, szombatonként gyakran elénekelt Dror jikrá című költeményt.
Nemcsak ő volt azonban nagyszerű költő, hanem felesége is, mindketten héberül írtak. 1947-ben egy verstöredék került elő. Két és fél évtizeddel később rábukkantak a teljes versre és kiderült, hogy nem menyasszony és vőlegény, hanem egy házaspár és gyermeke szerepel a költeményben. A férj hátrahagyta Spanyolországban szeretett feleségét és közös gyermeküket. A szerzőség kérdését végül egy harmadik felfedezés oldotta meg, egy töredék fejlécén ugyanis ott állt a költő „neve”: „Dunás ibn Lábrát feleségétől neki [Dunásnak]”. Ezen a töredéken egy másik vers is szerepel, amelyet a távol lévő férj írt, védekezve távozása miatt és kifejezve nem múló szeretetét „irántad, a művelt asszony iránt”.
Címlapkép: Jorge Fernández Salas on Unsplash