Ma már csak kevesen tudják, hogy Sátoraljaújhelyen jesiva működött, nem is egy, hanem kettő is, ráadásul a trianoni döntés után itt volt az ország legnagyobb Talmud-főiskolája. Pillantsunk vissza száz évvel ezelőttre, hogy is festett a bócherek élete Újhelyen.
1924-ben már két éve ráv Fellner Joel (1862–1925), a korábban beledi rabbi vezette a sátoraljaújhelyi orthodox anyahitközség jesiváját, ahol Fellner rabbi nagy segítségére volt Dick Hermann (1864–1944) rabbi, aki akkor már évtizedek óta vezette be a bóchereket a Talmud legmélyebb zugaiba. Száz éve nem kevesebb mint 150 bócher tanult az újhelyi jesivában, miről akkor a következőeket tartották fontosnak leírni:
„A Talmud-iskola hallgatói szigorú rendszabályoknak vetik magukat alá. Egyik legérdekesebb pontja a szabályoknak, hogy bócheroknak tilos adományokat elfogadni. A felügyeletet Davidovits Mózes gyakorolja, aki több éven át a világhírű hunfalvi jesiva felügyelő bizottságának volt tagja. Kiváló intézménye a jesivának a menza is, ahol a bócherek mérsékelt áron étkezhetnek. A menza fenntartása körül kiváló érdemeket szerzett Steinbach Izrael. Az újhelyi jesivának több éven át tanulója volt a filozófiai doktor Dr. Posen Gerson, aki nagy szorgalmával tüntette ki magát és alapos Talmud-ismeretet sajátított el.”
Azonban nem ez volt az egyetlen Talmud-főiskola a városban. A helyi szefárd – azaz haszid – hitközségben, melynek alapjait nem kisebb ember vetette meg, mint Teitelbaum Mózes (1759–1841) rabbi, akit a köznyelvben máig mint csodarabbit emlegetnek.
Ez időben a haszid jesivában mintegy 30–40 bócher tanult Meisels Dávid (1865–1944) rabbi vezetése mellett – itt azonban csak szellemi táplálékhoz juthattak, ugyanis a közösség annyira szegény volt, hogy nem volt saját menzája, az itteni diákok „napokat ettek”, azaz családoknál kaptak egy-egy tál ételt.
Forrás: „Hirek – A sátoraljaujhelyi jesiva.”, Egyenlőség, 1924. 43. évf. 20. szám, 10. old. |