Szukkotkor nemcsak mi költözünk ki néhány napra a szukkába: a zsidó hagyomány szerint különleges vendégek is érkeznek, akik az ünnep öröméről, az alázatról és az Isten-i jelenlétről tanítanak.
A szukká egyszerű sátornak tűnik, a haszid tanítások szerint azonban különleges spirituális tér. Szukkot hét napja alatt a múlt nagy mesterei és a zsidó hagyomány legfontosabb alakjai egyaránt „vendégségbe érkeznek”, és mindegyikük más-más üzenetet hoz magával.
1. Ébredjen fel és ünnepeljen! – Báál Sém Tov
A Báál Sém Tov szerint szukkotkor ideje felébrednünk a hétköznapok álmából. A Szentélyben az ünnep napjai folyamatos örömben teltek, az emberek éjszakákon át ünnepeltek. Ehhez képest a mai világban mintha elfelejtettük volna, mit jelent igazán örülni.
A szukká ennek az egykori örömnek adhat egy kis ízelítőt: néhány napra kilépünk a megszokott környezetből, hogy észrevegyük a jót, és ezáltal mi magunk is jobbá tegyük a világot.
2. Szukkot nagyszerűsége – a mezricsi Mággid
A mezricsi Mággid szerint az öröm elengedhetetlen ahhoz, hogy az embert eltöltse az isteni szellem. A Szentélyben ezt a szukkoti vízmerítés ünnepe, a szimchát bét hásoévá fejezte ki: ének, tánc és önfeledt vidámság töltötte be Jeruzsálemet.
Ehhez kapcsolódik Hilél híres mondása is: „Ha én itt vagyok, mindenki itt van; ha én nem vagyok itt, senki sincs itt.” Az Isten-i jelenlét mellett ugyanis minden ember eltörpül.
3. Bor, víz és boldogság – az Álter Rebbe
Miért éppen vizet öntöttek az oltárra szukkotkor? Az Álter Rebbe szerint a bor ugyan az örömöt jelképezi, de a víz még ennél is többet: a határtalan örömöt.
A víz egyszerű, színtelen és íztelen, éppen ezért nem szab határt az örömnek. Szukkot öröme is túlmutat azon, amit értelmünkkel fel tudunk fogni: vannak micvák, amelyeket nem azért teljesítünk, mert mindent megértünk belőlük, hanem egyszerűen azért, mert Isten így parancsolta.
4. Amikor a „senkik” ünnepelnek – a Mitteler Rebbe
A Mitteler Rebbe az alázat fontosságára hívja fel a figyelmet. Aki valóban kicsinek látja magát, az képes a nagyságot is úgy elfogadni, hogy nem száll a fejébe.
Dávid király egyszerű emberként táncolt a frigyláda előtt, Hilél pedig az isteni fény mellett érezte saját kicsinységét. A tanítás lényege: ha egy olyan „senki”, mint én, itt lehet, akkor mindenki más is itt lehet.
5. A szukká nagyszerű vendégei – a Cömách Cödek
A Zohár szerint szukkot minden napján különleges vendégek érkeznek a sátrunkba: Ávráhám, Jicchák, Jákov, Mózes, Áron, Joszef és Dávid.
Mindannyian egy-egy tulajdonságot képviselnek: Ávráhám a szeretetet, Jicchák az ítéletet, Jáákov a szépséget, Mózes a győzelmet, Áron a ragyogást, Joszef a kapcsolatot, Dávid pedig a fenséget.
Így minden nap más-más lelki tulajdonság kerül a középpontba.
6. Mitől vidám hely a szukká? – a Máhársá
A Máhársá a szukkoti örömöt egy régen látott baráttal való találkozáshoz hasonlítja. Minél hosszabb volt a távollét, annál nagyobb az öröm az újratalálkozáskor.
Jom kipurkor megtértünk, Isten megbocsátott, szukkotkor pedig ennek a közelségnek örülünk. A szchách, a szukká teteje ezt az Isten-i „ölelést” jelképezi.
7. A meg nem értett öröm – a rebbe Rásáb
A rebbe Rásáb szerint a bor a megértésből fakadó örömöt jelképezi, míg a víz azt a mélyebb igazságot, amelyet soha nem tudunk teljesen megérteni.
A Szentélyben szukkotkor ez a mély bölcsesség tárult fel, és az emberek megtapasztalhatták az isteni inspirációt. Talán ez is magyarázza, miért különleges a szukkoti öröm: nem feltétlenül kell mindent megértenünk ahhoz, hogy átéljük.
A borítókép illusztráció. Kaufmann Izidor festménye, forrás: Wikipédia.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.