Szukkot ünnepének félünnepi napjain vidám mulatság színhelye volt a budapesti Madách tér. A Magyarországon élő izraeliek által alkotott közösség, melynek központja a Keren Or zsinagóga, Szimchát bét hásoévá ünnepséget rendezett szerdától szombat estig (természetesen a péntek estét kihagyva…).
A zenével, tánccal és vidám mutatványokkal teli estek méltóak voltak az év legvidámabb ünnepségéhez, amit egykor Jeruzsálemben rendeztek. Mert bizony a Szimchát bét hásoévá, vagyis a vízmerítés ünnepe az, amiről a Talmud úgy tartja, hogy aki nem látta az ekkor rendezett felvonulást, az nem látott még igazi örömöt.
Mitől volt olyan különleges ez az ünnep? Szukkotkor a szokott boráldozat mellett vizet is öntöttek az oltárra – mégpedig azért, mert ekkor dől el, mennyi csapadék hullik majd az országra. Manapság, amikor a fejlett mezőgazdaság virágzóvá változtatja a sivatagot és Izrael valóságos zöld szigetté változott a pusztaságban, el sem tudjuk képzelni, mit jelentett az eső mennyisége abban az időben, amikor a termés mennyisége és a legeltetett nyájak túlélése az égből hulló csapadéktól függött kizárólagosan.
A szárazság az Örökkévaló által küldött csapás: „…mert akkor fellobban az Örökkévaló haragja ellenetek, és elzárja az eget, hogy ne legyen eső, a föld nem hoz majd termést, és ti hamarosan kivesztek abból a jó országból, melyet az Örökkévaló nektek juttat!” – olvashatjuk Mózes ötödik könyvében (5Mózes 11:17.).
A régészeti leletek az ország egész területén bizonyítják, hogyan biztosították az ivóvizet hatalmas, föld alatti víztározók építésével. Ezek a ma is megtalálható víztározók segítették egyébként a Szukkot idején Jeruzsálem felé tartó zarándokok útját is azzal, hogy biztosították az ívóvízellátásukat. (Érdemes megjegyezni, hogy az emberek százezreit megmozgató „rendezvény” infrastruktúrája mennyivel jobb volt, mint manapság a legjobban szervezett fesztiválé is akár…)
Mindezek ismeretében nem csoda, hogy a vízmerítés ünnepe látványos felvonulás volt Jeruzsálem utcáin, amikor hatalmas tömegek ünnepeltek együtt. És ha a mi ünnepeink nem is érhetnek fel ehhez, mégis örömteli, hogy egyre elterjedtebb ismét vidám mulatsággal megemlékezni erről az ünnepről.