Ros hásáná estéje ismét telt házzal köszöntött be a zsinagógáinkban. Ünnepi összeállításunkkal ízelítőt adunk az év első napjainak hangulatából.

Smita és értő szív

 

A zsidó naptár 5775. éve különleges esztendő lesz, hiszen ez az ún. Szombat év, vagy Smita év. Oberlander Báruch rabbi a Vasvári Pál utcai zsinagógában az ünnep első estéjén a hetedik év jelentőségéről beszélt a közösségnek. Mint elmondta, minden hetedik év ún. Smita év, amelynek során Izrael földjén tilos mindenfajta mezőgazdasági munka, és a földeket parlagon hagyják. A természet számára ez a pihenés ideje, olyan a Smita év a mezőgazdaságnak, mint a zsidóknak a szombat napja.

Ugyanakkor a két időszaknak eltérő az üzenete. Szombat napján az Örökkévaló megpihent az általa hét nap alatt teremtett világtól. A Smita év azonban azt deklarálja, hogy ezt a világot csak kölcsönbe kaptuk, a valódi gazdája az Örökkévaló.

Oberlander rabbi emellett beszélt arról, mi az az érték, ami a hosszú, boldog élet biztosítéka. Sokszor előfordul – mondta –, hogy arra gondolunk, mit kívánnánk, ha lenne egy kívánságunk, ami teljesülhetne. A Bibliában (1Királyok 3:5-14.) találunk egy ilyen esetet: Isten azt mondta Salamon királynak, mikor meghalt az apja, hogy kívánhat egyetlen dolgot. Salamon király hosszasan gondolkozott, mit kérjen: pénzt, hosszú életet, nyugalmat ellenségeitől? Végül egyiket sem választotta, hanem értő szívet kért, hogy tudjon különbséget tenni jó és rossz között. Bölcs döntésének jutalmaként Isten nem csak értő szívvel, hanem hosszú élettel, gazdagsággal és erővel áldotta meg, amellyel legyőzhette ellenségeit. Ebből tanulhatjuk – tette hozzá Oberlander rabbi –, hogy ha az ember hosszú életet és boldogságot szeretne, akkor legyen értő szíve, amivel megkülönbözteti a jót és a rosszat.

 

A becsületes tolvaj

 

Az ünnep második napján Oberlander rabbi egy királyról beszélt. A király ellátogatott országa börtönébe, és sorra kérdezte meg a rabokat, hogy kerültek ebbe a helyzetbe. Mindegyik azt bizonygatta, hogy ő ártatlanul került a rács mögé: az első hamis tanúkra, a második elfogult bírókra, a harmadik hazug rágalmakra fogta, hogy börtönbe került. Így ért el az utolsó rabhoz, aki meglepő módon elismerte, hogy hibázott: éhes volt, lopott, rajtavesztett. A király azonmód szabadon bocsátotta ezt az embert. Értetlenkedő kíséretének magyarázatul annyit mondott, nem szeretné, ha ez az egy bűnös elrontaná a többi rabot, akik mind ártatlan, becsületes polgárok…

 

A teremtés koronája

 

Az ünnep második estéje a fiataloké volt a Vasváriban. A Pesti Jesiva bócherei és az Átid ifjúsági szervezet fiataljai mellett sokan mások is a Vasvárit választották az ünnepnek ezen az estéjén. A házigazda, Faith Aser játékokkal és különleges Tóramagyarázatokkal készült erre az alkalomra.

Beszélt az ünnep szimbolikus ételeiről, a halfejről és a gránátalmáról. Ros hásáná legismertebb étele, a mézbe mártott alma is új értelmet nyert magyarázata által. Mint mondta, az alma és a méz a jutalom kétféle minőségét szimbolizálja. Almából könnyedén választhatunk finom, édes példányt, ám a mézért meg kell dolgoznunk, kockáztatva a méhek csípését, ám ezáltal sokkal édesebb csemegéhez juthatunk. Ugyanígy, azok a dolgok, amikért megdolgozunk, sokkal édesebbek és nagyobb megelégedést okozhatnak számunkra, mint azok, amiket könnyedén elérhetünk.

Szó esett arról is, miért az ember teremtésétől számítjuk a világ kezdetét, amikor élettelen dolgokból, vagy állatokból sokkal többet teremtett az Örökkévaló. A magyarázatból kitűnt, hogy az ember kiemelkedik minden más teremtmény közül, hiszen a minőség sokszor fontosabb, mint a mennyiség. Az ember különlegessége a szabad akarat, ő a teremtés koronája. Az állatokkal ellentétben minden embernek van saját küldetése, egy cél, amiért megszületett.

 

Sófár a Lánchídon

 

Ros Hásáná központi micvája, ami minden zsidó kötelessége, hogy meghallgassa a száz sófárhangot. A magyarországi chábád mozgalom évről évre sokat tesz azért, hogy a lehető legtöbb embernek segítsen megtartani ezt a fontos micvát.

Így történt idén is, amikor a Pesti Jesiva bócherjei és Faith Aser nekivágtak a városnak egy-egy sófárral a kezükben. A jesivában az elmúlt hét kizárólag a sófárfújásról szólt: a bócherek megtanulták a kosszarvból készült kürt megszólaltatásának technikáját éppúgy, mint a sófárral kapcsolatos háláchákat. Így felkészülten indultak neki, hogy a több helyszínen, köztük az Olajág Idősek Otthonaiban is megfújják a sófárt. Gratulálunk nekik, amiért tanulmányaikat rögtön egy ilyen különleges és fontos micvával kezdhették meg!

Faith Aser évek óta dolgozik olyan zsidókkal, akik valamilyen ok miatt börtönben ülnek. Szokásához híven idén is meglátogatta őket. Ám ezen a szomorú úton sem feledkezett meg arról, hogy minél több embernek fújja meg a sófárt – többek között a Lánchídon átkelve két olyan családdal is találkozott, akik még nem teljesítették ezt a fontos micvát. Talán most először fordult elő, hogy valaki ezen a hídon fújjon sófárt.

Végül Oberlander Náchmánnal közösen a Váci utca felé vették az irányt, ahol elsősorban izraeli turistáknak tették lehetővé a micva teljesítését. Mint Faith Aser elmondta, az ünnep egyik legkülönlegesebb pillanata volt számára, amikor sófárfújás után kinyitotta a szemét, és meglepve tapasztalta, hogy az egy-két főnyi hallgatósága vagy húsz fős csoporttá duzzadt időközben.

 

Bűnök úsznak a Dunán

 

Ros Hásáná ünnepéhez kapcsolódó egyik különleges szokás a Táslich szertartása. Ilyenkor egy élővíz partján mondunk bűnbánati imákat, majd – jelképesen – a vízbe szórjuk bűneinket. Közösségünk tagjai hagyományosan a Duna parton gyülekeznek ehhez a szertartáshoz. Fotó-összeállításunkban az MTI által készített képekből válogattunk.

A képek itt megtekinthetőek.