Élt egyszer egy szegény zsidó, akit nevezzünk reb Majsénak. Derekasan dolgozott, mellette – ha csak tehette – Tórát tanult. Mégsem tudott megélni, az adósságai annyira felgyülemlettek, hogy egy egész évnyi bér összegével tartozott a földesúrnak. Kilátástalan helyzetében vándorbotot ragadott, elhagyta szülőfaluját és kerek tizenkét éven keresztül vándortanítóként, azaz melamedként működött. 

A tizenkét meglehetősen keserves év alatt, távol a szeretteitől, végül 900 rubelt sikerült megkeresnie, éppen annyit, amennyiből vissza tudta fizetni adósságát, és még a családjának is maradt valami kevés.

Hazafelé megállt Berdicsevben, ahol a híres reb Lévi Jicchák (1740–1809) rabbi, a Kedusát Lévi szerzője élt. Ott töltötte a sábeszt, a rebbe szombati beszéde valósággal magával ragadta.

 

Nyolc jótanács nőknek, Lévi Jicchák rabbitól

Ezzel zárjuk hanukát, reméljük, hogy mindenkinek gyönyörű volt az ünnep.

 

Másnap, amikor folytatni akarta útját, reb Lévi Jicchák magához hívatta a haszidot, megvendégelte, majd közölte vele, hogy elmesél neki három történetet, ha jól megfizeti érte. Reb Majsét kissé meglepte a rebbe kijelentése, de aztán rögtön eszébe jutott az előző napi drósé, amelynek minden szava vagyonokat ért volna meg.

Háromszáz rubelt számolt le az asztalra, mire a rebbe a következőt mondta neki:

„Jól figyelj! Ha az embernek két út közül kell választania, akkor válassza a jobb kéz felé esőt.”

Reb Majse pedig hiába várta a folytatást, csupán ennyi volt az első történet. Azt gondolta, hogy a másodikkal nagyobb bölcsességet is megtud, újabb háromszáz rubelt tett a rabbi elé. Reb Lévi Jicchák kijelentette:

„Jól jegyezd meg! Öreg ember és fiatal asszony annyi, mint fél halál!” 

Reb Majse alig értett egy szót is, s erősen bántotta, hogy elherdálta nehezen megkeresett pénzét, de akkor már csak a tisztelet miatt is kirakta az asztalra az utolsó háromszáz rubeljét. Erre a rebbe annyit mondott neki:

„Csak annyit higgy el, amit a magad szemével láttál!”

Aztán megáldotta és útnak eresztette. 

A tanító szomorúan folytatta útját hazafelé, de aztán mégis felülkerekedett benne a remény, hátha hasznát veszi a berdicsevi rabbi tanácsainak. Ahogy így morfondírozott útközben, egyszeriben majdnem fellökte néhány ember, akik láthatóan üldöztek valakit. Kérdezték is tőle, hogy nem látott-e rablókat? Bár reb Majse egy lelket sem látott, azt tanácsolta nekik, hogy forduljanak az úton jobbra. Alig haladt tovább pár száz métert az országúton, amikor hallja, hogy kiabálnak utána. Az előbbi társaság volt az, amelynek sikerült rátalálnia a banditákra, s mert ő vezette őket nyomra, hálából adtak neki hatszáz rubelt.

Reb Majse megörült váratlan szerencséjének, s kezdte belátni, hogy hiba volt egy percig is kételkedni a rabbi szavaiban, hiszen azoknak nyilvánvalóan mélyebb értelme volt!

Idővel beért egy kis városba, ahol egy fogadóban akart éjszakai szállást kapni, de a fiatal kocsmáros asszony elküldte. Máshol is próbálkozott, de sehol sem kapott fedelet éjszakára, így aztán visszament az első helyre, ahol legalább egy fedett tornác volt, s gondolta ott meghúzódik.

Éjfél környékén rossz arcú marconák léptek be a fogadóba, ahol a fiatalasszony már szemmel láthatóan várta őket. Reb Majse bekémlelt az ablakon, s kiderült, hogy a banditák az asszony idős, beteg férjét jöttek megölni, hogy aztán osztozkodhassanak a vagyonon. Erre a haszid tanító a fogadós ablaka alá lopózott és ott bezörgetett, hogy figyelmeztesse a közelgő veszélyről. Hála neki a csendőrök még hajnalban lefogták a fiatalasszonyt és cinkosait, a zsidót pedig megjutalmazta az öreg kocsmáros.

Együtt volt már újra minden pénze, sőt még több is, így aztán vidáman érkezett rég nem látott falujába, ám ott csak a keserűség várta. Az emberek elmondták neki, hogy a felesége letért a tisztesség útjáról, feslett nő lett. Azonban reb Majsének eszébe jutott a rebbe harmadik tanácsa, ezért nem hitt a szóbeszédnek, helyette koldusnak öltözött, úgy kért szállást feleségétől.

Az asszony szívesen fogadta, először nem is értette a dolgot, hogy miért vette a rossz nyelv a szájára a feleségét, de éjszaka arra lett figyelmes, hogy egy férfi megy be a szobába, ahol órákat töltenek együtt. Ez így folytatódott még három éjszakán keresztül, mire a tanító úgy érezte elég bizonyosságot szerzett: sajnos mégis erkölcstelen nő lett az ő feleségéből.

Felfedte hát kilétét, mire az asszony nagyon megörült, de reb Majse elhárította a nő közeledését, és felháborodva közölte, hogy mindent tud. Az asszony könnyes szemmel csapta össze kezeit, s kérdezte: hát nem emlékszik, hogy volt nekik egy fiúk? Azt a gyermeket a földesúr még akkor vette magához zálogként, amikor ő elment. Azért, hogy a fiúk megmaradhasson hitében, a gyermek minden éjszaka eljár anyjához, aki imádkozni és a Tórára tanítja. Ha nem hiszi bizonyosodjon meg róla még aznap éjszaka.

Az asszony igazat szólt, s ott tanulta fiával a tant. Másnap reggel reb Majse visszafizette adósságát a nemesnek, ezért újból szabad lett a fia is.

Így adta vissza a berdicsevi reb Lévi Jicchák három jó tanácsa a szegény zsidó vagyonát, családját és boldogságát…

A Zsidó Ujság 1929-es közlése alapján.

Címlapkép: Francesco Ungaro from Pexels

Esküvő lett az elrabolt fakereskedő felajánlásából

Akkoriban Danzig a kereskedelem egyik csomópontja volt, így nagy reményekkel szállt vízre Reb Naftóli.