Az alábbiakban egy egyedi utazási típusról lesz szó: ez a solo-travel. Ami pedig még különlegesebbé teszi, hogy egy ortodox zsidó asszony, egy rebecen utazik így időről időre.
Hurwitz Devora rebecennel beszélgettünk. A rebecen a hétköznapokban coachként és terapeutaként is működik, és a megannyi szívszorító történet után utazásai közben töltődik fel. Ez nem klasszikus nyaralás, hiszen a jelenlévők: az utazó, Isten és a helyiek.
A lényege főleg a spontaneitás. Kulcsszavai: a „semmi sem kötelező”, kizárólag a saját szabályainkat tartjuk be, amelyeket amúgy a hétköznapokban is megteszünk. Ám azon kívül az a fontos, hogy feltöltődjön a lelkünk. Hogy érezzük, milyen hatalmas a világ, és az Örökkévaló.
A rebecen számára ezek kellenek egy kóser nyaraláshoz
Juhász Vali: Neked milyen határaid, szabályaid vannak, amelyeket minden körülmények között betartasz egy ilyen út során?
Hurwitz Devora: Fontos számomra a kóserság és azok a szokások, amelyeket itthon is betartok, hiszen ezek részei az életemnek. Az egyetlen, ami speciális, az a kávé, arra minden körülmények között szükségem van. Mivel találkoztam már olyannal (Vietnámban), hogy a kávét zsírral főzik, így mindig viszek magammal a kávé előállításához szükséges dolgokat (kávéport, nescafét). Mivel szinte mindenhol találok vízforralót, így megoldható, hogy elkészítsem bárhol. Az alapcsomagomban mindig található néhány olyan kóser étel, amelynek elkészítésével nem kell sokat bíbelődnöm, mert vagy készételek (sós kekszek, mogyoróvaj, tortilla, aszalt gyümölcs) vagy könnyen elkészíthető instant levesek, ilyesmik. Egy-egy helyi sábeszi étkezésen részt veszek, ha van rá lehetőségem és olyankor más ételek is rendelkezésre állnak.”
Hurwitz Devora nem a kulináris élvezetek miatt utazik
J. V.: Úgy érzem a szavaidból, hogy ezeken az utakon nem az étkezés a legfontosabb a számodra.
H. D.: Valóban így van. Az a legfontosabb a számomra, hogy én vagyok magammal, döntéseket kell hoznom egyedül, olyankor is, amikor nem működik az internet, ami azért sokszor nagy segítség. Ilyenkor muszáj saját magamra és Istenre támaszkodnom. Véleményem szerint az utazás során nem az étel a legfontosabb (kivéve persze, ha valaki a kulináris élvezetek miatt utazik), engem az élmények, a látvány, a kultúra mindenért kárpótol.
Inkognitóban lenni
J. V.: Milyen típusú szállásokat választasz az utazások során?
H. D.: Igazából ez az igényem sem élvez prioritást. Ha egy többé-kevésbé szervezett úton veszek részt (Afrikában azért sokszor jobb, ha nem teljesen egyedül jár be az ember bizonyos területeket), és nagyon szép szállodában lakunk, az is megfelel, de ha úgy adódik, az is jó, ha egy egyszerűbb, szegényesebb szálláshelyen alszom. A lényeg valóban a spontaneitás, hiszen ez egy együttlét magammal és Istennel. Utazásaim során tulajdonképpen inkognitóban szeretek lenni és úgy felfedezni a természetet, a tengert, a kultúrát, a városokat.
Ez tölti fel a legjobban Devorát
J. V.: Mi az, ami a legtöbbet adja neked az utazáson, ami leginkább feltölt?
H. D.: Nagyon fontos a helyiekkel való interakció. Amikor a fuvolámmal, amelyet mindig magammal viszek leülök az óceán partjára és dalokat játszom, oda szoktak jönni a gyerekek vagy a napot szintén a parton töltő emberek és bár kicsit csodálkoznak, de a csodálkozásba vegyült érdeklődéssel hallgatták, videóztak. De előfordult az is, hogy miközben a Google-maps nem működött rendesen, feltétlen bizalommal fordulhattam a helyiekhez, akik szinte kivétel nélkül segítőkészek. Legyen ez Afrika vagy Ázsia, tulajdonképpen bárhol a világon. A legutóbbi utazásom során egy család, akitől érdeklődtem, útbaigazítás helyett egyszerűen elsétált velem egészen a szálláshelyemig, amit addig hiába próbáltam megtalálni. Ezek a spontán dolgok nagyon feltöltenek.
Ide vezet a rebecen első útja
J. V.: Hogyan oldod meg a kóserság kérdését?
H. D.: Mindenhol vannak magvak, gyümölcsök, amelyek fogyaszthatók. Japánban és Dél-Koreában, ahol idén nyáron jártam, érdekes módon nem nagyon volt gyümölcs, csak mandarin, banán és alma, így külön kihívás volt változatosabban étkezni. Amúgy első utam sokszor a piacra, a zöldséget-gyümölcsöt árusítókhoz vezet, hiszen mind tudjuk, hogy a piac az a hely, ahol leginkább meg tudjuk ismerni a helyieket.
J. V.: Miként építed be az utazási élményeket az itthoni életedbe?
H. D.: Ha nem leszel más ember egy ilyen utazás után, akkor nem is utaztál igazán egyedül. A legfontosabb dolog, amit tanulunk, az az elfogadás. „Rájöttem arra, hogy az, hogy valaminek így vagy úgy KELL lennie, az nincs. Semmit sem KELL. Nem baj az sem, ha nem olyan szép a szállás, ahol alszom, de az se baj, ha igen. Afrikában nincs igazán időszámítás, mi az a holnap vagy tegnap, nem is tudják. Ázsia nagy része hasonló vibe: India, Sri Lanka, Thaiföld, Vietnám, Kambodzsa például. Viszont Dél-Korea, Japán és Kína azért más, a metropoliszok például. Ám az ősi kultúra ott is jelen van és ez lenyűgöz.” Minden ember más, minden országban mások az emberek.
Az egyedül utazás (solo travel) egészen különleges, hiszen két utazás egyben: útra kelünk fizikailag és közben magunkkal egy belső utazást is teszünk. Szerintem mindenkinek ki kellene próbálnia.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.