A kávé az Etióp-felföldről származik, innen került az Arábiai-félszigetre, majd a XVII. században Európába és az Újvilágba. A kávékereskedelemben a zsidók is komoly szerephez jutottak. Egyes történészek szerint egy Jáákov nevű zsidó ismertette meg a kávét az angolokkal, amikor 1650-ben megnyitotta oxfordi kávéházát. A rendkívüli népszerűségre szert tett itallal kapcsolatban magyarázóink számos kérdést fogalmaztak meg az elmúlt évszázadokban. A chabad.org írása ezeket szedte csokorba.

1. Zsidók főzték a kávét?

Az első írásos emlékünk e kérdéssel kapcsolatban a Rádbáz néven ismert Dávid ibn Zimra (1479 k. – 1589) rabbitól származik, aki először Egyiptomban, majd az izraeli Cfáton élt és alkotott. Egyik írásában a kóserság egyik alapelvét, a „bisul Jiszráel” szabályát taglalta. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy zsidó főzte az ételt. A zsidó törvények szerint csak az ilyen ételek fogyaszthatók. Nem alkalmazzuk azonban ezt az elvet azokban az esetekben, amikor olyan ételről van szó, amit normálisan nyersen eszünk, illetve ha az élelmiszer „nem alkalmas a király asztalára”, tehát valamilyen igen egyszerű fogásról van szó. Felmerült tehát a kérdés, hogy a kávéra vonatkozik-e a bisul Jiszráel kitétel. A Rádbáz szerint a kávé alkalmas arra, hogy a király asztalánál szolgálják fel és sosem fogyasztják nyersen, vagyis nem felel meg az általános kitételeknek. A Rádbáz végül mégis arra a következtetésre jut, hogy a kávára nem vonatkozik a bisul Jiszráel kitétel, mivel a legnagyobb része víz és nem étel.

2. Milyen áldást mondunk a kávéra?

Általában az a szabály, hogy amennyiben gyümölcsöt vagy zöldséget megfőzünk folyadékban azzal a szándékkal, hogy a folyadékkal együtt el is fogyasztjuk a gyümölcsöt vagy zöldséget, a folyadékra ugyanazt az áldást mondjuk, mint a gyümölcsre vagy a zöldségre. Mivel a kávébab fán nő, elképzelhető, hogy a fák gyümölcsre mondott boré pri háéc áldást kell rá mondanunk. Mivel azonban a kávébabot sosem fogyasztjuk el a megfőtt kávéval együtt, inkább az italokra mondott sehákol áldás a megfelelő.

3. Utóáldás a kávéra

Bár az ételek vagy italok előtt mindenképpen mondunk áldást, attól függetlenül, hogy mennyit fogunk enni vagy inni belőle, az utóáldást csak bizonyos mennyiség meghatározott időn belül való elfogyasztása után mondjuk el. Mivel a folyadékok esetén ez majdnem egy decilitert jelent fél perc alatt, a forró kávét pedig többnyire lassan iszogatják, nem pedig felhajtják, vannak olyanok, akik szerint a kávéra nem kell utóáldást mondani. Mások szerint a forró italra nem vonatkozik a félperces kitétel, és el kell mondani az italok után mondandó utóáldást.

4. Szombati kávéfőzés

Kávét darálni és kávéfőzőt használni természetesen nem szabad szombaton. A szombat előtt felforralt és folyamatosan forrón tartott vízzel megengedett elkészíteni az instant kávét kli slisiben, vagyis harmadik edényben. Az első maga a forró vizes tartály, a második az a pohár, amibe közvetlenül beleeresztjük a vizet, a harmadik edény pedig a kávés pohár, melybe a másodikból beletöltjük a vizet, és melyben elkészítjük a kávét.

6. Kóserság és kávé

Az ízesítetlen, adalékok nélküli (tej, ízesítő, tejszín) feketekávé kóser, amennyiben a felhasznált edényeket semmi másra nem használják, mint kávéfőzésre.

7. Peszáchi kávé

Askenáz zsidók nem fogyasztanak kitniotot (hüvelyesek, rizs, kukorica, stb.) peszáchkor. A kávébab elnevezés azonban megtévesztő: a termés nem bab, hanem cseresznyeszerű gyümölcs, vagyis nem tartozik a kitniot körébe. Vannak, akik odafigyelnek, hogy csak peszách előtt őrölt kávét igyanak az ünnepen, nehogy valaki tévesen azt gondolja, hogy ha kávébabot szabad fogyasztani, akkor babot is. Mivel a koffeinmentes kávé gyakran kovászosból kivont etilacetáttal készül, fontos, hogy az ilyen kávén legyen peszáchra kóser igazolás.

 

Megszakítás