A műkedvelők finom csoportjában széles körben ismert a fantasztikus kidolgozású Szarajevói Hágádá, azonban ahhoz, hogy testközelből is megcsodálhassa valaki ezt a középkori csodát, eddig Bosznia-Hercegovinába kellett utazni. Most egy összefogás keretében „hazatért” a könyvecske és már Madridban is megismerkedhet vele a szélesebb közönség, – számolt be róla a The Guardian.
De mit is jelent az, hogy „hazatért”?
A gazdagon illusztrált szefárd könyv elnevezése megtévesztő, mert bár hágádának hágádá, azonban nem Szarajevóban készült, hanem feltételezhetően valahol Északkelet-Spanyolországban a 14. század közepén, valamikor 1350 körül és eredetileg nászajándék lehetett.
A borfoltos könyvecske túlélt hét évszázadot, száműzetést, az inkvizíciót, birodalmak felemelkedését és bukását és a világháborúk borzalmait. A történelem viszontagságai miatt kerülhetett Szarajevóba, ahol hivatalosan 1894 óta őrzik, de már jóval korábban is a „Monarchia Jeruzsálemében” használták.
Mint minden hágádá, ez is tartalmazza Pészáh ünnepének történetét, az áldásokat és imákat, a pászka szabályait és a széder este egyéb rituáléit. Ami különlegessé teszi: a 142 fehérített borjúbőr oldal, melynek sokaságát díszítik élénk színezetű képek a világ teremtéséről, az egyiptomi rabszolgaságról, ahogy Mózes kivezette és néppé tette a zsidókat. De feltűnik benne egy hatalmas, fára tekeredett kígyó is, ahogy éppen rábeszéli Évát, hogy egyen a tiltott gyümölcsből (a gyümölcs egyébként a hagyományoknak megfelelően nem felismerhető), feltűnik az is, ahogy Noé a bárkáján hajózik, de megjelenik Szodoma és Gomorra elpusztulása is az oldalakon.
A különleges képeket melyeket Spanyolországban legutóbb az ottani zsidók 1492-es kiűzése előtt láthattak, most újból feltűnnek Madridban a spanyol kormány, a Szefárd-Izrael Központ és Bosznia-Hercegovina nagykövetsége által rendezett kiállítás keretében.
Habár a mostani bemutatón nem a valódi Szarajevói Hágádá látható, hiszen az eredeti, melyet a Bosznia-Hercegovina Nemzeti Múzeumban őriznek, túl értékes, illetve a kora miatt bonyolult is lenne az utaztatása. Azonban ez ne szegje senkinek a kedvét, az 52 fakszimile maradandó élményt nyújt a tárgyról.
„Ez a kiállítás arról szól, hogy megosszuk ezt a figyelemreméltó történetet, megmutassuk az embereknek a könyv szépségét, és azt, hogy hogyan maradt fenn.” – mondta Jakob Finci, nyugalmazott jogász és diplomata, a boszniai zsidó hitközség elnöke.
A spanyolországi kiűzetést követően a hágádát birtokló család Olaszországba került, amely onnan tudható, hogy 1609-ben a római inkvizícióban dolgozó pap végigolvasta a könyvet, s megjegyzést írt hozzá, melyben megerősítette, hogy nem szerepel benne semmi olyan szöveg, mely sértené a római katolikus egyházat. A hágádá aztán Szarajevóba vándorolt, ahol a közösség legnagyobb részét szefárd zsidók alkották. Itt a család 1894-ben mindössze 150 koronáért eladta a ma már felbecsülhetetlen értékű műtárgyat a nemzeti múzeumnak. A múzeum dolgozói 1941-ben a nácik megszállásakor a hágádát, egy, a hegyekben található mecsetben rejtették el, így aztán az túlélte a vészkorszakot is, mint ahogy szerencsésen, a legkisebb sérülés nélkül átvészelte Szarajevó 1996-os ostromát.
Ezek után nem is annyira csoda, hogy a hágádára az ország zsidói, de a tágabb értelemben vett lakosság is egyfajta talizmánként tekint. Ahogy Jakob Finci fogalmazott: „Mindig olyan emberek mentették meg, akik nem voltak zsidók, s így aztán Szarajevó egyfajta szimbólumává vált. Olyan ez, akárcsak egy főnixmadár, mely felemelkedik minden egyes katasztrófa után. A Szarajevói Hágádá története egyfajta legendává vált nem csak Boszniában, de a világ minden táján.”
Miguel de Lucas, a Szefárd-Izrael Központ elnöke reményét fejezete ki, hogy a kiállítás segít kicsit közelebb hozni a modern Spanyolországot a múltjához, azoknak az ősökéhez, férfiak, nők és gyermekek kultúrájához, akik I. Ferdinánd király és Izabella királyné idejében éltek.
„A Szarajevói Hágádá nem igazán ismert Spanyolországban” – mondta Miguel de Lucas – „Úgy gondolom, hogy a legtöbb spanyol a szefárd zsidókra úgy gondol, mint irodalmi szereplőkre, mi pedig szeretnénk megmutatni nekik, hogy ezek az emberek mai napig köztünk élnek, a 21. század fontos szereplői, akik mély szeretettel és nosztalgiával gondolnak vissza arra az országra, mely egykor elutasította őket.”
Lucas azt is elmesélte, hogy bármikor, amikor egy szefárd közösségbe látogat, éljenek ők akár Szarajevóban, Izmirben, Thesszalonikibe vagy Plovdivban, minden egyes alkalommal megdöbben a szeretetteljes kedvességüktől, vendéglátásuktól. „A hágádá egyfajta szimbóluma ennek, egy olyan szimbólum, mely segíthet megértetni az emberekkel, hogy a szefárd zsidók nem csupán a 16. és 17. századi irodalom szereplői, hanem még mindig létező emberek, akik sokszor olyan közösségekben élnek, ahol a 21. század nehezítő körülményei ellenére is fenntartják évezredes hagyományaikat.” – ez pedig példa értékű lehet bárki számára, aki bármilyen családi tradíciót szeretne fenntartani.
Amikor a madridi kiállítás december közepén véget ér, akkor a képeket Sevillában fogják kiállítani, és utána kis szerencsével Barcelonába költöztetik a fakszimiléket, közel ahhoz a régióhoz, ahol a könyvecskét eredetileg készíthették.
Jakob Finci, aki 1943-ban egy olaszok által elfoglalt koncentrációs táborban született a horvátországi Rab szigeten, ma egy olyan közösség világi vezetője, mely tagjainak 85 százalékát elpusztították a holokausztban. Ma körülbelül ezer zsidó él Bosznia-Hercegovinában, akinek több mint háromnegyede szefárd származású.
Az apró, főnixszerű könyvben az általa megtett távolságban és a történelem viszontagságait túlélve, Finci egy régi, de tartós üzenetet lát:
„Remélem, ez a spanyolországi kiállítás emlékeztetni fogja a látogatókat arra, hogy mit is veszítettek 1492-ben, amikor elvesztették a zsidó közösségüket, s mindent, amit a zsidók készítettek, beleértve ezt a hágádát is.”
