A múlt heti harkovi esküvő máskor valószínűleg csak egyike lett volna annak a sok szép emléknek, melyet ráv Mose és rebecen Miriam Moskovitz őriznek. Rendben lezajlott a kóser ételkiszállítás, persze volt néhány utolsó pillanatos vásárlás és késő esti reptéri fuvarok, de egyébként minden a már megszokott módon ment, hiszen ez a harmadik esküvő volt, amit otthonukban, Ukrajna második legnagyobb városában szerveztek. Ezúttal viszont mégis minden más volt. A Moskovitz családra meglehetős nagy nyomás nehezedett, hiszen Harkov, ahol 1990 óta élnek, alig 40 kilométerre az orosz határtól fekszik, s a jelenlegi, háborúközeli helyzet miatt a nemzetközi hírek és intrikák középpontjában van. A nem mindennapi esküvőről a chabad.org számolt be.

„Az emberek folyamatosan azt kérdezték tőlünk, hogy biztosak vagyunk benne, hogy továbbra is Harkovban akarjuk az esküvőt megtartani?” – idézte fel Miriam Moskovitz rebecen, aki férjével együtt még 1990-ben érkezett Harkovba az áldott emlékű Lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi kérésére. A Moskovitz család az első három Chábád-Lubavics küldöttpár között volt, akik az akkori Szovjetunió területére érkeztek, és ahol az elmúlt három évtizedben népes családot alapítottak, és egyben a zsidó közösségi-, és vallási életet is fellendítették.

„Mindvégig azt válaszoltuk, hogy azért imádkozunk, hogy itt tarthassuk meg, mert mi itt élünk, itt lesz az esküvő is és nem megyünk sehová.”

A menyasszony a Moskovitz család lánya, Bracha volt, aki a leginkább szerette volna, hogy január 26-án abban a városban lehessen az esküvője, ahol született és felnőtt. A vőlegény, Mendy Katan az izraeli Kfár Chábádból érkezett Ukrajna keleti határára. S hála az Örökkévalónak a kemény téli időjárási viszontagságok továbbá a közelgő háborútól való félelem és feszültség ellenére az esküvő gond nélkül lezajlott.

Az esküvői fotókat a Chabad oldalán tudja megtekinteni.

A kábálát pánimot, vagyis az esküvő előtti fogadást a harkovi Nagy Zsinagógában tartották, a chüpét pedig a mínusz 7 fok ellenére, a hagyományoknak megfelelően a szabad ég alatt, a zsinagóga udvarán állították fel. Az esküvő után egy alkalmi bálteremmé alakított focistadionba mentek, melyet direkt erre az alkalomra béreltek és dekoráltak ki. Az ifjú párral mintegy 500 fős vendégsereg örülhetett együtt, – a család és a helyi közösség tagjai mellet az eseményt megtisztelte Harkov polgármestere, Igor Terkhov is, és persze eljött több európai Chábád-küldött, de voltak még vendégek a világ minden tájáról.

A harkovi Nagy Zsinagógát 1909-ben kezdték el építeni a szentpétervári Jakov Gevirts tervei alapján, melyet így 1913-ban avattak fel. Sajnos alig tíz éves használat után 1923-ban bezáratták és államosították, rövidebb ideig egy zsidó munkásklub használta, aztán számos egyéb módon is igénybe vették: volt itt mozi és sportkomplexum is. A Szovjetunió összeomlását követően több zsidó szervezet is megpróbálta visszaszerezni az épületet, minek eredményeképpen éveken keresztül az emeleten reform zsidók, a földszinten meg a Chábád épülő közössége gyűlt össze. 1998-ban tűz pusztított a zsinagógában, miután végül az egész épület a Chábád kezébe került, akik 2003-ra teljeskörűen felújították az imaházat, mely Ukrajna legnagyobb zsinagógája a maga 50 méter magas központi kupolájával.

„Hála az Örökkévalónak, egy gyönyörű haszid esküvő volt, az emberek nagyon izgatottak voltak.” – mondta örömmel telve Moskovitz rabbi. „Ez a remény üzenete volt a közösség és a város számára. Minden az Isten kezében van, de most az a feladatunk, hogy folytassuk a jócselekedeteket.”

Rebecen Miriam Moskovitz, hogy még inkább az esküvői előkészületekre tudjon fókuszálni, igyekezett kizárni minden hírt, ami az ukrán-orosz feszültséggel volt kapcsolatos. Ennek ellenére mégsem sikerült teljesen elkerülnie a külvilág híreit, ugyanis a rebecent egyszer csak az ausztráliai nagykövetség hívta fel-, Miriam Moskovitz eredetileg ugyanis ausztrál állampolgár, a nagykövetség pedig tudni akarta, hogy orosz invázió esetén mi a menekülési terve, az új címet szerették volna feljegyezni, ahol elérhetik. A rebecen pedig köszönetet mondott az aggódásért, de leszögezte, hogy egyáltalán nem áll szándékában elutazni, így nincs más cím sem, amit megadhatna. „Az otthonunk Harkovban van!” – zárta le a telefonbeszélgetést.

A tél folyamán mintegy 100 ezer orosz katona gyűlt össze az ukrán-orosz határ mentén. Az eseményekre az Egyesült Államok elrendelte a nagykövetségi alkalmazottai és családjaik evakuálását, s habár Ukrajna vegyes módon kommunikál a helyzetről, a feszültség kétség kívül tapintható.

Miközben a hatalmak a háttérben tárgyalnak, addig az embereken teljesen úrrá lesznek a kétségek. Az elmúlt hetekben Moskovitz rabbi hivatalában is megnőtt a látogatók száma, hogy az emberek az ősrégi kérdést tegyék fel: „Rabbi, mi lesz?”

„Senki sem tudja, hogy mi fog történni és nem is mondok senkinek se mást.” – magyarázta Moskovitz rabbi. „Mint zsidóknak, a dolgunk továbbra is az, hogy azt tegyük, amit tennünk kell, vagyis Tórát tanuljunk és jócselekedeteket gyakoroljunk.”

A rabbi ettől függetlenül persze reméli, hogy a feszültség mindenki számára kedvező módon enyhülni fog, s reményében különösen felbuzdította a Rebbe egy 1957-ben írt levele, melyet nem oly rég osztottak meg vele. A levélben a Rebbe egy olyan embernek válaszolt, aki fél az erőszak közeledtétől.

„[…] a helyzet most nem súlyosabb, mint néhány hónappal vagy akár évekkel ezelőtt” – írta eredetileg héberül a Rebbe – „Az (alaptalan) félelem miatti költözéssel kapcsolatos kérdéseddel kapcsolatban nincs módunk arra, hogy megtudjuk melyik hely a biztonságosabb, de általánosságban tudjuk, hogy Izrael népének Őre nem pihen és nem alszik, és vigyáz rájuk és mindenkit éber szemmel figyel. Ezért fontos, hogy ne ijesztgesd magad és ne ijessz meg másokat sem, hanem a teljes belső, lelki lényeddel törekedj, hogy a körülötted állók fényforrása legyél […]”

„És a kezdetektől fogva ezért küldött minket a Rebbe” – mondta Moskovitz rabbi. „Nem azért, hogy zsidókat vezessünk Izraelbe, vagy még csak azért sem, hogy helyi közösséget építsünk, hanem, hogy segítsünk minden egyes zsidónak, akárhol is éljenek. Továbbra is ez az, amire összpontosítunk.”

A haszid mozgalom újításai közül valószínűleg a legfontosabb a mindennapi öröm kihangsúlyozása, melyek a haszid tanításokból is fakadnak és olyan egyedülálló erővel bírnak, hogy képesek áttörni minden határt. Ezért nincs is boldogabb hely egy haszid esküvőnél.

És így, miközben a világ várt – és még mindig vár –, hogy lássa mi következik, a feszültségek árnyékában egy fiatal haszid házaspár összekötötte az életét, a chüpe alatt összetört egy üvegpoharat, hogy felidézze a múlt tragédiáit, majd minden bút elsodort a tánc és az örömmel való jövőbe nézés érzése.

 

Címlapkép: chabad.org

 

Óriási volt a hangulat az óbudai fárbrengenen

Nézze meg a fotósorozatot az eseményről és olvassa el összefoglalónkat is.

 

 

Megszakítás